Ugyan már!

Ha lenne kategória link a poszt alatt, akkor látnátok, hogy javarészt napló bejegyzéseket írok, de azért lesznek könyves értékelések is, nem kell megijedni. A mostani poszt is ennek indult, egészen szubjektív lesz, és ha megbántok valakit vele... Hát... Légyszi, ne bántódj meg... :)

Nem is tudom, honnan kezdjem. Az elmúlt ősz-tél tartogatott nekem jó pár leckét, és ebből az egyik az, hogy ne címkézzem az embereket. Nagyon sokáig tele voltam félelemmel azzal kapcsolatban, hogy engem mások vajon milyen címkével láttak el. Mindezt úgy, hogy közben azt állítottam, engem nem érdekel mások véleménye. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ez csak a felszín, egy maszk, egy jól felépített smink, ami mögött már én sem láttam, mi lehet.

Rengeteg szituációban ítélkezünk emberek felett. Ami egyértelműen hülyeség. Ha egy kicsit is eltávolodnánk a saját egónktól, és attól, hogy mindennek mi vagyunk a közepe, sokkal egyszerűbb és könnyedebb lenne az élet. Legalábbis én így gondolom. Az utóbbi pár napban elég sok ilyen szituációt figyelhettem meg.

Például: - ha nem borulsz szivárványba a facebookon, akkor mostantól nem vagy a barátom.
Vagy: - ha te nem úgy értékelsz egy könyvet, ahogy én szeretném, akkor egy bunkó paraszt vagy
Esetleg- ha te nem úgy gondolsz valamit, mint én, akkor abból csak vita kerekedhet, semmi más, mert én aztán nem engedek.

Csupa én, én, én. Csak hogy ha így folytatjuk, a sok " én" egyedül marad...

Elmondok egy teljesen ártalmatlan történetet. A minap Gretty kitett egy poszt bejegyzést az Austen film adaptációkról. Az első helyet a 2005-ös Büszkeség és balítélet mozi vitte, és természetesen megjelentek azok- akik minden joggal- utálják a filmet, mert a sorozat... A sorozat szerintük a legjobb. Ezzel semmi gond nincs, csak rögtön eszembe jutott, hogy akárhányszor erről a filmről szó esik, jön az ellentábor és lerombol minden... lelkesedést. Egyszerűen csak szeretjük a mozi filmet, és hirtelen magyarázkodnunk kell, hogy ugyan már hogy vagyunk képes szeretni azt. Hát mert csak. 

Soha nem értettem, hogy ha valakivel nem egyezik a véleményünk, miért kell a másikra erőltetni a miénket? Miért erőltetjük másra azt, akik mi vagyunk? Jobb lenne, ha nem lennénk egyediek? Jobb lenne, ha mindenki olyan lenne, mint mi? Miért nem lehet elfogadni, hogy az egyik ember ilyen, a másik meg pont olyan? ;) Természetesen megvan a különbség az alatt, ha beszélgetnek az emberek és elmondják egymásnak, hogy ebben-abban mi tetszik, meg mi nem tetszik, de ezek a szituációk mostanában egyre többször átmennek személyeskedésbe, ami szerintem sokkal több negatív dolgot mond el arról, aki ezt így kiprovokálja, mint arról, aki mondjuk elszenvedi a provokációt.

Szerintem nem olvasnak a Blogturné klubosok, de nem is nekik írok, úgyhogy a lényeg csak annyi lenne, hogy tavaly nyáron szó szerint megevett a fene, annyira idegesített az egész jelenség. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem is velük volt bajom igazán, hanem magammal. És amikor szépen lebontogattam, hogy miből indult ez a tüske, már nem is érdekelt az egész. A blogturné olyan, amilyen. Sőt, tisztelem, becsülöm a lelkesedésüket és a kitartásukat, úgy is, hogy tudom, nem én vagyok a célszemély.

Én úgy gondolom, hogy amikor címkét ragasztunk másra, akkor azzal megerősítünk egy másik skatulyát magunkkal szemben. Nem mondom, hogy olyan nagymenő vagyok ebben, de eldöntöttem, hogy nem fogok ítélkezni senki felett, csak mert ezt vagy azt szereti. Mert azzal magamra ragasztom a nevetségesség címkéjét. Nem előttetek, hanem önmagam előtt. Előttetek megjátszhatnám milyen mű májer, határozott és okos ember vagyok, de az már megint csak a maszk lenne. És elég nehéz volt ezt a maszkot leszedegetni, úgyhogy nem kérek többet belőle.

Csak rózsaszín könyveket olvas? Soha nem vett kezébe szépirodalmat? Kiscicás képeket oszt meg? Atyaég, nem lett szivárványos? Moly-os, Btk-s, túl vékony, túl kövér, ezt eszi, azt eszi, netalán másképp gondolja? Másképp viselkedett, mint ahogy te tetted volna? Ne tegyetek a szemetek elé szemellenzőt, mert rengeteg kincsről maradtok le. Hatalmas dolog, ha valaki megnyílik mások előtt. Ajándék, amit megtagadtok egyetlen pillanat alatt. Mást csak frusztrálttá tesztek vele, de magatokat meg szegényebbeké.

Címkézni hülyeség, kivéve mondjuk a befőtteknél - most komolyan, meg tudod különböztetni címke nélkül a meggyet meg a cseresznyét? :) Mert akkor plíz, áruld el, hogy kell...