De apropó tudomány. A mai nap tapasztaltam meg úgy igazán, miközben a lemetszett fürtök a kezembe simultak, hogy mennyire is különböző a szőlőfajták fürtjeinek súlya. Persze élhettem volna enélkül a tapasztalat nélkül egész életemben, de most úgy érzem, mintha valami ősi tudás birtokosává avanzsáltam volna... Hát nem csodás? :)
Úgy döntöttem, hogy akkor fogom magam csak egészségesnek tekinteni, ha sikerül kiolvasnom öt darab könyvet. Ma jelentős előrelépést értem el a dolog kapcsán, már alig van hátra Quinn Bevelstoke trilógiájának második részéből, sajnálatos módon, nem sokára befejezem. No de jönnek a Tündérkrónikák, vagyis hogy : jön a Tündérkrónikák befejező része. Mert ugye tudjátok, hogy megjelent? Ííí!, és ráadásul most nagyon nagy kedvem van hozzá.
- az egyik egy romantikus ponyva, amit még a nyáron olvastam, és nagyon vicces volt, gondoltam még egyszer kiveszem, hogy poszt is legyen belőle ( de majd meglátjátok, mit állok én ki, csak hogy a kedvetekben járjak. )
- a másik meg - kapaszkodjatok meg-, oké, akkor most még jobban kapaszkodjatok meg, jó, jó elég:
szóval megkaparintottam egy újféle Vass Virág könyvet, Sokszor csókol India címmel, amiről azt olvastam, hogy egy Vulevu reload- amiről csak megsúgom, hogy annyira nem bírtam elviselni, hogy piros ceruzával kihúztam a könyvből egy bekezdést :S-
Igazából elég visszalépés részemről ez az év, mert most szinte csak csajszis könyveket olvastam az évben, holott szerettem volna mást is, de egyszerűen túl fáradtnak érzem magam mindenféle komolyabb irodalomhoz.
Apropó visszalépés: visszavittem a könyvtárba a Monte Cristot, ami miatt morcos is vagyok és csüggedt. Ki kellene olvasnom, de egyrészről stresszel, hogy ilyen hosszú, miközben én mást olvasnék, másrészről bosszant, és nem köt le.
Ja, és képzeljétek el a jelenetet, ahogy a menő fekete bőrkabátomban- ami tényleg vagány- járok kelek a városban, kezemben öt nagyon női könyv, - mert persze minek a szatyor, ugyan már? - és csak negyedórával később, amikor már átmentem a legforgalmasabb utcán, veszem észre, hogy SEP szerencsétlen rózsaszín melltartós borítóját szorongatom magamhoz szentimentálisan mindenki előtt... Na ezt képzeljétek el, meg az arckifejezésemet, amikor a harmadik utánam forduló pasi után erre rájöttem.
Igen, igen, az élet szép.
UI: ez a borító annyira szörnyű, hogy lehet, kiveszem a posztból. UI 2: kivettem a posztból
A Hobbit, mint gyerekkönyv? Hehe... Vajon hány 8 éves fogja elolvasni? Költői kérdés volt. :)
VálaszTörlésDe ha a Harry Potter bent van a rendes könyvtárban, meg a Neveletlen hercegnő, akkor ez miért nem? Én sem értem.
VálaszTörlésHát én ugyan nem olvastam, de A gyűrűk urát igen, és annak alapján nagyon nem tudom elképzelni, hogy gyerekkönyv legyen.
VálaszTörlés