Tündérkrónikák- az elözö részek tartalmából

Gyerekek megesz a fene, hogy másnál már ott a könyv, én hozzám meg még most sem érkezett meg, pedig tegnap még szabin is voltam, és direkt felkeltem fél kilencre, értitek, reggel 8: 30-ra, hogy végre magaménak tudhassam, és szomorúan láttam, hogy a postás a kis berregő biciklijével vidáman tovább hajt. Nem húzta le semmiféle könyv súlya a továbbhaladásban.

Ma meg már munkában, miközben a maradék türelmem morzsáit morzsolgattam, azzal a tudattal ültem a hideg hivatali székben, hogy márpedig én ma pokróc alatt Tündérkrónikákat olvasok, és neeem! Nyeee. ( Hölgyhöz nem méltó artikulálatlan és szánalmas nyávogás. )

Na de, arra gondoltam, hogy jó lenne egy kis összefoglaló, mielőtt belekezdenék, illetve, mielőtt elkezdenétek olvasni, a VÉGSŐ, az UTOLSÓ, a várva várt BEFEJEZŐ részt. Szóval legyen itt az első négy rész zanzásított változata, amit csak az fog érteni, aki már olvasta őket, Zenkás változatban, zanzásítva, meg minden. ( Ugye nem kell mondanom, hogy aki nem olvasta az első négy részt, annak hátraarc, irány a könyvesbolt és az olvasás. De innen most el...)

Szombat esti vegyes

Szüreteltünk. A szőlőfürtök úgy csüggtek a büszke szőlőtőkén, mintha csak egy festmény részei lennének, mi meg szépen letelepedtünk az útra, és kimetszettük belőle az összes színt - kivéve a zöldet meg a barnát. Szőlőből sokféle van, és nem szeretnék untatni senkit sem a tudományos magyarázattal, legyen elég annyi, hogy: van a mézszínű, az óarany, a sápadt fehér, a rózsaszín, az indigókék és a sápadt kék, no meg az egészen lila.
 De apropó tudomány. A mai nap tapasztaltam meg úgy igazán, miközben a lemetszett fürtök a kezembe simultak, hogy mennyire is különböző a  szőlőfajták fürtjeinek súlya. Persze élhettem volna enélkül a tapasztalat nélkül egész életemben, de most úgy érzem, mintha valami ősi tudás birtokosává avanzsáltam volna... Hát nem csodás? :)
Úgy döntöttem, hogy akkor fogom magam csak egészségesnek tekinteni, ha sikerül kiolvasnom öt darab könyvet. Ma jelentős előrelépést értem el a dolog kapcsán, már alig van hátra Quinn Bevelstoke trilógiájának második részéből, sajnálatos módon, nem sokára befejezem. No de jönnek a Tündérkrónikák, vagyis hogy : jön a Tündérkrónikák befejező része. Mert ugye tudjátok, hogy megjelent? Ííí!, és ráadásul most nagyon nagy kedvem van hozzá.

Voltam könyvtárban is. Ami szomorú, hogy nem tudtam kivenni a Hobbitot, mert átpakolták a Gyermekkönyvtárba és így ahhoz, hogy megkapjam, be kellene iratkozni. Akkor inkább már megveszem. Aztán meg gondoltam rátok, kedves olvasók, és kivettem két könyvet, csak a ti kedvetekért:
- az egyik egy romantikus ponyva, amit még a nyáron olvastam, és nagyon vicces volt, gondoltam még egyszer kiveszem, hogy poszt is legyen belőle ( de majd meglátjátok, mit állok én ki, csak hogy a kedvetekben járjak. )
- a másik meg - kapaszkodjatok meg-, oké, akkor most még jobban kapaszkodjatok meg, jó, jó elég:
szóval megkaparintottam egy újféle Vass Virág könyvet, Sokszor csókol India címmel, amiről azt olvastam, hogy egy Vulevu reload- amiről csak megsúgom, hogy annyira nem bírtam elviselni, hogy piros ceruzával kihúztam a könyvből egy bekezdést :S- ami miatt most nem bocsáthatom a Rukkolára- fogadjátok meg: bármennyire is haragudtok egy könyvre, nem szabad megbecsteleníteni semmit! Na szóval őt is kivettem, csakis a blog miatt. (Meg kivettem még egy SEP könyvet, meg még egy Julia Quinn könyvet is.)

 Igazából elég visszalépés részemről ez az év, mert most szinte csak csajszis könyveket olvastam az évben, holott szerettem volna mást is, de egyszerűen túl fáradtnak érzem magam mindenféle komolyabb irodalomhoz.

Apropó visszalépés: visszavittem a könyvtárba a Monte Cristot, ami miatt morcos is vagyok és csüggedt. Ki kellene olvasnom, de egyrészről stresszel, hogy ilyen hosszú, miközben én mást olvasnék, másrészről bosszant, és nem köt le.

Ja, és  képzeljétek el a jelenetet, ahogy a menő fekete bőrkabátomban- ami tényleg vagány- járok kelek a városban, kezemben öt nagyon női könyv, - mert persze minek a szatyor, ugyan már? - és csak negyedórával később, amikor már átmentem a legforgalmasabb utcán, veszem észre, hogy SEP szerencsétlen rózsaszín melltartós borítóját szorongatom magamhoz szentimentálisan mindenki előtt... Na ezt képzeljétek el, meg az arckifejezésemet, amikor a harmadik utánam forduló pasi után erre rájöttem.

Igen, igen, az élet szép.

UI: ez a borító annyira szörnyű, hogy lehet, kiveszem a posztból. UI 2: kivettem a posztból

Hello-hello-hello

Gondoltam beköszönök, hogy én is itt vagyok, csak kicsit elhanyagoltam minden olyan dolgot, ahol gondolkondi illetve gondolkodni kell, egész egyszerűen azért, mert az utóbbi időben mindenféle hasznosabb gondolkodásra képtelen vagyok.

Ezt úgy higgyétek el, ahogy látjátok. Leültem könyvet olvasni, és kiesett a könyv a kezemből. Nem kötött le semmi, van a blogon vagy tíz piszkozatom, tele olyan mondatokkal mint: " nem nagyon tudom, mit mondjak én erről a könyvről", vagy hogy: " és akkor arra gondoltam, talán mégsem olyan unalmas ez a téma, mint ahogy gondolom, ó neee, már megint nem bírok posztot írni! " Szóval nem traktálhattalak titeket ilyen mondatokkal.

Alapvetően most már kezdek feltöltődni, aminek eredményeképpen kiolvastam egy egész, ámde nagyon könnyed könyvet Julia Quinntől, amiről természetesen írni fogok, de még hagy kérjek elnézését mindenkitől, aki ide kattintott, és még mindig ugyanaz a kép fogadta, mint azelőtt, meg azelőtt, meg azelőtt. Rendkívül bosszantó lehet ez egy idő után.

Na szóval, elkezdtem tornázni meg inni- értsd gondolni a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre-, meg aludni, de jó sokat, ugyanakkor nem hinném, hogy most a nyakamba tudom venni Monte Cristo-t, meg a fél tucat megkezdett könyvet, úgyhogy mivel úgy is fel akartam ide töltögetni a freeblogos posztokat, mert féltem őket odaát, néha fogtok kapni régi bejegyzéseket,és punktum. Önkényes az ember, ha fáradt.

Akartam amúgy mutatni valamit még: a múltkor nézelődtem a boltokban a DVD-k kapcsán, és majdnem teljesen elaléltam, amikor kiderült, hogy BBC-s filmeket meg sorozatokat lehet venni potom pénzekért. Egyszerűen felháborító, mennyire le vannak becsülve ezek a filmek. Úgy értem felháborítóan és csodálatosan olcsón be lehet már őket szerezni. Ezeket vettem az elmúlt két hétben:

Van még egy Kaméliás hölgyem is, de sehogy nem barátkozom a Blogger kicsi képeket rendező számomra logikátlan és mindenféle funkcionalitást mellőző képelhelyezésre szolgáló - és nyilván nem létező- programelemével.

Ja, tudjátok, mit hiányolok? A 2008-as BBC-s Kis Dorrit-ot, ó, annyira nagyon-nagyon szeretném...
Ja, és az Édesek és mostohák, mint olyan, nagyon unalmas. :) Persze majd még írok róluk többet...

Emlékeztetö, hogy vásárolj

No kérem szépen, kezdek szépen lassan magamhoz térni, úgyhogy újra átfutottam a piszkozataimat, és rátaláltam erre a posztra.

Biztos mindenhol láttátok már, de én is megmutatom, mi újság a CorLeonisnál, annál is inkább, mert egészen jó könyveket kínálnak.

Augusztus 27-én jelent meg, tehát már kapható Syd Field újabb könyve a forgatókönyvírásról, Forgatókönyvírók kézikönyve -  A sikeres forgatókönyvírás gyakorlati lépései címmel.

A sorozat első részét már olvastam, ami gyakorlatilag a forgatókönyvírás alapjairól szólt, jó sok érdekességgel, és filmekből kiírt snittekkel, részletekkel. Field igazán ért ahhoz, hogy lelkesítsen és hogy fenntartsa az érdeklődést, még úgy is szerettem olvasgatni a könyvét, hogy tudtam, soha az életben nem fogok megpróbálni megírni egy forgatókönyvet. Szóval a stílus jó, tartalom is van, mondanivaló is, filmrajongóknak, forgatókönyv írásra vágyóknak szerintem kötelező darab, és a következő rész sem lehet rossz. Itt egy kis részlet a fülszövegből:

A Forgatókönyvírók kézikönyvéből kiderül, hogy milyen a jó ötlet, milyen a profi szerkezet, megtudhatod, hogyan keltsd életre a karaktereket, hogyan írj párbeszédet, vagyis hogyan dolgozd fel ötletedet sikeres, profi forgatókönyvvé. Akár kezdő vagy, akár profi, ha követed Field tanácsait, végül a kezedben lesz egy kész, eladható forgatókönyv! - Reménykedjünk a legjobbakban. 

Szeptember 1. napján, tehát két nappal ezelőtt ( milyen okos vagyok) jelent meg Nevada Barr új krimije, az Ördögkatlan. Na most én még sosem olvastam Nevada Barr könyvet - meglehet azért, mert nem szeretem annyira a krimiket, de egész jó dolgokat olvasni a sorozatról.

Íme, egy kis előzetes:
Anna Pigeon meztelenül, betört fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól. Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi történhetett vele, és közben igyekszik felfedezni szűk börtönét… 





Végül szerintem mindenki tudja, de ha nem, én úgyis figyelmeztetek mindenkit, miszerint szeptember 17 reggelén Új nap virrad, mégsem virrad új nap, de talán majd szeptember végén ez is meglesz, mert megjelenik Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozatának befejező része, mi pedig megtudhatjuk mi a titka a kiismerhetetlen  Jericho Barronsnak- szolid fan sikoly-, csak bírjuk addig cérnával. 

Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történt valójában V’Lane-nel? És egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac? De ami a legfontosabb: maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?

Uh, lányok, ti hogy bírjátok a várakozást? 

- hihetetlen, hogy vége lesz-

A könyveket megvásárolhatjátok a könyvesboltokban :). 

Meg itt is:  http://www.corleonis.hu/ ( egész jó kedvezménnyel.)

Közvélemény-kutatás, amit lehet hogy ( megbánok) törölni fogok...

No hát, kedves olvasóim, írjak én nektek pár sort a Dallas című filmsorozatról, vagy inkább hanyagoljam a dolgot?

- pislog tanácstalanul körbe-

Hát most jól megmondom!

Nem, ne higgyetek nekem, igazából nem mondok semmit :)... Csak gondoltam megírom, hogy annyira nagyon-nagyon fáradt vagyok, hogy két hete karikás a szemem, és nem,nem terveztem belépni a panda derbibe. ( Van olyan, hogy panda derbi? ... Csak úgy eszembe jutott ez a kifejezés. )
Más különben van egy új notebookom, ami nagyon szép és jó, és hiper-szuper csúcsmodern, csak valahogy elveszett a jó öreg netezés komfort érzése, és még mindig úgy vagyok vele, mint amikor szemben ülsz az első randin a sráccal, és nem nagyon tudod, hogy merj-e krémest rendelni... Szóval ez az új monitor,meg billentyűzet egészen elbizonytalanít. ( A billentyűk nagyobbak, de laposabbak, a monitor meg hosszabb, de keskenyebb.) Óvatos vagyok vele, és nem tudok még mellette feloldódni, posztíráshoz meg azért az kell...

Tudjátok, hogy megnyílt újra az OKK, és a Monte Cristo-t olvassuk Dumastól, és nem gondoltam volna, de néha még munka, de még vásárlás közben is arra gondolok, hogy mennyivel jobb lenne If várában... ( :D )

Persze ehhez hozzátartozik, hogy nem nagyon szeretek vásárolni, és hogy elég KO. most a munkahelyem. De sebaj, és tényleg.

Tudjátok, hogy kedvelem az élet nagy kérdéseit, a minap karácsonyi film nézése közben megkérdezték tőlem, vajon lesz-e karácsony. Öhm, kérdeztem, miért ne lenne? Egészen elfelejtettem, hogy nemsokára itt a világ vége. ( Mondjuk én hiszek a szavak erejében, szóval azt mondom, hogy nem lesz itt. ) De azért mégis kedvem támadt belekezdeni a Galaxis útikalauz harmadik részének közepébe,épp ott, ahol abbahagytam és nem csak ezért, hanem mert kell most nekem egy világ, ami még az enyémnél is abszurdabb és amin mindemellett még lehet röhögni is.

Hümm, valami pozitívat a végére: ősszel jön pár jó kis megjelenés, amikből csak nagyon keveset fogok megvenni, de azt hiszem, könyves szempontból ez egész jó időszak lesz, és egyébként is szeretem az őszt.

Most pedig lassan megyek Dallast nézni. ( Hová jutott a blog? Először Júliák, aztán Dallas? :D) Komolyan mondom nektek, lesz ez még jobb is, vegyétek úgy, hogy most uborkaszezon van...


Z.

Arról, hogy megpróbáltam Júliát olvasni, de nem ment...

Még tavaly volt egy kihívásom a Júliák kapcsán, meg akartam nézni, mennyire is rosszak. Természetesen azon egyszerű tény alapján, mert mindenki azt mondja: bűn rosszak.

Na most az egésszel csak az a bajom, hogy a legtöbb ember, aki ezt mondja, nagyon régen vagy egyáltalán nem olvasott füzetes Tiffanyt, Szívhangot, Romanat, Júliát. Ezek az újságok olyanok, mint a viccek, amik szívesen játszanak a régi kult nevekkel, - régen volt egy olyan vicc, hogy " te Béééla",  és én végig utáltam, mert ugye a Béla is egy ember-, és szóval szeretek esélyt adni mindennek, mert az esélyt azt meg kell adni.

Lobo valami olyasmit sejtetett, hogy valószínű úgy is látja előre a véleményemet, ami nem tetszett, mert én meg nem látom előre a véleményemet. Ez pedig egy anomália, amit fel kell oldani...

Na most, mint tudjuk Júliából sok van, mi csodálatos és sok van, mi kevésbé az, ezt még a rajongó réteg is elmondja, nemhogy én.
Én személy szerint kettőt olvastam el az utóbbi időben- de még keresem azokat, amiket ajánlottak-, és a két sztori alapján az az előzetes véleményem, hogy az egyik annyira fárasztó üres és unalmas csacsogás volt, hogy az szóra sem érdemes - át is lapoztam. A második viszont nem volt rossz.
Nem kell felhördülni gyerekek, még a nagy számok arányát nézve is megvan ennek az esélye, mint ahogy annak is, hogy leütöm ezt a rohadék szúnyogot, ami már két helyütt megcsípte a kezemet.
Mivel egy-egy az arány, ha megfelelően fáradt leszek, olvasok még egyet, és majd leírom a véleményemet.

Előzetesen azt kell, hogy mondjam, bár a történetek nagyon egyszerűek, de nyelvileg jobbak, mint F. É.
Persze ezt most hirtelen nem tudom megmondani, mennyire nagy szó...
( És persze kiemelném, hogy mindez két regényke tapasztalatit foglalja magába. )

Van még egy benyomásom egyébként, miszerint: a történetek olyan egyszerűnek tűnnek, mint mondjuk a paprikás krumpli. Mintha ugyanazok az összetevők alapján kavarták volna meg a cselekményeket. Van például egy mondat, ami mindkét füzetben benne volt: - és ekkor tudta meg, hogy beleszeretett * a gazdag milliomosba* ( gazdag milliomos= Romualdo vagy bármilyen szimpatikus csóka.) Ez a felfedezés pedig annyira fellelkesített, hogy úgy döntöttem még tovább vizsgálódok.

Tudni akarom, mik a füzetes szerelmek alappillérei, annál is inkább, mert mi van, ha egyszer megélek egy ilyet, és észre sem veszem?- szörnyűséges jövőkép. 

Szóval az van, hogy még egy regényt minimum elolvasok, mielőtt bármiféle véleményt is alkotnék, viszont sajnos nem vagyok most olyan romantikus hangulatban, hogy bele tudjam ásni magam a témába. Ja és nem kell megijedni, ezentúl nem az lesz a posztjaim címe, hogy teszem azt Júlia 312. szám :)...

Nem tudom, gyerekek, engem annyira lekötnek ezek a dolgok, megvizsgálni, hogy ki mit miért szeret, és ilyen szempontból baromi érdekes ilyet olvasni. De tényleg, az élet rejtelmeinek kutatása felvillanyozó dolog...