Tudod, voltam én már olyan sráccal, aki harapott… persze csak átvitt értelemben

Első benyomások.

A könyv igencsak vaskos, 525 oldalas, könyvtári példány. Csak azért vettem ki, mert megláttam rajta Meg Cabot nevét. Mondhatjátok rólam, hogy előítéletes vagyok, de nekem Cabot meg a vámpíros szexkönyvek valahogy nem illenek össze. Márpedig a borító, melyen egy fej nélküli vörös ruhás nő fekszik kereszttel megbillogozott fakaróval a kezében, mintha csak szexcsatára várna valakit- no meg a cím, Olthatatlan vágy, - szóval mindez azt sugallta, hogy Meg Cabot írt egy szexkönyvet. Huhúú, ha csak egy picit hisztériásabb hangulatban lettem volna, levegő után kapkodom, DE mindenkit megnyugtatok: nem voltam abban.

Előélet-priusz, hasonlók:

A könyvet úgy másfél hónapja olvastam, viszont megint csak olvasónaplót készítettem, mert nem igazán tudtam, mit gondoljak róla. Ismeritek Meg Cabotot? Egy hercegnős regényhez, és a blogjából készített összefoglaló – jellegű könyvéhez volt eddig szerencsém, és úgy érzem, egészen ambivalens módon viszonyulok hozzá. Nagyon aranyos és vicces ő, de valahogy néha annyira felületes és buta, hogy legszívesebben megsimizném a buksiját, és azt mondogatnám neki, hogy „ jajj, drágám”.  Kábé ez az a sztereotípia, amit le akartam vedleni, mielőtt a vámpíros szexelős könyvéhez nyúlok.

Aztán láttam, hogy a könyvre azt írták, 16 éven felülieknek ajánlják. Na akkor már végleg nem tudtam, mire gondoljak.

Olvasás közben:

Lucien pedig nézte, ahogy Meena ott áll, olcsó, fekete ruhájában, fiúsan rövid hajjal. 

Az első száz-százötven oldal olvasása közben teljesen ledöbbentem. Számomra ez a könyv annyira fura volt, hogy egyszerűen nem tudtam, mit gondoljak róla. Most ez komoly? Vagy önmaga paródiája? Ez itt, amit olvasok, ez most micsoda?

Cabot annyira amerikai, én még életemben nem olvastam olyan könyvet, amin ennyire éreztem volna, hogy mennyire más az én világom, nézeteim, életem preferenciái, mint az olvasott regénynek. Ez nem gond, ha a témát látjuk másképp,és most sem gond, csak egyszerűen úgy éreztem, hogy mindamellett, hogy totál odáig voltam, amiért olyan szereplőket alkotott, akiknek pl. rés van a foguk között vagy aki munkanélküli, sorozatfüggő, álmodozó, mégis annyira felületesen szemléltette a világot, hogy egyszerűen nem győztem pislogni. Ilyen nem létezik, komolyan. Körülbelül a felét el kellett olvasnom, hogy megszokjam és elfogadjam ezt a stílust, ami lehet bohókás, lehet mondani rá, hogy ugyan már fiataloknak szól, de annyira rémségesen felületes, hogy szavakat nem találok. Ha ez a könyv egy ember volna, azt mondanám,hogy aranyos, de KÖSZÖNÖM NEEEEEEMMMMM….

De mivel a könyv az könyv, ezért tovább olvastam.

A történetről:

Jajj, hát a történet eleje olyan izgalmas! Meena Harper, aki olyan mint egy manó, és mivel olyan, mint egy manó, rövid a haja, értitek, mert ha nem, az első száz oldalon legalább ötször kihangsúlyozzák nekünk, úgyhogy légyszi jegyezzétek meg, mert én nem fogok az írói eszköztár eme kellékével élni- , szóval Meena Harper egy szappanopera kreatív szerzője, és mindenféle fontos dolgot csinál, például internetről gyűjt ötleteket a sorozat következő részéhez - hümm-.  Egy nap Meena arra a hírre sétál be az irodájába, hogy a szomszédos csatorna vámpírsorozatát követve, a szappanoperáját teljesen átírják, vámpír stílben, ő meg teljesen pipa, mert hogy idézzem őt: hímsoviniszta szörnyeteg minden vámpír. Ez annyira jó nyitás, hogy nagyon.
Na de a folytatás: amikor  kisétál kutyájával New York hajnali utcáira, rá kell jönnie, hogy a vámpír stíl nemcsak a képernyőre lopta be magát, ugyanis – kapaszkodjatok meg-, miközben, Jack Bauer
a dolgát végzi az egyik kadedrális mentén, megtámadja őket egy gyilkos  denevérraj. ( nem nevet, Jack Bauer a kutya)

Ez annyira sokkoló, hogy még többször idézik fel a könyvben, mint főhősnőnk rövid haját. Olyan hisztérikusan, miszerint: DE MEGTÁMADOTT EGY RAJ GYILKOS DENEVÉÉÉRRR! Könyörgöm, valaki kaparjon fel! Nem bírom felfogni, hogy megtámadott New Yorkban egy gyilkos denevér raj!!! Egy gyiiilkooosss denevér raj!!! Egy! gyilkos!  de!-ne-…! És az a vicc, hogy össze is kaparják a csajt. No de ki? Kérem a tippeket..

 

Jaj, tudod, hogy a horrorfilmekben meg a tévében a rém vagy a sorozatgyilkos a láncfűrésszel mindig a gyámoltalan szép lány után ered. Annyira szexista. De a vámpírok a legrosszabbak.

Hát persze, hogy egy vámpírral. És mivel ebben a regényben kifejezetten fontos szerepe az adott személy frizurájának- például olyan arany igazságokat mond Cabot benne, hogy sose higgy a vasalt hajúaknak!!! - , fontos kiemelnem, hogy Lucien Antonescu , - aki mellesleg egy nagyon idős vámpír, és  ráadásul Románia történelmét tanítja a Bukaresti Egyetemen- , szikár, jóképű és a lényeg: magas barkóval rendelkezik.
Lucien egyébként miután megmenti a csajt a gyilkos denevérrajtól – úgy hogy ballonkabátban ráveti magát :D - , szóval Meena agyán enyhe agymosást végez.
* Őszinte vallomás: mindig is vágytam egy ilyen mondatot leírni *
No de nem jár sikerrel, mert amikor később egy partin találkoznak, kiderül, hogy idézem: Meena friss volt, mint egy rózsaszál, és Lucien le akarta tépni. Hát ööö…A következő mondat amúgy még zavarba ejtőbb: Mert rájött hamar, hogy a lány fejében uralkodó hangzavar nem az elmebaj jele volt… Annyira édes, nem?

- Mikor lesz a hangverseny?
- Azért kérdezed, mert szeretnéd tudni, mikor fogom megint letépni a ruháidat és a tegnapihoz hasonló, szégyenteljes szexuális cselekményt végrehajtani rajtad, amtől még édesanyád sem kapna levegőt, ha valaha megtudná?

A szextől nem kell félni, amikor a lényegre térnek elhomályosul a kép és vége. Van szex, nincs szex, aztán kiderül, hogy volt szex.

Attól függetlenül, hogy a történet apró elemei meglepően frissek és eredetiek, a párbeszédek darabosak. A sztori meg olyan, mint egy ház, amit legóból építettek. Kész darabokat használ, ráadásul olyanokat, ami bármelyik gyerek összegyűjthet a tévéből, könyvekből, innen –onnan.

Nem is nagyon értem amúgy, hogy az elbeszélés is egy szerep, vagy Cabot megmaradt ennél a szintnél. Nem bántani akarom, szórakoztató ez, csak fura. Tudományosan is megvizsgálnám a kérdést, annyira érdekes. Én amúgy tényleg azt hittem, hogy végre egy vicces kombinácót olvasok a vámpírokról, de Cabot annyira jelen van a sztoriban, szinte átvette az irányítást, hogy nem lehet tőle eltekinteni. Konkrétan úgy ír, mint egy bezsongott 17 éves lány, hagy ne mondjam már, hogy bután, jó? És folyton azt vizionáltam olvasás közben, hogy minden jelenetnél ott van Cabot, és vigyorogva bedugja a képbe a fejét. Komolyan rosszabb volt, mint mikor Nalini Singh a begóniákról mesélt a behatolásgátló géllel lezselézett karzaton.

A történet másik szála, hogy egy híres vámpírvadász, akit Alaricnak hívnak, és csak a könyv felénél derült ki számomra, hogy fiatal és vonzó, és van egy zavarbaejtő kardja, amit Szutyok úrnak neveznek- nem, vagyok perverz ugye, ha valami más is eszembe jutott? - , na szóval van ez a pasi, aki meg akarja ölni Lucient, akit viszont az egész vámpírklán meg akar ölni, mert épp hatalmi harc folyik, és mivel Meena olyan szuper, hogy nem csak a fő vámpír szeretője, hanem különleges képessége is van, minthogy meglátja mások halálát, szóval nagyon belekeveredik a dologba. Cabot amúgy Alaricról így ír: jóképű volt, már ha az a magas, szőke, izmos típus bejön neked, aki ízlésesen öltözik és enyhe német akcentussal beszél. Egyszerűen imádom a csajt, annyira...

A sztori leggyengébb pontja egyébként nem a felületesség. Mert az bizonyos fáradtsági fokon, és ha esetleg fogékonyak vagyunk a humorra, még el is fogadható. De én úgy gondolom, hogy nagyon sok jelenet nem más, mint primitív szituációs gyakorlat. Ismeritek a szitut, amikor ezredjére sem történik semmi, és nem értitek, miért olvastok ti ilyet?

 Lucien megfogta a karját és gyengéden az ellenkező irányba vezette. – Erre gyere, mutatni akarok neked valamit.
Meena meglepődve elmosolyodott.
- Tényleg? Mit?
Aztán rájött, hogy Lucien csak távolabb akarta vinni két férfitól, akik az épület előtt vitatkoztak . :D

Hát olvastatok már ilyet? 

Pedig ez még semmi sem ahhoz a jelenethez képest, amikor a vámpírok először rátámadnak Meena-ra, és Bernard atya a karácsonyfa angyalkás csúcsdíszével gyilkolja a vámpírokat, miközben a csaj a vámpírspecialista zsoldos kapitánnyal, azaz Alariccal a kutyákon rögeszmél...

És mindez semmi ahhoz a jelenethez képest, amikor a történet tetőpontján  Meena egy kolostor tetején áll, a falon felfelé másznak a gyilkos vámpírok, a levegőben röpködnek a gyilkos denevérek, de neki telefonálni támad kedve, és miközben a legnagyobb csata zajlik ezt a beszélgetést olvashatjuk- nem viccelek, ez teljesen komoly:

- Lucien? Te vagy az?

- Meena. Jól vagy?
- Ó velem minden rendben... De ne haragudj, nem hallak jól. Hogy vagy? Rettenetes a vétel.
- Nem, te ne haragudj, nincs elég térerő. Várj egy picit. Most? Jobban hallasz?
 - Ó - sóhajtotta a lány. Mikor meghallotta Lucien hangját, elöntötte a forróság. 

Tudom mit gondoltok, igazatok van...

Szóval ezt a regényt komolyan venni lehetetlen, de viszont úgy van megírva, hogy az ember zavarba jön még attól is, hogy nevet rajta. Nem is tudom, mit gondoljak. Tényleg... Akik nevetni akarnak egy olyan sztorin, amit komolyan kellene venni, de lehetetlen komolyan venni, azok uzsgyi, olvassák el, másoknak viszont nem nagyon ajánlom- kivéve ha kíváncsi természetűek, és fogékonyak a jó poénokra- mert azért a humort még mindig lehet a történetben értékelni. Persze nem mondom, hogy nincs ennél humorosabb könyv...

 Meg Cabot: Olthatatlan vágy
Ciceró,  talán 2011.

5/10 

rajongóknak és türelmes olvasóknak, akik vámpírokon szeretnének nevetni.

Kedvenc- kedvenc: szeretnék még kiemelni pár motívumot, mert egyszerűen muszáj leírnom nektek. Ezek viszont már nagyon Spoileresek- kérek mindenkit, hogy csak kellő megfontolással lépjetek a továbbra...

1. Jack Bauerről kiderül, hogy VÁMPÍRKUTYA, azaz különleges állat, mert megérzi, hogy vámpírok járnak a közelében.

2. Meena egy fa kötőtűvel várja a hálószobájában a vámpírokat :)

3. TOP idézetek, amiken én nagyon röhögtem- a posztba már nem fértek bele:

 - első csók Alariccal:

" Régen nem csókolózott olyan férfival, akinek van szívműködése és folyik a vér az ereiben…"

- Meena hisztizik, és veszekedik a Sötétség Hercegével- értsd Lucien:

"  Hát ez bájos! Majd dobni fogsz, ha megvénülök, mint a többi hapsi?" :DD

 - ugyanaz a veszekedés végkövetkeztetése, melyben Meena megindokolja, miért kellene szakítaniuk: 

 "nem lehetek mindig ott, amikor tüzet okádsz az emberekre" :D

4. a világirodalom legjobb Drakula jellemzése - mint mondtam Cabot mindig kiemeli a lényeget, szóval:

 "hosszú, vészjósló, fekete bajsza volt, és gombszeme." 

Mindenkinek jó éjszakát :).