Egy ideje ilyen fura dolgokat csinálok, mint mezítláb járok a fűben. Néha kimerítő érzés. Úgy értem kimerít, hogy arra vigyázzak, nehogy rálépjek valami szúrós dologra, netalán egy élőlényre. Irtó rossz lehet egy létező, lélegző izére rálépni...
Néha hős vagyok, és nem gondolok semmi ilyesmire. Költői túlzás lenne, ha azt írnám a fűszálak boldogan csiklandozzák a talpamat, úgyhogy ezt a mondatot, most ennyiben hagyom.
Viszont van úgy, hogy egy irtó hülye nap után sétálni a fűben olyan menő érzés, tudjátok...
Mintha hős lennék. Kiszabadulok a mókuskerékből. Nagy levegőt! Aztán kifúj.
Szokatlan dolgot teszek! Nem érdekel, kibeszélhet a szomszéd.
Anti hős vagyok - nincs superman logós hacukám.
Letettem. Most szabin vagyok.
Bólogat a napsugár.
Én. Vagyok. Az.
Levegőt beszív, majd kifúj.
Néha könyv nélkül is. Akiről olvasok...
És én ott vagyok mögötted, de tőled független bandukolok, egyedül, teljesen céltalan. És ez néha csak jó... :)
VálaszTörlés