Yeeee! Visszatértem!!! Vagy mégsem?
A helyzet az, hogy itt ülök a gépem előtt egy órája, és miközben böngészem az online könyvesboltokat, hogy ideális ajándékot találjak, folyton ott motoszkál a fejemben, az a GALÁD és elfogadhatatlan történet, miszerint az egyik ismerősömnek az ismerősének az unokatestvérének a szomszédja úgy vesz karácsonyi ajándék gyanánt könyveket, hogy mielőtt odaadná azokat - tudjátok, karácsony este- , elolvassa őket!!!
Hogy miiiiii? Leesett az állam, amikor az egyik ismerősöm elmondta ezt, tudjátok, hogy az ismerősének az unokatestvérének a szomszédja ilyen galádságot tesz. Megmondom őszintén én sosem vetemedtem rá eddig, soha! Nem is gondoltam rá, egy pillanatig sem!
Kivéve azt a pillanatot, amikor elgondoltam, hogy megveszek két könyvet, és jól beleolvasok mind a kettőbe, hogy megtudjam, melyik a jobb, és arra gondoltam, majd azután eldöntöm, hogy melyiket tartsam meg... Persze nyilvánvalóan a rosszabbat tartanám meg. De tényleg. Amúgy is szuper mind a két könyv.
De nem olyan elolvasni egy könyvet, mintha hordanád párszor a másik ajándéknak szánt pulcsiját? Vagy mintha beleharapnál a másnak szánt sütibe, mielőtt becsomagolnád azt?
Gyerekek, hát erkölcsös dolog más ajándékkönyvét elolvasni? Ilyet még a Grincs sem tenne! Vagy igen?
Bogozzuk ki ezt az erkölcsi útvesztőt? Te megtennéd? Megteszed? Bevállalod???
:D Micsoda horror!
VálaszTörlésBeismerem, hogy én már csináltam ilyet. :D Nem sűrűn, de volt rá példa. Nem hiszem, hogy olyan lenne, mint a pulcsi vagy a süti. Először is nagyon vigyázok a könyveimre, a legtöbbön nem látszik meg olvasás után, hogy használt, az összes betű benne maradt, stb. :D Azért egy pulcsin, ha még csak egyszer is van rajtad, meglátszik, hogy hordták. Nem beszélve a süteményről, amiből hiányzik egy darab. :)
Gondolom a pulcsit és a sütit költői hasonlatnak szánta, nyilván látszik, ha az ember tényleg beleharap egy sütibe, de itt az elv a lényeg. Az ajándékot nem saját használatra vesszük, és tök mindegy, hogy látszik-e, hogy olvastam-e a könyvet vagy sem. Itt nem ez a lényeg. Hanem hogy oltári bunkóság az ajándékba szánt holmit bármilyen módon is használni.
TörlésHm, sose jöttem volna rá, hogy Zenka így értette... :D
TörlésOltári bunkóság? Nem túlzás ez egy kicsit?
Nem biztos, hogy így értette, de csak erre tudok gondolni, tekintve, hogy a sütievést fizikailag nem lehet összehasonlítani a könyvolvasással, de majd jön Zenka, és leírja, hogy gondolta.
TörlésNem érzem túlzásnak, ez a véleményem. Nálunk az ajándékozás komoly dolog (nem csak a családban, hanem a tágabb társadalmi közösség ben is), mert az ajándéknak üzenete van, és nem dobáljuk csak úgy hozzá bárkihez. Ha pedig valakit megtisztelek azzal, hogy megajándékozom, akkor az ajándékát is tisztelettel kezelem. Ha el akarom olvasni a könyvet, megveszem magamnak is, vagy utólag kölcsönkérem, de a sütiformákkal sem sütök egy kört, mielőtt odaadom. Persze tudom, hogy manapság már mindent lazán és könnyedén vesznek az emberek, semminek sincs súlya, az ajándéknak a legkevésbé, szóval értem én az ellenkező álláspontot.
Persze, hogy úgy értette, szerintem egyértelmű, csak vicceltem. :)
TörlésNem azt mondom, hogy ez általános nálam, de előfordult, és ha semmi baja sem lett, nem érzem akkora bűnnek. Ettől függetlenül nem gondolnám, hogy helyes, vagy gyakran kell ilyet csinálni, de azt sem, hogy ilyen komolyan kellene venni. Nyilván nem arról van szó, hogy megtört gerinccel, vagy miután leettem, továbbadom, és úgy is jól van, hanem, hogy kíváncsi lettem, milyen a könyv, ennyi. :)
Értem. Biztos velem van a baj, hogy nem értem a viccet interneten keresztül. Én az egyenes beszéd híve vagyok.
TörlésTényleg nem bántásból mondom, és nem szeretnélek megsérteni, de ere van az emojik, hogy interneten keresztül is tudd, mire gondolhat a másik. Ott van a :D jel, ami jelzi, hogy viccelek. :) Bocsánat, ha megsértettelek ezzel...
Törlés*erre vannak...
TörlésSoha nem tennék ilyet. És soha nem is tettem, még csak eszembe sem jutott. És nem csak azért, mert félek, hogy megtöröm a könyvet, foltot ejtek rajta vagy ilyesmi, hanem mert egyszerűen nem illik. Nem szép dolog. Ahogy írtad is, olyan, mintha felvenném a pulcsit vagy beleharapnék a sütibe. Nekem még az jutott eszembe, hogy olyan, mintha fújnék a parfümjéből. :D. Szóval nem, semmi esetre sem olvassuk el az ajándékba szánt könyvet.
VálaszTörlésmicsoda illetlenség, hamarabb élvezni valaki ajándékát, mint a megajándékozott...:)
VálaszTörlésvolt már, hogy elolvastam, nem is egyszer, igen. egy könyvmoly az könyvmoly.
VálaszTörlésNem ovlastam még el más ajándék könyvét, ennek több oka is van. Igyekszem olyat venni az ajándékozottnak, ami neki tetszhet, nem pedig nekem, a másik, hogy mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok :D Nincs idő így beleolvasni az ajándék könyvekbe :D
VálaszTörlésDe ajándékoztam már tovább olyan könyvet, amit magamnak vettem, elolvastam, aztán elváltak útjaink:)
Egyébként egyszer egy ajándékba szánt könyvből megtudtam valamit. Valami fontosat. Most akkor ez a tudás erkölcstelen, érvénytelen, lopott, nem felhasználható, fujj? Hogyan töröljem az elmémből, hogy megtisztuljak?
VálaszTörlésLegjobb védekezés nem a támadás, hanem a felháborodott mártírkodás, ezt már megtanultam. Leírtam a véleményemet, azt is leírtam, hogy tökéletesen mértékben megértem a másik oldal véleményét. Nem kell mindent túldramatizálni, és a számba senki ne adjon olyat, amit nem mondtam. Nem szép, nem illendő dolog az én véleményem szerint, én itt le is zártam. Aki meg beleolvas, tegye, én aztán senkit nem fogok benne megakadályozni. Érdekes egyébként, hogy egyeseknek milyen rosszul esik, ha valaki támadja az álláspontjukat, de mégis mennyire természetesnek veszik, ha ők támadják másét. Ezen azért el lehet gondolkodni.
Törlés:) ne haragudj, de miért izgat fel ennyire ez a téma? Nekem abszolút nem esett rosszul, amit írtál, csak továbbgondoltam, tök békésen :)
TörlésEngem izgat fel? A te kommented csöpög a felháborodástól és a cinizmustól.
TörlésAmúgy én nem tettem még sosem ilyet :D, viccet félre téve, én nem szoktam elolvasni az ajándék könyveket. Egyrészről mindig utolsó pillanatban veszem meg őket, másrészről meg amint megveszek valami ajándékot, fogom magam, eldugom és csak csomagoláskor veszem elő. Egyetértek veletek, hogy nem kell ezt komolyan venni, nem is olyan nagy baj, nyilván, de picit bennem is megvan, hogy ez másé lesz, és így inkább csak dédelgetem a könyvet kicsit, de nem olvasok bele. Biztos most szentimentálisnak tartotok... Áh! Sebaj :DDD
VálaszTörlésÉn nem tartalak szentimentálisnak, de ha az lennél, azzal se lenne az égvilágon semmi baj. :)
TörlésHát én mindenkinek köszönöm, hogy széles mosollyal vacsorázhattam e téma felett.
VálaszTörlésNos, elkezdtem félni, hogy már megint milyen vagyok.
Egyrészt igaz az, hogy olyat veszek, ami a másiknak tetszhet, amire vágyik.
Másrészt én is sokszor utolsó pillanatos vagyok.
Harmadrészt én olvastam így könyvet, és még csak lelkifurdalast sem okozott, én így működöm, szerinten ezek másodlagos dolgok. Valószínűleg akinek szívesen ajándékozom akármit, az nem fog ilyenen megsértődni.
S amúgy : én felhatalmazok bárkit, higy nyugodtan olvassa előre. És nagyon régen olvastam egy olyat, hogy az az egyik legnagyobb ajándék, ha valami kedvenc , sajátot vagyunk képesek ajándékozni egy szeretett személynek, ha úgy látjuk jónak, amitől megválni talán kicsit fáj is. Én már tettem ilyet is. Hajrá!
Amikor először hallottam erről a jelenségről :D, akkor azért képzeletben a szívemhez kaptam, hogy Úristen! elolvassák más ajándékát!!! Aztán belegondoltam, hogy hát jó, végül is, mi van akkor...én nem csinálom így, de legyen...
TörlésViszont most hogy így ezt mondod, hogy bárki olvassa el az ajándék könyved, bevallom összeszorult a gyomrom. :D De elfogadom a véleményeteket, én viszont ezen túl sem fogom őket elolvasni :P
Ahogy jól esik! :-D És senkit nem gátolok meg abban, ami jól esik neki.
TörlésS közben eszembe jutott, hogy mi a helyzet az e-könyvvel? Nem tudom, most mi a helyzet, de valamikor régebben e-t ajándékoztam. Kérésre volt az e. De akkor még nem lehetett, vagy én nem találtam a módját, hogy az ajándékozottnak menjen.
Szóval megvettem, megmagyaraztam a jó barátnőnek és elküldtem. Aztán elolvastam én is. Kölcsönvettem. :-)
Ultravicces és ultrahmm.
Na, ez egy érdekes kérdés, az e-könyv. Hiszen egyszer megveszed, és akárhányszor letöltheted utána. Több embernek is nekiajándékozhatod, és még neked is marad egy példány. Vagy több. :D
Törlésa dibookon van olyan, hogy más legyen a kedvezményezett, akkor automatikusan neki küldik el a mélcímére az e-t, vagy kap egy kupont a könyv értékében, és azt vásárolja le valamire.
Törléshogy az első esetben elérhető-e egyébként a vásárló számára a könyv, azt nemtom, nem próbáltam még.
Á, e-book, neeeem :DD Nálam ez nem játszik.
TörlésEgyébként én azért örülnék, ha a nekem adott könyvet elolvasnák előtte, mert úgy lenne kivel beszélnem róla. MErt ez nekem eléggé hiányzik - alig valaki olvassa a környezetemben azokat a könyveket, amiket én.
VálaszTörlésNekem ált. olyan könyveket adnak, amit már olvastak, és nagyon tetszett nekik. És ez ilyen "neked is tudnod kell, milyen jóó" típusú ajándék. És aztán úgy kezdjük a beszélgetést, hogy ugye neked is tetszett!? :D
TörlésDe igen, ebben igazad van, hogy a könyvnél is jobb, ha meg tudod beszélni a könyvet valakivel.
és az a ciki, ha hopp, mégsem tetszett. :D
TörlésSzerintem itt inkább a szándék a fontos, nem? Mármint ha csak azért veszed meg Z könyvet XY-nak mert te el akarod olvasni, és nem azért, mert az ajándékozott szíve erre vágyik, akkor az valóban nem kedves dolog. De ha XY tényleg szeretné azt a könyvet, te meg kíváncsiságból beleolvasol és aztán úgy maradsz, azzal szerintem semmi gond nincs. :)
VálaszTörlésBár még én sem olvastam el kifejezetten ajándékba szánt könyveket, de én pl kaptam már úgy, hogy előttem elolvasták, és nem volt semmi bajom ezzel. :)
Igen, a szándék nagyon fontos.
TörlésPl. eszembe jutott, hogy megveszem az illusztrált Harry Pottert, csak hogy végre otthon átlapozgassam én is :D, de aztán lebeszéltem magam róla, és olyat vettem, ami tényleg az adott személyhez illik.
Szóval persze, én is kísértésbe esem... Így van ez.