Ki, miért, hogyan? - blogokról, recikről, meg még ami eszembe jut

Itt egy kopasz pasi, előtte meg egy könyv.
Avagy lusta voltam a poszthoz illő képet keresni...

Különben már vagy egy hónapja levelezek különböző bloggerekkel a témában, és talán pont ezért esik nehezemre újra leírnom azokat a dolgokat, amikről levélben már értekeztem jó pár sort, de úgy tűnik, hogy újabban megint csak felreppent a kérdés, hogy ki, miért blogol, meg recenziók, stb, szóval ide is leírok pár szösszenetet.

Teljes mértékben önző blogger vagyok, mert nem valami szent cél érdekében blogolok, hanem csak azért, mert íráskényszerem van, és mert szeretek könyvekről beszélgetni. Alapvetően jó ha az ember átgondolja, mit olvasott, és erre egy blogbejegyzés kiváló lehetőség, és ami még jobb, hogy a blog útján elindulhat egy párbeszéd, köztem és mások között. Legtöbbször kommentben, de néha levélben, néha meg gondolatátvitel útján...  ( Érzem ám a rezgéseket, úgyhogy nyugalom - de azért simán lehet még több kommentet is irkálni.)

Sosem blogoltam recenizós könyvért. Próbáljuk kerülgetni a forró kását, de tény, hogy vannak, akik azért indították útra a blogjukat, hogy recit kapjanak, mert az olyannyira menő és gazdaságos dolog, de valószínű, hogy egy idő után minden ilyen ember rájött, hogy a reci nem csak boldogság, hanem felelősség. A reci könyvet tisztességesen ki kell olvasni, igényes véleményt kell írni róla, ráadásul legtöbbször határidőre, és úgy kell megfogalmazni, hogy a posztnak valamiféle hírértéke legyen. Na most, engem hidegen hagy, hogy valaki reciről ír  vagy saját könyvről. Csak legyen a posztnak tartalma meg stílusa...

Egyébként igen, kapok recenziókat, a tavalyi évben nagyon keveset vállaltam, azelőtt többet, de összességében kevés reci könyvem van, talán pont azért, mert kicsinek érzem magam, és még sosem volt merszem kérni. Nekem még mindig az a fixa ideám, hogy bármit kérnék, nem adnának nekem semmit, főleg azután, hogy beleolvasnak a blogomba. ( Ezért is döbbenet mindig, amikor maguk a kiadók keresnek meg.) De amúgy nem hat meg a dolog annyira, nem vágyom a recikre annyira, a könyvekre vágyom, és nem igazán érdekelnek az újdonságok, csak mert újdonságok...  Nekem minden könyv újdonság, amit még nem olvastam. És halljátok, baromi sokat nem olvastam még... Iszonyú sokat. De semmi gondom azzal, ha valaki recikről is ír, sőt, teljesen normális dolog.

Na most vannak a karrierblogok, amiket leginkább külföldön észleltem, ahol én úgy látom, hogy mindennél fontosabb, hogy mindig függésben és mozgásban tartsák az olvasóközönséget, hogy gyűjtsék a rendszeres olvasókat- pl. nyerj könyvet, de csak úgy nyerhetsz, ha rendszeres olvasóm leszel, stb- , jönnek a napi sablon posztok, ami az én nézőpontom szerint már nem hobbi, hanem valamiféle iparosmunka. A blogolást élvezni kell, ez egy másik fixa ideám, ha nem megy, abból az lesz, hogy még a blog írója is unni fogja a posztokat, aztán hiába lesz - most hasra ütök- 2000 rendszeres olvasója, egyszer csak besokall, és egyszer csak bezárja az egész blogot. Nem tudom, mi a csúcs egy ilyen célú blognál...

Könyves blogot egyébként nehéz napi szinten mozgásban tartani. Újabb nézetem, hogy a gyors- blogolás miatti olvasás- rontja magát az élményt, és még a jó könyv is középszerűnek tűnhet, ha csak azért olvassuk, hogy legyen már egy posztunk megint. Sőt mondok még egy durvát: maga a poszt is olyan lesz, hiába erőlködik az ember. A rovatozás is nagyon aranyos és jó dolog, de mindig is attól féltettem a rendszert, hogy házi-feladat jellegű lesz az egész. A jelenség már megfigyelhető imitt-amott, de azért még tart a lelkesedés, és én azt mondom, hajrá.
Biztos nagyon nehéz dolog ez a folytonos helytállás és statisztika figyelés, nem?

Olyat is olvastam, hogy külföldön a kiadók is nézik a rendszeres olvasókat, meg a statisztikát, és úgy adják a reciket. Nyilván a kiadóknak a blog egy reklámfelület, úgy célszerű, hogy oda adják a reklámanyagot, ahol sokan látják- célszerű, mondom, de - újabb hitvallás- egy blog minőségét nem a számadatok fogják megadni. Vagy legalábbis nagyon remélem, hogy szerintetek sem az a legjobb blog, amit a legtöbben néznek- pláne, hogy  a nyereményes akciókkal pl. sokan felregelnek a blogra, és aztán az életben nem mennek vissza oda.

Egyre többször futunk bele blogos plágiumokba, amikben az a nagyszerű, hogy kiderül a blogolás nem csak játék, igenis erőfeszítés, és hogy csak annak érdemes csinálni, akinek van önálló gondolata. Ha nincs, az előbb-utóbb úgy is kiderül.
Én amúgy azt is állítom, hogy napi szinten nem lehet mindig a könyvekkel kapcsolatos önálló gondolatunk...
De én már ilyen vagyok.
Szóval az a cél, hogy minél több legyen a látogatottság, és minél nagyobb legyen a blog olvasóközönsége, számomra idegen dolog. Leginkább azért, mert a blog nálam még mindig napló, a naplót meg nem azért írják, hogy mindenki olvassa, hanem csak az, aki meghívást kap rá. Na most én úgy adok meghívást, hogy néha szentimentális hülyeségeket írok, és aki ezek után is itt marad, az nyilván kíváncsi rám. Talán Nima írta, hogy a kommentekért blogol, és valóban a komment nekem sokkal többet ér a jó statisztikánál. Nem is nagyon nézem a statisztikát, néha rápillantok a számlálóra, és megdöbbenek. A blog nem számok sorozata, a blog a posztoké, a könyveké, a blog picit én vagyok. Persze ilyen hozzáállással nyilván nem érek el statisztikai csúcsokat, de nem is érdekel.
Mindezek mellett úgy érzem, szükség van olyan blogokra is, amik sokkal inkább tájékoztatóbb jellegűek, mint az enyém. Azt hiszem kell az egyensúly miatt, és talán azért is, mert az olvasóknak is szükségük van rá.

Aki pedig eljutott idáig, légyszi lapozzon a kopasz pasinak egyet, köszönet!