Szakácskönyv került elém vagy esetleg egy olyan könyv, ami szerint egy hét alatt belőlem zen lány válhat? A szerző azt ígéri, ezermester lehetsz, netalán megtanít kutyát idomítani, vagy kártyából olvasni? Ha elém kerül a könyv, hát én kipróbálom, és leírom itt, hasznos volt -e. Mert ez itt a hogyan rovat. ;)
(Az ötletet az a bizonyos " hogyan film" adta, valamintGordon Ramsay- tudjátok, ő a szemétbe dob minden használhatatlan szakácskönyvet, - de én azért nem leszek ennyire szigorú. )
Ahogy korábban is mondtam, a legnehezebb dolog az írásban, tudni azt, hogy mit írjunk. Ha a könyv végére érsz, immár pontosan fogod tudni, mit kell tenned, hogy megírj egy profi forgatókönyvet. Hogy megírod-e vagy sem, az rajtad múlik.
A tehetség Isten ajándéka, vagy megkaptad, vagy nem. De az írás személyes felelősség; vagy írsz, vagy nem írsz.
A tehetség Isten ajándéka, vagy megkaptad, vagy nem. De az írás személyes felelősség; vagy írsz, vagy nem írsz.
Syd Field az óceánon túl afféle forgatókönyv író guru, számos sikeres mozifilm útját indította el az írásaival, s egy idő után, pontosan 1979-ben megírta az első forgatókönyvírásról szóló könyvét, mely azonnal sikert aratott. Ezt követően még számos könyvet írt a forgatókönyvírás csínjáról-bínjáról, melyeket ugyanúgy felvásároltak a sikerre szomjazó írók. Syd Field ma is ír, alkot, előadásokat tart jó pénzért, ahogy azt a honlapjáról is láthatjátok.
Na most Syd Field könyvét olvasva a forgatókönyvíráshoz nem jött meg a kedvem. Így ha a fenti idézetet nézem, én azt hiszem, a "köszönöm nem" kategóriába tartozom. A forgatókönyvírás sosem vonzott, ám nagyon szeretem a jó mozifilmeket, és engem, mint mozi rajongót, a könyv egészen megfogott. Bevallom csak azért kezdtem az olvasásába, mert jó írástechnikai alapnak tűnt, és nem csalatkoztam benne. Bár Field arról ír, hogyan írjunk forgatókönyveket, szinte bizonyos, hogy egy hétköznapi hobbi író is el tud lesni belőle pár jó ötletet.
Az elbeszélésekből ítélve az amerikai emberek többsége nem regényeket ír, mint mondjuk itt Mo-n, hanem forgatókönyveket, mert hát mindenki meg akarja hódítani a nagy Hollywoodot. Szóval az itt a kérdés, hogy vajon kiknek mutat valamit a könyv. Véleményem szerint ezt a könyvet a) a filmrajongók szerethetik nagyon és b) azok az emberek, akik eddig az asztalfióknak írtak.
Field rendkívül impozánsan és biztatóan tud írni, nem tudálékos, a filmes példái nyomán pedig listát készítettem, melyek azok a klasszikusok, amik a filmtörténet nagy pillanatait őrzik. Az egész könyv hangulata olyan, mintha egy rendkívül érdekes témában hallgatnánk előadást egy olyan embertől, akinek megadatott, hogy olyan körökben, világban járjon, ahol mi nem. Egész lelkesen kezdtem belevetni magam azokba a mozifilmekbe, amiket még nem láttam. Casablanca, Mátrix, Az aranypolgár, A sziget, igen ők újra beszerzendők, de számomra arra is rávilágított Field könyve, hogy minden nagy mozi mögött találhatunk érdekes sztorikat, magáról a háttértörténetről vagy akár a film megalkotásának hogyanjáról. A rendezőkről, filmekről szóló történetek a könyvben sosem reklámcélúak, hanem mindig valamit át akarnak adni, és persze megtudhatunk pár kulisszatitkot is belőlük. Olybá tűnik, hogy a forgatókönyvírás igazi mesterség, pedig néha a filmeket nézve, azt gondolja az ember, csak összecsapnak pár látványos sémát, és már kész is a siker. Az igazi jó film persze ennél jóval bonyolultabb.
A könyvről azért kiemelném, hogy mégis inkább tankönyv és nem is akar másnak tűnni: maga a kiadás is, a betűk, a tagolás erre emlékeztet. Minden fejezet elején egy kis idézetet olvashatunk valamelyik filmből és mindegyik annyira klassz, hogy rögtön újra olvastam őket még az érdemi rész előtt.
A forgatókönyvírás alapjai nyilvánvalóan arról szól, azt célozza meg, hogy a kezdők megtanulhassák a forgatókönyvírás alapszabályait, s talán mert maga a forgatókönyvírás is egy történet megírása, csak épp egy filmvászonra szánt történeté, sokat profitálhat belőle egy magamfajta hobbi író is. De ami számomra a legfontosabb: újra felélesztette bennem a klasszikus mozik szeretetét, és az olyan filmekét, ahol valóban cél a jó dramaturgia, és ahol nem minden a látvány. Szóval jó kis könyv ez, főképp azoknak, akiket érdekelnek a filmek és a kreatív írás, másrészről azon tűnődtem, hogy akik kicsit is értenek a forgatókönyvíráshoz, vajon kapnak-e újdonságot a fejezeteket olvasva. Én teljesen laikus lévén élveztem az olvasását, mondhatni nemcsak szórakoztató, hanem gondolatébresztő is volt.
Syd Field: Forgatóköny- A Forgatókönyvírás alapjai
CorLeonis Kiadó 2011
CorLeonis Kiadó 2011
8/10
Én már régóta átpártoltam a klasszikus (vagy csak simán régi) filmekhez, pont azért, amit Te is írtál. Meg érdekes módon a régi filmek közül több is simán többször nézhető, míg a mai filmek közül egy csomóra igaz (persze, vannak üdítő kivételek), hogy még végignézni sem lehet, mert nulla történet, nulla eredetiség, csak így látvány meg úgy látvány (bár valamikor a látványra se adnak) , és a bevált, unos-untig ismert sablonelemek.
VálaszTörlésKülönben érdekes könyv lehet. Én is tökre szeretem az ilyen háttértörténeteket (filmeknél, könyveknél, bárminél :-D )
Igen, manapság azért nehezebb igazán jó filmet találni. Ebben a könyvben persze sok sikerfilm is megjelenik a példák között, pl. Gyűrűk ura is, de nagyon érdekes, ahogy egy másik nézőpontból vizsgálgatja a dolgokat- én általában úgy szoktam, hogy mennyire hű a könyvhöz, meg mennyire életszerűek a jelenetek.
VálaszTörlésNem
VálaszTörlés