"- Halló, drágám! Éppen a Debenhamsbe tartok, és tudom, hogy itt szoktál reggelizni. Gondoltam, bekukkantok, és utánanézek, mikor akarod megcsináltatni a színeidet.
- Anyu, már megmondtam, hogy nem akarom megcsináltatni a színeimet!
- Jaj, ne légy már ilyen begyepesedett, drágám! Meg kell nyilatkoznod! Nem lehet örökké a kispadon ücsörögni ilyen barnákban és piszokszínekben! "
/Helen Fielding: Bridget Jones naplója 2./
Első mondat:
" Gondolkoztál már azon, miként lehetséges, hogy akadnak emberek, akik stílusosabbak a többieknél? "
Ezt a rövid könyvecskét (126.oldal) karácsonyra kaptam, méghozzá egy stílustréninggel együtt!, és bár még nem volt időm elmenni tréningelni egyet, a könyvet már elolvasgattam.
" Gondolkoztál már azon, miként lehetséges, hogy akadnak emberek, akik stílusosabbak a többieknél? "
Ezt a rövid könyvecskét (126.oldal) karácsonyra kaptam, méghozzá egy stílustréninggel együtt!, és bár még nem volt időm elmenni tréningelni egyet, a könyvet már elolvasgattam.
Amikor megláttam az ajándékot, rögtön ez a jelenet ugrott be a Bridget Jonesból- nemhiába keményvonalas rajongó voltam-, no meg az, amikor tényleg elment, és a stílustanácsadók különböző színű kelméket téve az arcához, nem tudták eldönteni, hogy mégis milyen az ő színe. A végén, ha jól emlékszem, azért kiderült.
Biztos, most eltanakodtatok azon, hogy mi szükségem lehet nekem stílustanácsadásra... Lelki szemeim előtt látom, ahogy elképzelitek, menyire bénán öltözködöm, csak akkor adhatnak valakinek ilyen célzatos ajándékot. De nem! Nem gondolom, hogy előnytelenül öltözködöm, vagy rosszul válogatom ki a ruhákat. Viszont az utóbbi időben rájöttem, hogy itt az ideje megváltoznom... Gimis korom óta egy a ruhaméretem, ami azzal járt, hogy soha semmilyen ruhát nem dobtam ki. A nyáron, amikor teljesen kétségbeestem, hogy a szekrényemben soha semmit nem találok, fogtam magam, és elkezdtem selejtezni a ruhákat. Három zsák a vöröskereszthez ment, egy zsák ruhát kidobtam. És még mindig van mit szortíroznom...
A módszerem az volt, hogy minden egyes ruhát felvettem, és megnéztem magam a tükörben. Jól áll? Kevésbé? Szeretem ezt viselni? Akarom én ezt? Fel akarom venni bármikor is??? Néhány ruhánál abszolút tanácstalan voltam. Aztán felmentem a pinterest oldalamra, és pislogtam egyet. Van ott egy tábla, ahol azokat a szetteket gyűjtöttem össze, amik nagyon-nagyon tetszenek. Egyik ruhám sem hasonlított arra, amire vágytam.
Megpróbáltam kívülről nézni az öltözködésemet, és rájöttem, hogy az év 90 %-ban farmert hordok. Ez rendben volt régen, de most már zavart. Mert tudtam, hogy váltani akarok. Itt volt az ideje. Lecserélni a régi dolgokat. Nőiesebb ruhákra váltani... Na itt kezdődik a Yurkov-féle fordulat, mert rá kellett jönnöm, hogy a váltáshoz egy kis segítség kell. Szóval elkezdtem nézegetni a videókat, gyűjtöttem az ötleteket mindenfelé, és ellestem pár trükköt. És fura volt, mert ezek a trükkök működtek! Pedig azt hittem, hogy ezek bagatell, semmitmondó dolgok. És mégsem!
Az a legjobb abban, amit Orsi és a könyve képvisel, hogy nem azt mondja: ez a divat, vedd ezt. Hanem azt mutatja meg, neked mi áll jól, és arra biztat, hogy ne takard el, hanem vállald önmagad.
Számomra nagy fordulópont volt az életemben, amikor rájöttem, hogy nem fejezem ki úgy magam, ahogy szeretném. Pedig megtehetném. Mindenkinek van rá lehetősége, alkalma... Belenéztem a tükörbe, és azt mondtam, tök jó ez a fari, használni is fogom, de unom, és ez már nem én vagyok. Szóval ezóta nézegetem a hétköznapi divattal, a stílustanácsadással kapcsolatos oldalakat.
A könyv egyébként eléggé az alapokat mutatja be. Tele van képekkel, nagyon jó a hangulata, de számomra inkább csak egy bevezető, egyféle ráhangolódás, ami arra késztet, hogy figyeljünk önmagunkra, és próbáljuk meg jól érezni magunkat a bőrünkben. Stílus alapelveket találhatunk benne, írnak benne pl. az alapvető színtípusokról, az alapvető öltözködési hibákról, arról, hogy az emberek gardróbjában a ruhák nagy része nem is illik hozzájuk. Olvashatunk visszajelzésekről, hogy mennyivel megnőtt az emberek önbizalma, miután ráéreztek saját stílusukra, hogy az öltözködés mennyire tükrözi a belsőnket, s hogy bár abszolúte nem a ruha teszi az embert, de mégis csak az adja az első benyomást. És az első benyomás naná, hogy fontos lesz.
Szóval várom a tréninget, izgulok, mi az én színcsoportom :), kíváncsi vagyok erre a csajos napra, és szinte biztos vagyok abban, hogy segíteni fog abban, hogy az új ruhatáram hogyan alakítsam ki. Szerintem egyébként tavasz vagyok, de az is lehet, hogy a nyár jön ki. Testalkatra meg...hú, fogalmam sincs. Mindenesetre ez a könyv nagy kedvet ad arra, hogy kezünkbe vegyük az irányítást, és tegyünk egy lépést önmagunk felé. De mégis csak van egy kis hiányérzetem a könyvvel kapcsolatban. Olyan, mintha csak az előételt kaptam volna meg. Az igazi válaszokat - akár tanácsokat- egy könyv ebben a témában nem fogja megadni...
