Gyűjtsünk jóslásról szóló könyveket!

 
Jósoltunk kávézaccból. Belenézek a csészémbe, na mondom: - Mi ez locsolókanna??? Az mit jelent?
Válasz: - Az ott egy bálna, te lüke. :D ( nagyon röhög)

Az utóbbi időben egyre több olyan könyv került a kezembe, amiben nagyobb szerepe van a jóslásnak. Engem teljesen lenyűgöz a kártyajóslás, a szimbólumok és jelentések bonyolult mágikus szövevénye, ugyanakkor a varázsgömbben nem hiszek és a tenyérjóslás sem az én asztalom, a teafüves jóslás tiszta szimbolika vagy pszichológia?, ólmot sosem öntöttem, gombócba neveket nem dugdosok, talán még az álmokban hiszek, meg az intuícióban, de az ösztönös megérzéseket még sem tekinthetjük klasszikus jövendőmondási technikának...

 Arra gondoltam, megkérdezem, ismertek-e olyan könyveket, amikben központi szerepe van a jóslásnak?
( Vagy ha nem is olyan központi, mégis jelentősége van benne a jövendőmondásnak, például az indítja el a cselekményt, az motiválja a szereplőket. Regényekre gondolok, nem ezoterikus könyvekre. )

- Tárjátok fel elmétek kapuját, és tekintsetek a látható világon túlra!- kiáltott bele Trelawney professzor a félhomályba.
Harry megpróbálta összeszedni magát.
 - Na jó... van egy csálé kereszted- szólt, és a könyvbe pillantott. - Az azt jelenti, hogy " megpróbáltatás és szenvedés" vár rád. Bocs... Ez viszont egy nap is lehet. Lássuk csak... A nap nagy boldogságot jelent. Szóval szenvedni fogsz, de nagyon boldog leszel...
/ J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly/

Most körülbelül ezek a jelenetek jutnak az eszembe:
Pecsorin mesél egy olyan emberről, akinek megjósolják, hogy a saját pisztolygolyója fogja megölni. A férfi persze nem hisz benne, párbaj-bajnok, mindig is vigyázott magára, s mégis egy kocsmai verekedésben a kilőtt pisztolygolyó visszapattan, és az agyába fúródik. Pecsorin persze magával cipeli ezt a történetet, s egy párbaj után már csak arra tud gondolni, hogy a pisztolygolyó követi őt, és bármerre megy, megtalálja...
( Lermontov: Korunk hőse)

Vianne Rocher kávéházat nyit egy francia katolikus kisvárosban, s persze magával hozza a hagyományait, a babonáit és a félelmeit is, amik gyakran jelennek meg a Tarot kártyája Főpap lapjában. Amikor Vianne jósol, Harris olyan izgatottságot kelt, mint amit mindig is érzek, ha kártyához fordulok.
( Joanne Harris: Csokoládé)

Az unalmas Mr. Norell és az izgalmasnak tűnő Jonathan Strange a maguk modoros kis világában versenyeznek a legnagyobb mágus címért, belekeverednek pár háborúba, úgy általában meg unják magukat, no de megjelenik a történetben egy hosszú csapzott hajú, lovagló kabátos úriember, aki a Childermass névre hallgat, és olyan Tarot kártyája van, hogy máig irigylem tőle. ( Egyébként fogalmam sincs miért érzem ezt, de szeretném Childermass kártyáját. Hátha elaukciózzák egyszer majd...) ( Suzanne Clarke: A hollókirály)

Amanda Quick regényében a gonosz ámde szexi főhős folyton jósoltat, és a lapok folyton passzolnak a történésekhez. Tömjént gyújtanak, és felcsapnak három lapot 3-4 fejezetenként. Mindaddig el is játszadozik a lánnyal, míg véletlenül nem jósol neki rosszat. :D Akkor aztán...
( Amanda Quick: Különös kérő)

Na most az, hogy Jace és Clary elmegy egy jósnőhöz még nem katasztrófa, főleg hogy a kártyalapok többet rejtenek, mint hinnénk. A Kelyhek Ásza sem egy katasztrófikus lap, mint végeredmény ( egy nagy kehely van rajta, meg két pici madárka ), és bármit mond Jace, szerintem az uborkás szendvics is finom.
(Cassandra Clare: Csontváros)

Arh. Claire Randall, volt hadiápolónő, nem is sejtette, hogy pótnászútján az ágyból néha ki is kell mászni, de mégsem keseredett el, úgy döntött,  ha már el kell tölteni valamivel az egyik unalmas délutánt, hát miért ne jósoltatna mondjuk egy csészéből? A teafüvet ahogy kell meglötykölték, megvárták, míg formát ölt, megvizsgálták, és az rögtön megmondta két mondatban, hogy mi fog történni a következő ezer oldalon. Teafű rulez. Oh, bocs. Tehát a teafű, na az valami!
(Diana Gabaldon: Outlander)

Ha betérsz az Éjszakai Cirkusz egyik apró sátrába, gyöngyökkel kirakott függönyön túl vár a jósnő. Ruhája fekete-fehér, Tarot-kártyája minden színt nélkülöz, kristálygömbjében szürke füst gomolyog. Isobel óvatosan forgatja fölfelé a lapokat. Olykor bizalmasan a szemedbe néz, néha elgondolkodva elmerül a pepita szimbólumok vizsgálatában. Szinte biztos, hogy mosolyogsz, amikor végül új sátorba mész. 
( Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz)

Most hirtelen ezek jutottak az eszembe, de biztos vagyok benne, hogy még több ilyen könyvet is olvastam, abban meg pláne biztos vagyok, hogy van még jó sok könyv, ami kimaradt, szóval, lehet kommentelni. Nemcsak a könyvekről, bármiféle jóslással kapcsolatos élményre is kíváncsi vagyok, már ha el akarja valaki mondani. :)

Üdvözöl Mindenkit a villámokat bámuló és közben teát szürcsölgető

                                                                                                   Zenka

UI: nem, most nem teafüvezek...