Julia Quinn: Ami Londonban történt

A férjezetlen hölgyektől elvárt dolgok Lady Olivia Bevelstoke, férjezetlen hölgy válogatásában. 

Viseljen pasztellszíneket ( és örüljön neki, ha olyan arcbőrrel rendelkezik, amelyhez illenek ezek az árnyalatok) . 

Mosolyogjon, és tartsa meg a véleményét magának (már amennyire tőle telik). 

Tegye azt, amit a szülei mondanak neki. 

Fogadja el a következményeket, ha mégsem tenné. 

Keressen olyan férjet magának, aki nem vesződik azzal, hogy megmondja a feleségének, mit tegyen.


Villám poszt következik, mert fáradt vagyok.

Tehát Lady Olivia Bevelstoke egy pillanatra sem hiszi el, hogy  a szomszédjába költözött úriember egy gyilkos, de azért a biztonság kedvéért kémkedni kezd utána. Miss Bevelstoke gyönyörű, viszont nem rajong Miss Butterworth világhírés történetéért, ugyanakkor a galambok általi halál résznél még ő is meginog. Megfigyeltjével Sir Harry Valentinnel próbálja meg értelmezni a könyvet, közben veszekednek és bálra járnak és táncolnak, mígnem  részesei lesznek egy nagyon könnyed kémtörténetnek és egy nagyon kellemes románcnak.

Azért vagyok gondban a könyvvel, mert bár nagyon jól szórakoztam rajta, Olivia és Sir Harry nem a kedvenc szereplőim. Olivia túl szép és tökéletes az én ízlésemnek, nem szeretem az átlagos lány vagyok szereplőket sem, de valahogy nem tudtam neki teljes szívvel drukkolni, férfi főszereplőnk pedig, tehát Sir Harry Valentine meg nekem olyan kis jófiús karakter, picit unalmas és nagyon stabil,  nem tudtam rajongani érte. ( Az élet ilyen igazságtalan. )

Külön jó pont, hogy a sztorinak van egy kém vonala, amikor is keresni kell a kémet és mindenki lefigyel mindenkit - ráadásul a végén még meg is lepődtem picit-, de alapvetően ez egy Quinn féle vicces romantikus könyv, nem nyomja el a "ki- kicsoda" szál, de határozottan jót tett a történetnek.

Megint csak jó pont az egyedi és vicces lánykéréses jelenetnek. Plusz nagyon aranyos szituációk vannak a könyvben, pl. világ életemben rajongtam az ablakon át flörtölős sztoriknak, és még egy hatalmas nagy plusz pont Miss Butterworth-nek és az ő csodálatos regényének, ami nélkül fele ennyire sem élveztem volna ezt a fölöttébb élvezhető könyvet.

Ami nem tetszett benne, az pont az utoljára hagyott pozitívum - a könyv nagy részben Sebastian Greyre operál, a vicces szituációk tőle fakadnak- Harry-re nyilván nem lehetett ennyire építeni-, és sajnos a lufi a harmadik részre picit kilyukad, olyan érzésem volt, mintha a harmadik rész ötleteit már ebben ellőtték volna, nemcsak a regény és Grey miatt, hanem például Olivia listázgatásának szokása is visszaköszön majd a következő részben, amit azért bánok, mert a harmadik résznek is tökéletesnek kellett volna lennie. :) De arról majd később.

Aki szereti Quinn stílusát vagy egy jó kisasszonyos történetre vágyik, nem fog csalódni.
--Figyelem, Quinn olyan regényeket ír, ahol belátunk a hálószobába is, és nemcsak a kulcslyukon.--

Julia Quinn: Ami Londonban történt
Gabo, 2012 
397.oldal

Szerintem: 7 pontos a tízből.