Szóval itt az a jegyzetfüzet, amiről az előző posztban meséltem. 2020-ban odaírtam az első oldalára, hogy
" felismerésiem", mert arra gondoltam, annyiszor van, hogy egy átlagos hétköznap rájövök valamire, például tisztábban látom az érzéseim, a világot, de mire oda jutok, hogy ezt beépítsem az életembe, elfelejtem.
Na most a címen kívül nem írtam ebbe a kis füzetbe semmit. Eltelt a 2020, és eltelt a 2021. Téli álomszerű volt minden, ideje volt a visszahúzódásnak, ideje volt, hogy szembenézzek, megbékéljek a félelmeimmel. De nem írtam semmit.
Egy blog életében az a hanyatlás első jele, amikor tele lesz spammel a kommentoldal. Így történt ezzel a bloggal is tavaly télen. Mindenféle kaszinót, meg fura dolgokat hirdettek, tudjátok ahogy szoktak. Szóval betettem a kommentekhez a moderációt.
És itt kérek elnézést, mert hogy én ezt elfelejtettem. Úgyhogy ezért nem láttátok egymást, meg ezért nem vettem észre én sem, hogy írtatok. :) Vissza kell hát szokni.
De most már, most már látjuk egymást...