Karen Chance: A hajnal átka

" Cassie a nevem. És hát... Pythia lennék. "

Figyelem: A hajnal átka, az nem csak egy könyv, hanem Karen Chance Cassandra Palmer sorozatának negyedik része. Ezáltal nyilván nem ezzel kellene kezdeni, sem a harmadikkal... ( Viszont szerintem a sorozatból ez és a harmadik könyv a legjobb. )

Próbálok általánosan fogalmazni, hogy mindenki olvashassa a posztot. Szóval: ez a könyv annyira de nagyon-nagyon jó! :)

Először is:
- tele van akcióval - mert megszoktuk és mert kell - adrenalin függő vagyok, ha erről a könyvről van szó.

Aztán:
- ez az a könyv, amiben még az eddiginél is több a humor -néha komolyan könnyeztem, annyira nevettem. Ez már ugyan előfordult velem urban fantasy olvasásakor, de akkor kínomban sírtam, most meg mert... nem, nem mondom, olvassátok el. Talán még valamit hozzá tennék: Jiihááá! De csak ennyit.

- Az is jó, hogy kezdenek árnyalódni a kapcsolatok. Nem akarok elméleteket gyártani a gonosz Mirceával kapcsolatban, - de ha érdekel, keress fel priviben ( kacsint) - , és kifejezetten szeretem, hogy a mindennapi akció mellett elég érdekesen alakulnak a hatalmi viszonyok.

- Lassan kezdhetek elméleteket gyártani - igen!, igen! - , miszerint: ki-kivel-hol és mikor. Ez pedig nekem nagyon-nagyon fontos egy ilyen könyvben. Főleg, hogy az időben is utazgathatunk, már pedig az idő átírhat bármilyen kőkeményen kilogikázott ki-kivel-hol és mikor-t, és ez így még izgalmasabb...

-  Úgy alapból szeretem a sorozatban, hogy nem csak azért íródott, hogy a pasikon legeltessem a szemem- no de itt aztán van min legeltetni. Konkrétan és átvitt értelemben is. És igaz, hogy elfogult vagyok bizonyos hadmágussal szemben, de hála Nimának, aki felnyitotta a szemem, rájöttem, hogy a vén Mircea sem rossz, csak gonosz. ( Nem kell rám hallgatni, tényleg csak viccelek. )

A könyv elején szokásos módon belecsöppenünk egy pörgő akciófolyamban, történetesen a tizenhetedik századba toppanunk, ahol Cassie épp elődjét Agnest próbálja meggyőzni arról, hogy nem kellene a hátába üríteni egy egész tárat, de hirtelen felrobban pár puskaporos hordó és előkerül egy királyellenes összeesküvő, valamint egy mágikus bilincs, amit a következő jelenetben fura ötleteket ad a gaz Mirceának. Eközben Pritkin azon ügyködik, hogy Cassie tárgyalni tudjon a Körrel, majd kissé ingatag hősnőnk leamortizál pár mágikus ruhát, elcseréli a lila szandálját egy hamburgerért és sült krumpliért, vesz egy jópofának tűnő talizmánt, térben és időben ugrál ide meg oda, aztán amoda, amíg csak az erejéből telik, megint ugrál egy jót, közben meg egyre jobban megismeri Pritkint. ( Ollé! A tömeg őrjöng.)
Mindezeken kívül nagy szerepe van a könyvben a ley-vonaloknak, a félreértéseknek, meg a harcoknak is, mert tény ugyan, hogy szegény Cassie egyrészről Pythia lett, de: 1.) senki nem ismeri el, 2.) nem tudja, hogyan használja az erejét, 3.) még mindig rendkívül sokan szeretnék megölni, s 4.) ráadásul ezek a lökött vámpírok-mágusok-tündérek és társaik, csak nem bírnak megegyezni, amik hatalmas nagy kataklizmákat okoznak, gondolhatjátok...

A könyv izgalmas, furfangos, nevetős, meg van benne a kellő erotika mennyiség is, ráadásul olyan irányba nyit, ami a következő részekre még sok gondolkodni valót és izgalmat ígér, ott lesz Pritkin meg Mircea is, de leginkább Cassie, szóval a végére csak annyit mondanék: jó szórakozást hozzá!

Karen Chance: A hajnal átka
Cor Leonis Kiadó 2013

10/10