Titkosügynökünk jelenti- avagy a könyv7-en történt

Jártam én is a könyvhéten. Minden tele sátor ( pontosabban stand ) , tele ember, -  könyvek szolid tömege heverészik a pultok előtt, míg egymás sarkát taposva tolakodnak egyik standtól a másikig a járókelők.

Gretty meg én, jelentkezzen, aki felismer :)

Igazából megmaradtam inkognitóban, nem mintha bárkit is láttam volna, akit le tudtam volna vadászni a nagy könyves rengetegben, egyetlen biztos pont volt a zűrzavarban, Gretty a Cor Leonis standja előtt, akivel előbb keveset, majd szerencsére később kicsit többet is beszélgethettem. :)

Amúgy nem nyűgöz le annyira a könyvhét, mint úgy általában a bloggerek többségét, nem láttam mást csak könyves standokat, nincsenek nagy akciók amik kísértésbe hoznának, csak imitt-amott láttam vásárló csalogató szórólapot vagy könyvjelzőt, volt idő - ugyebár- amikor a ruhák és a boltokban konstans száraz idő sokkal de sokkal jobban vonzott, főleg, hogy a nagy zivatarban a dedikálások is eltolódtak.

Vannak viszont impresszióim a könyvhétről:  külföldiek, akik abszolúte nem értik, minek vannak ők ott, jobb híján elidőznek a képeslapoknál; gyerekek lovagolják meg a szökőkutak oroszlánjait; kisiskolások rohamozzák meg a focis könyveket. Emlékszem még egy eltévedt római légióra, meg az egyik délután néhány klón is megjelent a Csillagok Háborújából.
Szurovecz Kitti, ahogy elegánsan kitekint egy napernyő alól, akar-e valaki dedikáltatni. Öreg bácsika, aki kedélyesen beszélget valamelyik erdélyi könyvről, közben dedikál. Elgondolkozom azon, hogy szívesen lefotóznám őket.
Zuhogó eső, egy német turistacsoport a Szamos cukrászda előtt, akikkel az eső elől menekültünk a lépcsőfokokra. Körülbelül ennyi.

Viszont mivel nemcsak szombaton, hanem vasárnap és hétfőn is visszanéztem, hát izé, úgy történt, hogy mégsem mentem haza könyvek nélkül.

Ezen belül kettő ajándék, kettő reci

A Fairy Oak-ot egy kislány kapja tőlem ajándékba, akinek ez lesz az első nem könyvtárból kölcsönzött, igazi saját könyve - mégis jobb úgy elveszíteni egy könyvet, ha tudom, jó helye lesz, nem? :) A Ha 1 nő gyereket akar meg az egyik barátnőmé lesz, aki épp babát vár, de annyira jó a könyv stílusa, hogy a vonaton végig ezt olvastam, úgyhogy addig nem kapja meg, amíg ki nem olvasom. A Beépített szépség mint olyan, úgy is tudjátok, egy film- és mint mondottam volt valamikor,  Gracie Lou Freebush az egyik nagy példaképem, örök hála Grettynek, hogy megszerezte nekem. A Káosz -t azért vettem meg, mert szerelmes vagyok a Delíriumba. :) A Soha határa meg azért jött velem, mert Nima rábeszélte a tudatalattimat, hogy nekem az a könyv kell. A Harris könyvet azért bánom, mert biztos meg tudtam volna venni sokkal olcsóbban, az Átkozott boszorkák viszont csak fél ezerbe kerültek, úgyhogy azon kvázi spóroltam. Az Iced és a Jane Austen naplója recik, de már most szólok, hogy nagy terveim vannak velük. 

Ahh, de megáradt ez a Duna, amott a zsákokat hozzák?

Amúgy katasztrófa turistáskodtam is, kimentünk párszor megnézni a Dunát, és amúgy a Duna az valóban ijesztő volt, még akkor is, ha ott helyben nem jelentett veszélyt. Képes bizonyíték felül. 
Voltam színházban, a Veled Uramat néztük és nagyon-nagyon tetszett az egész, meg rengeteget sétáltam, és megsasoltuk az óriáskereket is, aminek a közepén - jobb, ha tudjátok - egy óriás rajzszög van. Képes bizonyíték alul. 

Hát ööö, ez most amúgy stabil? :D

Mivel a japán turisták mindent lefotóznak, megpróbáltam titkos projektben őket fotózni, de úgy tűnik a japán turisták rendesen megtanulták, hogy lehet egy képbe bemozdulni, úgyhogy elég sok homályos képem van- mégis gyönyörűségem tellett abban, hogy olyan embereket fotóztam, akik épp elmélyülten fényképeznek :). 

És végül hagy tegyek említést eme filmről. Ami fantasztikus és felkavaró és annyira elvont, hogy az már bizsergetően nyomasztó és csodálatos. ((A levendulás citromfagyi pedig egyszerűen finom. ))

Magyarul: Tajtékos napok

Ide nekem a könyvet.