április 21, 2012

Amanda Quick: Különös kérő

Nem, nem akarok beszélni arról, milyen hetem volt... Pff... Az van van, hogy egyszerűen nem volt jó hetem, annyira leszívtak a mindennapi dolgok, hogy amint hazaértem, és teletömtem a bendőmet, csak feküdtem az ágyban, és megpróbáltam nem gondolni arra, mi lesz holnap. Aztán az egyik nap eszembe jutott Amanda - majdnem Danielle Steel népszerűségű - Quick ízléstelen arany borítós könyve - a borító volt ízléstelen, nem a könyv- , amit még a könyvtárból hoztam ki pár hete. Amanda- majdnem Danielle Steel- Quick amúgy nagyon népszerű a könyvtárunkban, mint megtudtam, és amúgy kapisgálom, hogy miért.


Nemrég, amikor Alexia Tarabotti történetét olvastam, ajánlották nekem Quicket, mondván, hogy ott is mókás vénkisasszonyokról írnak, és hát nem tudtam ellent állni a kísértésnek, még akkor sem, ha nem fűztem a könyvhöz  sok reményt. De gyerekek, ez a könyv jó volt! Nem tudom, hogy csak azért, mert rendesen zsibbadt állapotban volt az agyam, vagy csak mert annyira csípem a régi korokban játszódó humoros női történeteket, de én azt mondom, hogy ez a könyv tökéletesen azt kínálja, amit ad, egyéféle iparos munka. Nincs benne semmi extra, minden a helyén van, szórakoztató, leköti az embert, ha hasonlóra vágyik, és amit külön kiemelnék:

- nincs benne szóvirág! - ííí, az első oldalakon fel is tűnt, hogy valami hiányzik a hasonló könyvek stílusát felidézve, de ebben a könyvben egyetlen egy ajka, mint a rózsabimbó sincs, és ez hatalmas nagy meglepetés volt.

- van benne viszont egy krimi szál, amire meg nem is számítottam, és bár az elejéről tudni lehet, ki a hunyó, és nem is volt olyan nagy durranás az egész, viszont a nyomozás során elvitt az írónő olyan szálak felé, amik teljesen elfelejtették velem, hogy mindent tudok, és még az is érdekelt, hogy fog az egész kiderülni. 

" Éppen ezért kérem, küldjön hozzám egy olyan tiszteletre méltó úriembert, aki megfelel a fenti kívánalmaknak, s akinek megjelenése nem feltűnőbb, mint egy főtt krumplié. " 

A humor egyébként itt-ott nekem annyira bejött, hogy lassan idézgetni fogom a könyvet. A történet elején például főhősnőnk, nevezetesen Charlotte Arkendale személyi titkárt keres, és mivel azzal keresi a kenyerét, hogy a fiatal jómódú hölgyek megbízása alapján kinyomozza, a kérő hozományvadász, netán szerencsevadász-e, olyan titkárt keres, aki nem feltűnő, akivel nyugodtan kérdezősködhet a bordélyházakban, a kaszinókban, meg egyéb, a férfiemberek számára kellemes klubbokban.
Az állásra jelentkező Baxter St. Ives, viszont nem felel meg a kívánalmaknak, mégpedig azon triviális indok miatt, miszerint egyáltalán nem olyan, mint egy főtt burgonya... ( Hatásszünet )
Túlságosan felkelti főhősnőnk figyelmét, s ösztönei azt súgják, a férfiben hatalmas szenvedélyek ( :) ) lappanganak. Baxter St. Ives viszont mindenképp szeretné megszerezni az állást, mivel titokban Charlotte után nyomoz, úgyhogy empirikus tapasztalatait elővéve, érvelni kezd, ő bizony olyan unalmas és jellegtelen, akár a főtt krumpli...
Bevallom ez a nyitás annyira tetszett, úgy értem, ki ne vágyna egy ilyen pasira? Na de Charlotte-ot nehéz becsapni, s csak a vállalkozás többi tagja nyomására veszi fel a férfit, aki természetesen minden téren megfelel majd a tökéletes titkár kvalitásainak...

Mostanában külön követelmény számomra a könyveknél, hogy ne legyenek tökéletesek a szereplők. Külön köszönet azért, hogy itt Baxter szemüveges és Charlotte-on kívül senki nem veszi észre, milyen nagyszerű férfi, ráadásul leginkább a kémia foglalkoztatja - kábé olyan, mint egy retro Pritkin , amúgy írtam már Pritkinről?- , és Charlotte sem egy álomszép nő.
A főgonoszunk mondjuk tökéletesen gyönyörű, de hát ha a lelke gonosz :D, megbocsátom a természet ebbéli szeszélyét. Az is tetszett a sztoriban, hogy mindenféle tudományos utalásokat olvashatunk a kémiára vonatkozóan, meg hogy Charlotte ugyanolyan kis minden lében kanál főhősnő, ami ehhez a történethez kell, ugyanakkor a könyv felétől Baxter fél oldalankénti " Ördög és pokol" felszólalása az idegeimre ment. Tetszett, hogy van benne misztikus vonal is, igazából gyengém ez a tudomány kontra varázslás/jóslás témakör, és tetszett a krimi szál, - azt nyomozták ki , hogy ki ölte meg az egyik nagy étvágyú vagyonos hölgyeményt, s hogy milyen szimbólum található a " nagy életerővel" megáldott modellekről készített aktok sarkában- , de persze gondolhatjátok, hogy Baxter és Charlotte között kialakul egy szenvedélyesebb kis affér is, ami már csak értelmezés kérdése, hogy szerelem, tudományos kísérlet vagy csak liaison.
Nah, aranyos kis könyv ez, nem bánom, hogy elolvastam, persze nem is olyan nagy szám, de százszor jobb, mint egy Fejős best off. Mondjuk az már más tészta, hogy kivettem Quick egyik másik könyvét is, és az annyira nem kötött le, hogy letettem húsz oldal után, de ez nekem tetszett, jó volt.

Amanda Quick: Különös kérő
Maecenas 1998

Ez számomra egy erős 6/10-es könyv. Kevesebb butaságot olvastam benne, mint általában a vámpírkönyvekben, no persze a Soulles kategóriákkal jobb.

3 megjegyzés:

  1. Na hé! Hát te olvastál már AQ-t, engem meg kérdezgetsz, hogy jó-e? :)
    És igen, sose lesz Alexia Tarabotti egyik szereplője sem, de nem is dolgozik szóvirág tengerekkel, ahogy észre is vetted, úgyhogy továbbra is azt mondom, Quick egyenletes minőséget nyújt a történelmi romantika terén. Lesznek könyvei, amik jobban tetszenek majd, lesznek, amik kevésbé, de ahogy olvasom, neked majd így valahol a 10/5-8 között fog mozogni a dolog. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, amúgy olvastam, de nem tudom hová helyezni az életműben. Korai könyv, vagy kései alkotás? :)

      Törlés
    2. Közepe vége az önállóinak, ami után lassan átnyergelt a sorozatokra, meg az álompszire.

      Törlés