Kedves infós fiú!

Nagyra értékelem, hogy segíteni próbálsz... Szuper gépeket keresel nekem, aztán lecseréled az én középszerű kis gépemet egy jóra, ami aztán valami kódolási hiba miatt nem mutatja a képeket, és bárhogy próbálom a monitorra hangolni, csak izeg és zizeg és vibrál, és kiesik a szemem pár óra alatt.
Ó, én tudom, hogy ez nem a te hibád, de ha mondom, hogy nem látom a szöveget, akkor NEM LÁTOM A SZÖVEGET!

A félreértések elkerülése végett holnap felkeresem a szemészemet, mert az utóbbi másfél hét alatt a szemem nem tűri sem az olvasást, sem a tévé nézést, sem a blogolást, ami azért fura, mert eddig semmi gondom nem volt: ha nem is teljesen tisztán - mert mi az, viszonyítás kérdése-, de olvashatóan és rendesen láttam mindent.

Most pedig ott tartok, hogy azt böngészem, milyen szemüveg illik a szögletes arcformához, valamint az egyetlen nagyobb betűs könyvet - egy nagyon romantikust-, kezdtem el olvasni kínomban, mert mást már nem tudtam.

Tudom, hogy nem a te hibád.

De én sem direkt a te fárasztásodra találtam ki, hogy képtelen vagyok hosszú távon a monitorra nézni, holott napi nyolc órában azt kell bámulnom.

Remélem, hogy a holnapi napon konszenzusra fogunk jutni és hagyjuk ezt a passzív-agresszív mosolygós, ám meddő konfliktuskezelést, remélem, hogy a szemész nem fog felírni hatalmas dioptriát, és remélem megtalálom a megfelelő szemüveget.

Üdvözöl:

várakozón és homályos tekintettel,

a te Zenkád!