Te, aki ott ülsz a monitor előtt...

Szóval Szia!

Külföldi blogokon láttam a rovatot, hogy levelet írnak mindenféle címzetthez bizonyos napokon, és mivel úgy gondoltam, nincs kedvem külön ego blogot indítani, vasárnap esti program lesz, hogy olykor-olykor írogassak Neked, aki ott ülsz a monitor előtt és zúgolódsz, hogy milyen keveset írok már megint, és ráadásul nem is könyveset, de héjj, nem tehetek semmit, most ilyen korszakom van.

kép innen

Azért tettem ide ezt a képet amúgy, mert ha lenne személyes blogom, akkor biztos az lenne a címe, hogy Office, - nem mintha munkamániás lennék - , csak ebben a sorozatban éreztem először életemben azt, hogy amit ott látok, az megtörténik velem napi szinten itt is :), és hihetetlenül meg tudja kedvelni az ember azokat az arcokat, akik ugyanolyan flegmán, mégis hősies harci kedvvel veszik a mindennapok hülyeségeit a képernyőn, ahogy én is próbálom az életben. Pedig nem panaszkodhatom, most jó helyre kerültem, érdekes dolgokkal is foglalkozom, mondjuk annyi, hogy hetven nőre jut egy darab pasi és az sem jár nyakkendősen, de még mielőtt felhőkölnél, nem a nyakkendő a lényeg egy olyan lánynak, aki nemhogy nem ijedne meg egy ballonkabátos szatírtól, hanem egyenesen odamenne és megkérdezné: elnézést, bocsánat, véletlenül nem lehet az, hogy a becsületes neved John Pritkin??? ( Miről álmodik a lány, hát igen..)
Na szóval a helyzet az, hogy sokszor és sokan kértek már elnézést a blogolási hajlandóság csökkenését illetően, de én most nem fogok. Életem kardinális kérdése, hogy írjak vagy olvassak :), mostanság totálisan és teljesen előtérbe került, s míg a könyvesblogot picit hanyagoltam, ellenben az írás mint olyan előtérbe került, amit nem bánok. Viszont hiányzott a blog, meg ti is hiányoztatok, szóval vélhetőleg visszatértem.
Egy ideje amúgy mélázok ezen a blog kontra Moly dolgon, és úgy érzem, hogy semmi értelme egy olyan oldalt építgetnem, ami engem szépen leépítgetett, nem sértődés miatt írom, van egy pont, amikor két fél érdekei nem tükrözik egymást, és ilyenkor elég szenvedős az egész, váltani kell. Mint láthattátok lekerültek a molyos logók és társaik a blogról, és megpróbálok minden tartalmat ide pakolni, egyrészt a fenti indok miatt, másrészt mert nem értem, mi a jó a kétlaki életben, legyen akkor már minden könyves agymenésem itt helyben. Remélem, aki csak a molyon követett, egy idő után felnéz ide is, meg nem kell megijedni, ott maradok, csak próbálok inkább itt aktívkodni...
Lesz külön bejegyzés mindig arról, hogy mit olvasok, úgyhogy leírom gyorsan ide, hogy most a szívem csücske Cassie Palmer  sorozat van soron, amit a CorLeonis volt kedves elküldeni nekem a lehető leghamarabb, és gyerekek olyan jó ez a könyv, hogy arra szavakat nem találok. Nyilván ehhez kellő mértékű fanatizmus kell, amit majd megpróbálok átadni mindenkinek, annak is, aki nem fanatizál inkább fanyalog, illetve aki még nem fertőződött meg, annak csak annyit mondanék: inkább Pritkin, mint az influenza, és ezt jól véssétek az eszetekbe! ;)
Én komolyan úgy érzem, hogy a könyvesblogokon nem árad a csí, de leszavaztak többen is, úgyhogy mostantól teljesen pozitív leszek, itt is, meg mindenütt, sőt: még a buszmegállóban is, amikor két centi hó után a busz huszonöt percet késik és egy olyan rozoga sárga busz áll meg előttem, ami fékezni alig tud a tükör jégen és félő, hogy a rázkódástól kiesnek az ablakai; majd amikor jó gyorsan leszánkázunk tíz perc múlva a meredek dombon és a buszsofőr közben feltűnően vékony nőcis orrhangon telefonál - vélhetően -  a barátnőjével, miközben negyvencentis tarantulapók himbálózik  a visszapillantó tükrön vadul és a gyerekek nem értik, hogy a fenében tűnt el olyan gyorsan az orruk elől az a nagy répaorrú hóember, na ígérem én akkor is pozitív leszek, és nem fogom még csak az ülés fejtámláját sem szorítani- ami amúgy sem célszerű, hisz nem egyszer ott maradt már a gyanútlan utas kezében - , hanem pozitív leszek! Legyetek hát pozitívak ti is ;)

Üdvözöl Titeket

a pozitív gondolatok Lei-vonalára lépett ( és szinte teljesen megvilágosult) 

Zenka

UI: ha egy morcos, szőke pasit láttok, hosszú bőrkabátban, fura szagú kémcsövekkel és kézigránátokkal, kérlek szóljatok