április 09, 2012

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Képzelj el egy olyan könyvet, ahol magával ragadnak a képek, ízek és illatok. Ahol te is sorban állsz a jegyszedő pult előtt, és te is megkóstolhatod a fahéjas kakaót és az ehető papírost, ahol megcsodálhatod a jégvirágokat, vagy kóborolhatsz a csillagokkal teli labirintusban. A történet nem egyszerű, néha az időben ugrál, olykor a mélybe veti magát, mint az artisták, az orrod előtt...
Néha mozdulatlannak tűnik, lassúnak, akár a porond előtt álló lélegző szobor. De minél inkább megfigyeled, minél többet tudsz meg róla, egyre inkább magába vonz. Csupa vágy és színes kelme, csupa elragadtatás, csupa hamisság az illúziónak tűnő valóság mögött.
Az éjszakai cirkusz végig megtartja rejtélyes varázsát, minden másodlagos benne, még a varázs párbaj és a két  főszereplő is. Hogy hogyan válik a háttér főszereplővé, magam sem tudom, de működik a dolog. Ha olvasod, te is a részéve válsz, de csak mint külső látogató, az igazi titkokat a cirkusz megtartja magának, mint ahogy a szereplői életét is csak úgy ismerheted meg, mintha titokban bekukkantanál az egyik csíkos sátor ponyvája mögé.

A könyv önmagában véve gyönyörű. Vaskos, nehéz, keményfedeles,  a lapok pereme fekete, minden fekete-fehér rajta, - akár a cirkuszban a ponyvák, a kosztümök, a föld - , s élénk színfoltot csak egyet láthatunk benne, egy vörös sálat, aminek még jelentősége lesz. Ha kinyitja a gyanútlan olvasó, szinte belezuhan a fekete -fehér cirkuszi ponyvában, s lassan, ahogy elfogyatkozik előtte a sor, beléphet a fekete, csillagokkal szegélyezett útra. A történetet leginkább az fogja élvezni, aki szeret bolyongani egy ismeretlen, rejtélyekkel teli világban, s talán még az sem kell a rajongáshoz, hogy szeresd a cirkuszokat.

 Az éjszakai cirkusz sötétedéskor nyit és hajnalban zárul. Az írónő a fejezetek elején elkalauzol egy-egy sátorba, máskor más nézők szemén át látjuk a dolgokat, s csak igen ritkán tudhatunk meg olyan titkokat, amiket a beavatottak ismernek. A cirkusz, amely szerencsére mellőz minden cirkuszos-bohócos klisét, a semmiből tűnik elő valamelyik város mellett,-  előre sosem tudni, hogy hol, valamint hogy meddig marad - , s nemcsak azért hozták létre, hogy az embereket szórakoztassa, hanem elsődleges célja, hogy egy különös verseny színtere legyen. 

A helyszín tehát a cirkusz, az időpont a 19. -20. század fordulója. Két mágus tanítványának, az illuzionista szerepbe bújó Celiának valamint a cirkusz titkárának, Marconak kell bemutatnia benne, milyen varázslatokra képesek. Ám a szabályokat egyikük sem ismeri, s lassan nemcsak az ő életüket, hanem a cirkuszt létrehozó és abban szerepet játszó emberek életét is behálózza a mágikus viadal. A verseny látszólag láthatatlan kis csodákból tevődik össze. Ha Celia kialakít egy újabb varázslatos sátrat, arra Marco valami mással válaszol, s lassan, ahogy egymással verseng a két fiatal egyértelművé válik, hogy nemcsak a cirkusz vagy a verseny, hanem annál sokkal erősebb, a szerelem köti össze őket.

A sátrak útvesztőiben a látogatók megcsodálhatják magát a mágiát, ami viszont nem az ifjúsági fantasykban megszokott mesés varázslatokhoz hasonlóak, hanem inkább egyféle mágikus realizmus, abból is az a típus, melyet könnyedén el lehet bújtatni az illuzionista trükkjei vagy épp egy körhinta mögé, de mégis minden néző tudja, hogy ezek a dolgok mégsem hétköznapiak, hanem van bennük valami megfoghatatlan és csodálatos.
S a könyv olyan érzékletesen ír le minden egyes jelenetet, minden egyes ruhát, szobát, varázslatot, hogy az ember szinte maga előtt látja részleteiben, fényében, tapintásában az anyagokat. Hiába lesz belőle film, ezt nem fogja tudni visszaadni. S a mágia nemcsak a sátrakban lakozik, hanem sokszor a szavakban is, nem csak a fantáziára, hanem a mondatokra, szavakra is rá lehet csodálkozni.

Ámde az Éjszakai cirkusz sem tökéletes könyv. Akik szeretnének mindenre választ kapni, hát csalódni fognak; ugyanúgy akik azt hiszik a borító alapján, hogy ez egy YA könyv. Nem akciódús, valóban fura  - bár szerintem bizsergetően egyedi - a szerkesztése, karakterei életének csak bizonyos szegmenseit ismerhetjük meg - amit picit én is sajnálok. Amit hiányoltam, az a végén a csúcspont volt, nem hittem, hogy ennyi lesz a tűzijáték, aztán rájöttem, hogy a könyv nem is ezt szeretné elérni, hanem egy helyet akar adni, nekünk olvasóknak, ahol mindig örömmel kóborolhatunk.
Igazából azt hiszem én is afféle reveur leszek, néha nyakamba kötöm a piros sálat- vagyis hogy a lapok közé tűzöm a piros könyvjelzőt- és újra és újra belépek ebbe a világba. Szerettem a szereplőit, és szerettem benne lenni, és igen, ez a könyv valahogy azt az érzést adta, mintha nekem is cilinderem lett volna, meg vörös sálam, mintha valóban én is egy - ugyan név nélküli- szereplő lettem volna a sok közül, aki tátott szájjal bámészkodik a festékkel leszórt ösvényeket járva. Engem elvarázsolt, csak azt sajnálom, hogy vége lett. De tényleg, még szívesen olvastam volna...

Erin Morgenstern: Éjszakai Cirkusz
2012 Libri

9/10 
 

Kedvenc-kedvenc: Friedrick Thiessen, Marco - abszolút az a férfi főhős, akit én nagyon kedvelek- , Celia ruhái, a Pixi-Dixi páros, éjféli vacsorák, a hangulat teremtés, kívánságok fája, csokis pattogatott kukorica, meg úgy minden, még a hibái is.

 (( Csak zárójelben merem leírni, hogy a csókjelenetek legendásak :) ))


Remélem, hogy az írónő, még sokat, és hasonlókat fog írni - és persze nagyon várom a filmet.
SHARE:

5 megjegyzés

  1. Nagyon jó poszt Zenka :)
    látom már, hogy nem úszom meg a vásárlást...

    VálaszTörlés
  2. Ezt adtam hétvégén tesómnak szülinapjára, akkor remélem nem nyúltam nagyon mellé és neki is tetszeni fog! :)

    VálaszTörlés
  3. Próbáltam olyan rajongó posztot írni, amiben azért jelzem, hogy nem minden tökéletes, de nekem úgy is jó :D.
    Profondus Librum: húú, szerintem ez annyira jó szülinapi ajándék, remélem szeretni fogja.

    VálaszTörlés
  4. én magamat leptem meg vele :) Végre van is időm, úgyhogy ma mindenképp nekiállok. :)

    VálaszTörlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig