július 21, 2014

Te jó ég, ez most komoly?

Pár bloggal összefogtunk és eldöntöttük, hogy kicsit témázgatunk. Az ötlet lényege annyi egyszerűen, hogy közösen választunk egy témát, választunk egy közös időpontot, és a kijelölt pillanatban egyszerre publikáljuk a blogunkon a választ. Izgalmas dolog lesz körbe járni és megfigyelni, ki mit írt, a másiktól függetlenül.

Mostani témánk nem más, mint:
A határok feszegetése az olvasásban, komfortzónából kilépés, új műfajok kipróbálása

És az elején annyira egyszerűnek tűnt az egész. Mélázgatni, hogy milyen sokszínű olvasmányaim vannak, vagánykodni, hogy bizony nekem ez is meg az is megvolt... Így terveztem ám.

De az a helyzet, hogy rájöttem, én egy suttyó, biztonsági játékos vagyok. 
Azon nyomban, ki is fejtem, miért. 

Nem tudom, olvastátok-e az egyik posztomban, hogy azért olvasok romantikus regényeket, mert számomra a romantikus műfaj egyféle biztonságos kikötő. Nem kell izgulnom, mindig bekövetkezik a happy ending, az élet abban a mederben folyik, amikre a nők vágynak - humor, klassz pasi, aki majd meggebed a főhősnőért, humor, izgalmas replikák, humor. Ó, egy fárasztó nap után annyira szeretek nevetni. Egyszer, amikor még majd meggebedtem a Stephanie Plum könyvekért, és egymás után elolvastam vagy négy részét a sorozatnak, szóval abban az időben olvastam, hogy az írónő, Janet Evanovich csak olyan regényt olvas el, amin lehet nevetni. Álszent módon az első gondolatom az volt, hogy mennyire felületes lehet ez a nő, de aztán rájöttem, hogy EZ bizony a nagybetűs felületesség. Hogy lehet az, hogy megbélyegzem a kedvenc sorozatom írónőjét, csak mert nem Dosztojevszkijt olvas? Persze még mindig furcsállom az esetet, mert azért jó változtatni, másfélét, más témát választani, de én teljesen megértem azokat, akik olvasás közben a saját kis kikötőjükbe akarnak csak visszatérni. A megszokott közegbe, a megszokott zsargonok és a biztonságos - csalódást nem kockáztató - regények közé. A biztonságos kikötők kellenek az embernek.


Mint mondtam, biztonsági játékos vagyok. Te jó ég, ha belegondolok, én még a Vörös pöttyös könyvek közül is csak azt olvasom el, amit mindenki, de mindenki dicsér! Mást elkedvtelenít mások rajongása, engem ösztönöz, hogy valami különleges élmény vár. Ami mindenkié, és ami még értékesebb lesz azáltal, hogy a nagy Mindenkivel együtt szerethetem. Tudom, fura vagyok. De igenis, rajongani, együtt rajongani valamiért, tök jó érzés. 

Persze vannak próbálkozásim nekem is. Veszek könyveket. Értitek, amiket majd Én El Fogok Olvasni. Szinte látom az olvasatlan könyveken a címkéket: " ez történelmi, de hosszú - túl kockázatos", " ez szépirodalom- nincs hozzá erőm", " életrajz? - anyám, a saját életemet sem értem", " ismeretlen dráma- oké, majd talán egyszer", " Trónok harca összes- most nem azért, de ezek a hangya nagyságnyi izék a betűk"? A biztonsági játékosok mindenre találnak kifogást. Nima adott egyszer ajándékba egy könyvet, a címe 'Éles kések, vidám könnyek', amit azért kaptam elméletileg, mert eldöntöttem, hogy mivel megtanulok főzni, jó lenne olvasni szakácsos könyveket, és mind a mai napig nem kezdtem bele, - na miért, na miért? - az éles kések miatt! Az olyan... kockázati tényező... 

Azért én is írok pár kalandomról, mindjárt látjátok, mekkora hatalmas kitekintők voltak. 

Afrika, az egyik legnagyobb kalandom- jelenet a filmből

Az egyik pozitív, nagy léptékű határfeszegetés indoka, Robert Redford volt. Na szóval... Mindenki látta ugye a Távol Afrikából filmet? Én speciel nem emlékszem rá, de mind a mai napig nosztalgiával gondolok arra a napra, amikor az egész család azt nézte, ahogy Robert Redford a mályva rózsaszín égen repül a foltos zsiráfok felett. Meg kellett természetesen szereznem a regényt, - Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában-, és már az első oldalaknál éreztem, hogy ebben ugyan nem lesz Robert Redford! Teljesen más valami, mint amiben reménykedtem. Mégis tovább olvastam. Az egész könyv annyira tele van szeretettel és meleg, narancssárga színnel, nosztalgiával, olyan életképekkel, amiktől két- három napig a szavannán sütkérező oroszlánokkal és a gázlón tocsogó elefántokkal álmodtam, annyira valóságosan és annyira hívogatón fogalmaz Blixen, hogy mind a mai napig ez az egyik kedvenc könyvem. Így történt tehát, hogy elolvastam egy olyan regényt, ami kvázi útikönyv, ami félig-meddig napló, és csupán arról szól, hogy egy gazdag nő mit csinált pár év alatt - az általam ez idáig nagyon nem szeretett- Afrikában. 

De írok másról is. Horror. Irtózom a horror történetektől. Ez nagyon fura, mert a misztikus történeteket speciel imádom, de a horror sztorik már lényegesen túllépik az én komfortzónámat. Mondhatom úgy is, hogy jobban félek, mint hogy a kezembe vegyek egy ilyen alkotást. Pedig megvettem olyan három éve Joe Hilltől A szív alakú dobozt, de amint megtudtam, hogy az író King leszármazottja inamba szállt a bátorság, ugyanis hajlamos voltam egy-egy King könyv miatt egy hétig nem aludni, és én ezt jelen helyzetben nem vállalom be. Nyilván a szivárványos, rózsaszín lelki világom miatt. Ellenben vettem egy másik könyvet, a Klasszikus rémtörténeteket, amikben - micsoda meglepetés- klasszikus rémtörténetek vannak :), Drakula, meg Frankeinsten, meg Üvöltő szelek - értitek, mint rémtörténet - meg pár ismeretlen sztori, és ezeket szeretem olvasgatni, de csak módjával. Én komolyan libabőrözöm amikor olvasom a mások által csak kinevetett, könnyed misztikus horror sztorikat. 

Nekem a dráma nem téma, mert az év bizonyos szakaszán mindig kitör belőlem a művészlélek, szóval szeretek drámázni, a képregényeket meg gyerekkorom óta szeretem- nem, nem kifejezetten olvasgatom már őket, de ha a kezembe kerül egy, azt ki nem hagyom. A szépirodalom, pedig már időszerű lenne, de igazából én egyetemista koromig elég komoly könyveket olvastam, biztos nem hiszitek el, de egyszer még a Háború és békét is fontolgattam, mert azt gondoltam, egy ilyen hosszú könyvben annyira jó lehet elmerülni. Azért alássan bevallom, hogy odáig sem jutottam, hogy a könyvtárból kivegyem.

A krimikkel is van gondom. Unom őket. Engem sokkal jobban érdekelnek az emberi kapcsolatok, mint hogy ki gyilkolta meg a helyi vikáriust, és fura, hogy - megint egy nagy vallomás- még nem olvastam el egy Agatha Christie könyvet sem, de a filmekért - amiket az A.C rajongók folyton lefitymálnak- , na azokért rajongok. ( De szerintem csak mert imádom az angol filmeket.) Megint csak fura, ez az érdektelenség, mert ha telitalálat könyvet keresek, az egyszerre rejtélyes, egyszerre félelmetes kicsit - tehát másnak nem, de nekem nagyon-, és kicsit romantikus. De hogy én krimit vegyek a kezembe? Úgy értem, egy szimplán krimit? Na ne, inkább jöjjenek az űrhajók.

Star Trek 

Valamilyen ok miatt tehát idegenkedem a scifi iránt is, de úgy gondolom, hogy hamarosan meg fogunk barátkozni. Olvastam már könyvet, amire rásütötték, hogy ez bizony scifi, de ez nem olyan scifi könyv volt, mint mondjuk filmben az Űrodüsszeia, ami szerintem irtóra elvont és eszement jó, és az a helyzet, hogy egyre jobban szeretem a scifit, de csak filmben. Még nem tudtam rávenni magam, hogy olvassak scifit a Galaxis útikalauz stopposknak-on kívül, ami egyébként zseniális és szerintem irtó vicces, és nem értem, miért nem olvassa mindenki ezt a buszokon vagy a metrón. Hát nem fantasztikus lenne úgy a tömegközlekedés? 

Még egy dolog jutott eszembe, és ez nem más, mint a vámpír undorom. Képtelen vagyok komolyan venni őket. Úgy értem, ki vesz komolyan egy vámpírt? Nem bírom, mindent elhiszek, a nyolckarú gigászi szörnyekig, de a vámpírok...  Próbáltam ugye kúrálni ezt a betegségemet. True Blood- első rész. Nem igazán győzött meg. Abban mondja amúgy a vámpírpasi, hogy beléd akarok bújni? Hát kösz, inkább ne. Twilight-  határozottan négykötetes NEM. Chance Cassandra Palmer sorozatánál már félsikerem van, de azt hiszem faji alapon nem bírom elviselni a vámpír főhőst, Mirceát. És jön a csodás kivétel, a Vámpírakadémia, aminek minden vámpírját imádom, és nagyon-nagyon örülök, hogy az előítéletességem miatt az első rész után nem tettem le a könyvet. Az egyik kedvenc sorozatomat ismerhettem így meg.

Na jó, még egy gondolat. Azt hiszem a tavalyi évben bepróbálkoztam ezekkel a romantikus könyveknek álcázott pornográf jellegű erotikus művekkel, és igazat megvallva, nem lett egyszer sem orgazmusom tőle. ( Irodalmi értelemben véve sem. ) Ezek a regények, nekem inkább a szemét kategória, biztos vannak igényesebbek, a Sylvia Day sorozatot például el akartam még tavaly kezdeni, de annyira már nem izgat a téma, lehet inkább az NA-ban fogok bepróbálkozni, ott úgy tudom van még cselekmény is, meg történet. 

Jajj, tudjátok mi volt az egyik legelvontabb olvasmányom? Egyik karácsonyra Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae című művét ( A teológia foglalata)  kértem, még gimnazista koromban... :). Nem tudom, miért kértem, talán mert Szent Ágoston Vallomásait akkortájt olvastam, és azt hittem, az is olyan tragikus és megrázó olvasmány lesz, erre ott olvasgattam esténként a skolasztika elveit, meg hogy honnan vezethetjük le az első mozgató elvét és nagyon jó volt amúgy olvasni. Emlékszem minden nap örömmel töltött el, hogy ilyen fontos és bonyolult dolgokról olvashatok. Igazán komoly embernek éreztem akkor magam. :)

Szóval ez lennék én- tudom, elég unalmas. De amúgy nagyon élveztem ezt a posztot írni. Írjunk több ilyet ;) . És persze nagyon várom a többiek válaszait, és természetesen mindenki csatlakozhat: ha nincs blogotok írjátok le kommentben, mit gondoltok a témáról, ha van blogotok nyugodtan csatlakozhattak, írjatok bejegyzést, - linkeljetek, hogy mi is lássuk.

A résztvevő blogok:
FFG Book
Pupilla olvas
Miamona könyveldéje

 Könyvvizsgálók
 Szilvi irkál
 Keményfedél
 When Anaria Went to The Bookshop...
 Könyvszeretet
 Tigi, Cariad5
Napi falat

 Andi élményei

Az ügyhöz csatlakoztak még:
Catriana
Katacita
Theodora
Bea
Horsegirl 
Egy Bátor Nyúl
On Sai 
Nikkincs
SHARE:

57 megjegyzés

  1. hallod, ha én ezt tudom, hogy az éles kés ennyire megzavar, keresek mást. :D

    te egyébként hogy érzed, ez a biztonsági olvasós hozzáállás nem teszi unalmassá a könyveket?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából... nem. Nincs annál nagyobb öröm, mint mikor az aktuális olvasmányod úgy illik hozzád, mint a kedvenc ruhád ;).
      Ráadásul a biztonsági olvasás mindig magában hordozza a lázadás lehetőségét. És ez felemelő érzés.

      Jaja, hogy lehet ilyen címe egy könyvnek, hogy éles kések... és a borítón ott állnak a kukták, bámulva valamit, - tuti egy megvágott ujjat. :) Viccet félretéve még mindig nagyon örülök, hogy enyém lehet az a regény. El fogom olvasni. Igazi kukta leszek- olyan kukta, akinél mindig van sebtapasz.

      Törlés
    2. Amúgy van olyan, hogy biztonsági olvasás? Egy bizonyos szintig nyilván, de valahol meg minden egyes könyv csak lutri.

      Törlés
    3. Ez is igaz. Talán szerzők nyújthatnak egy biztos minőséget. De téma sosem.

      Törlés
    4. Síontan sziaaaaaa! :D ez egy értelmes komment volt, de na... :D jó látni! :)

      Törlés
    5. Sziaaa! :D Én is örülök, hogy látlak, meg, hogy látsz :D * értelmes komment #2 *

      Törlés
  2. Moderálás ide vagy oda, nagyon élveztem ez a Zenkás posztot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) - és itt kérek mindenkitől elnézést a sok félregépelés miatt. Késő estébe nyúlt a poszt megírása.

      Törlés
  3. Annak ellenére, hogy a legtöbb műfajt szeretem (egy-kettő van csak, amitől konzekvensen elzárkózok), teljesen megértelek. Pontosan azért, mert annak a pár műfajnak az olvasására a jó Isten se tudna rávenni. Egyszerűen megvan a magam kis világa, a saját stílusom, és ebből nem akarok kilépni. Nekem ez így jó. Olvasok szépirodalmat, fantasyt, horrort, drámát, történelmi könyveket, ifjúsági regényeket, és még sorolhatnám, de pl. sci-fit, krimit vagy bármilyen műfajú kortárs magyar irodalmat (tisztelet a - nagyon kevés - kivételnek) egyszerűen nem vagyok hajlandó olvasni. Mert nem és kész. Nem szeretem, nem érdekel, és nem fogom az időmet olyan könyvekre pazarolni, amit kínszenvedés végigolvasni. Mert annak nincs semmi értelme. Szóval ha a romantikus regényeket szereted, akkor azt szereted, és ugyan ki kövez meg érte? Az ember nem azért olvas, hogy másoknak eleget tegyen, hanem a maga örömére. :) A lényeg az olvasás, és annak élvezete.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jó, hogy ezt írod. Igazából nem érzem magam szűklátókörűnek, olvasgatok én minden honnan, de tény, hogy az olvasmányaim kiválasztásának első szegmense a komfort :D.
      A kortárs magyar irodalom nekem sem szívem csücske, bár nem rég beszéltem valakivel, aki azt mondta, csak rosszul választok.
      Igazából akkor olvasok másfélét, ha kedvem támad rá- de ha nincs kedvem, na nee, nem fogok erőltetni semmit. És igazad van, az élvezet a fontos. :)

      Törlés
  4. Nahát Zenka, a vámpírokat kihagytam! :D nekem a zombik jutottak eszembe, de csak mert épp frissen lettek velük kapcsolatban jó élményeim (haha, zombikkal, ez milyen vicces :D), de én is undorodom amúgy a vámpíroktól. Twilight kizárt... és ha hiszed ha nem, én is a True Blooddal kúráltam magam, ami nekem meglepő módon tetszett, de valami mégis fennmaradhatott az undorból, mert a mai napig csak az első kötetig jutottam - mindig halogatom. :)

    "már az első oldalaknál éreztem, hogy ebben ugyan nem lesz Robert Redford! " :D hogy ezen milyen jót röhögtem! :) Hú, viszont egyre jobban érdekel ez a Blixen könyv. Én is csodálkoztam magamon, amikor megszerettem Durrellt, egy véletlen könyvvásárlás műve volt a szerelem, és a könyveinek gyűjtése, merthogy ugye ott is kvázi életrajzának része minden könyv, és útleírás, álatgyűjtés stb, tehát nem kifejezetten regény, talán vele "léptem először félre" a regények és mesék világából és nem bántam meg. :))

    Egyáltalán nem vagy unalmas, de meg kell mondjam meglepett, hogy tényleg ennyire nehezen nyúlsz újdonságokhoz, nem tudtam rólad :) merjél!!! :)

    Katacitát már megihlettük, ő is írt, láttad? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ki hitte volna, ugye :) ? De azért a komfortzónám szerintem elég széleskörű... Szóval lehet azért nem hitte senki sem. Ez az egész azért alakulhatott ki, mert egyre kevesebb időm jut a könyvekre. Meg kell fontolni, mibe kezd az ember.

      Áh, zombik. Őket ki akarom próbálni. A Blixen könyv szerintem nagyon jó, főleg nyáron.
      Durellről meg sok jót hallottam, csak mindig jön egy másik regény, ami miatt a háttérbe szorul.

      Törlés
    2. Az jó, ha széles, mert akkor már sok mindent megnéztél azért magadnak ;) nem vagy te olyan nyuszi, hogy megijedj az éles késektől :D főleg hogy csak a címben vannak :D amúgy múlt héten kikanyarítottam egy darabkát az ujjamból sonkaszelés közben, áúcs, szóval tényleg óvatosan :D

      Blixen megy listára! :)
      Durrell-lel akkor próbálkozz, ha szereted az élővilágot és az állatokat, és részletesen olvasni róluk, mert azért ő eléggé ezekre megy rá - de van benne humor és kaland bőven :)

      Törlés
    3. mi bajotok a vámpírokkal?

      Törlés
    4. Én nem tudom, mi bajom van, de az eléggé konstans és szűnni nem akaró :D

      Törlés
    5. Nima, én nem tudom a vért, és a vérszívást szexuális jellegű tevékenységgel és/vagy izgalommal összekötni, semmilyen szinten :S ez engem taszít, hogy élvezi ahogy vért szív :D Tkp csak ennyi, de amúgy olvastam már, és még biztos fogok is, vámpírosat. :)

      Törlés
    6. háde Pupi, mi is élvezzük, amikor kajálunk. :D

      Törlés
    7. Na, jó, de mi nem vetjük rá magunkat eszeveszetten a hűtőben lévő rakott krumplira, csak mert olyan csábító az illata :D

      (Azt hiszem, már megint nem sikerült elküldenem a kommentet, Zenka, a blogod újabban nem csíp engem :D)

      Törlés
    8. De, szerintem elküldted :)

      Nima, nem mondhatod, hogy nem kóstolgatom a vámpír irodalmat :)

      Törlés
    9. ez igaz, de túl óvatos vagy. :D
      nekem egyébként a vámpírok bejönnek, de csak a klasszikusak. a napfényben ragyogók, emberi étellel táplálkozók, szaporodók, meg hasonló baromság viszont nem.

      Törlés
    10. Zenka - De csak azért, mert most kimásoltam, és beírtam még egyszer :) Már korábban elnyelt egy párat.

      Törlés
    11. Nima, egyetértek, az "emberibb" és a "YA-s" vámpírok nem jönnek be mégannyira se, mint az originál, de még a könyves mizéria előtt is ugyanúgy irtóztam tőle - a vérrel nincs bajom, tényleg (nem is lehet nagyon :D), de ez a vérre való éhezés, egyszerűen... undorít :D

      Törlés
  5. Igazán hatalmas kitekintő voltál! :) És néhány könyvet, amit szerettem, de te meg, és olyanokat amiket te igen, és én nem. Azt hiszem ez ettől szép. ;)
    Meg a Zenkás megnyilvánulásoktól ;) Lehetne, hogy hosszabban írjál? Élvezem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy True blood rajongó vagy, ám :). Lehetne, hogy egyszer leírod, mi lesz az egész sorozatból? Hol tart, mi történt velük? Vagy nézzem a sorozatot? Lehet úgy megtetszene...

      Ó, pedig így is mindig nagyon hosszú vagyok :)

      Törlés
    2. A sorozatot nem nézem, baromság, a könyveket nagyon szeretem, de nincs szívem befejezni, mert akkor véget ér, és olyan kevés ilyen típusú könyvet olvasok, ha ennek is vége lesz, akkor majdnem kifújt az összes sorim. :D

      De legyél még hosszabb! ;) :D

      Törlés
    3. A sorozatból egy egész részt láttam, de túúl... szexi volt? :D

      Törlés
    4. Én nézem a sorozatot. :) Nagyon jó a háttérvilág, meg a karakterek is.

      Törlés
  6. Zenka: ha vámpírossal van még kedved kísérletezni, ajánlom Gaura Ágnes könyveit. Nem kifejezetten csak a vámpírok vannak a középpontban, hanem több féle (nevezzük ennek) varázslény is megjelenik, és némi magyar köntös :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg. Az lehet, az én könyvem lesz! Titti is folyton ajánlja. És nemrég majdnem megvettem, de lebeszéltem magam róla.

      Törlés
    2. Én is fogok Gaurát olvasni, még most a nyáron!!! :) (és Titti tehet arról is :D)

      Törlés
  7. Egyetlen AC-t sem????, No jó, én sem sokat de akkor is klassz!!!!!! Pótolni tessék! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oké, én olvasok AC könyvet, de valaki súgja meg, melyik a legjobb :D.

      Törlés
    2. Nekem erre a kérdésre egyértelműen a 10 kicsi négert mondták többen is, de pl. a Nyílt kártyákkal-t is szerettem, pedig ezt nagyon régen olvastam. Majd jönnek a szakértőbbek és megmondják vajon melyik a legjobb? :)

      Törlés
    3. A 10 kicsi néger pl tök jó teljesen rá voltam kattanva arra a kis versikére olyan creepy és fizikailag is tényleg a legutolsó lapon derül ki, hogy ki tette :)

      Törlés
    4. Állítólag a Tíz kicsi néger.

      Törlés
    5. Tíz kicsi néger, Gyilkosság az Orient Expresszen, Macska a galambok közt, Órák, Nyaraló gyilkosok - ha engem kérdezel, ezek a legjobbak, de tudok mondani még rendhagyóakat is, meg olyat amiben nem Miss Marple vagy Poirot van, de azok szerintem laposabbak. Mellesleg a Christie-k első 200 oldala meglehetősen uncsi néha :D (nem mind, ezek pl jók, nagyjából), mert sok a felvezetés a karakterek bemutatása, és aztán még van 20 oldal amiből 3 olyan kurva izgalmas, hogy megérte az egész előtte levő 217-et :D
      Én szeretem egyébként az AC filmadaptációkat is :) Davis Suchet a valódi Poirot :) de a régi Orient expresszes Poirot-t is szeretem :)

      Törlés
    6. Én a Tíz kicsi négerre szavazok. :)

      Törlés
    7. Áh, pont egy hete néztem meg filmen a Tíz kicsi négert... :D

      Törlés
    8. Akkor tudod a végét, ajj, nem jó :(

      Törlés
    9. Nagy hiba volt! :-P

      Törlés
    10. De végig nagyon izgultam :D, nagyon jó volt.

      Törlés
  8. Nagyon jót vigyorogtam a posztodon Zenka de ez általában mindig így van. Tüneményes egy jelenség vagy :)

    A Galaxis útikalauz nekem is várólistás, talán ez lesz majd a sci-fi zónakilépésem, nagyon érdekel milyen lehet (töredelmesen bevallom én az Szjg-ből ismerem :D )
    Vámpírokat könyvben én sem szeretem annyira bár nekem megvolt a Twilight és én nem szégyellem hogy tetszett mert a könyvek mások mint a film, a könyvekben szeretem Bellát...no de elkanyarodtam :D meg a Vámpírnaplók filmben is bírom a vampokat, némelyiknek jó a stílusa. A Vámpírakadémiát annyian szeretitek hogy egyszer elfogyasztom ^^

    De szerintem az überelhetetlen része ennek a posztnak Szent Ágoston, azon besírtam annyira jó :D

    VálaszTörlés
  9. Ó, te jó ég! Én azt hittem, hogy azért egy picurkát vonzódsz a vámpírokhoz…. és Bones? A drága szortyintós Bones? Ő sem dobogtatja meg a pici szívedet? :D

    De komolyra fordítva a szót, én is inkább a romantikus műfajokhoz vonzódom jobban, abban érzem igazán otthon magam, de egy idő után, amikor már a sok cukormáz és szirup megüli a gyomrom, muszáj valami másfelé fordulnom. Most például egy fantasyval próbálkoztam, amitől totál padlót fogtam (persze jó értelemben), de alapjában véve nem zárkózom el az újdonságoktól sem. Persze nálam is vannak olyan műfajok, amiket semmi pénzért nem vennék a kezembe, ilyenek a horrorok és az önéletrajzi regények, de a romantikus és a vámpíros könyvek azok mindig örök kedvencek maradnak, talán azért, mert azokon tudok a legtöbbet nevetni és mert nem lehet őket komolyan venni.

    (A Vámpírakadémia az tényleg annyira jó.... hogy maradhatott ki az nekem????)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvamag, nekem ifjúságiban a Vámpírakadémia a legeslegjobb. Engem magába szippantott a sorozat, másfél hónap alatt olvastam el az összes részt. ( Pedig megjegyzem, hogy az első könyv nem volt bejövős. )

      Bones... sajnos nem jött be. :( Pedig akartam. Nagyon.

      Törlés
    2. Zenka, ne izgulj, én se szeretem Bonest :S de Catet se :D

      Törlés
    3. Most már nem izgulok :)

      Törlés
  10. Kihagytam AC-t, hogy nekem is mekkora csalódás volt, mert mindig elképzeltem magam, hogy téli estéken, ropogó kandalló előtt olvasom a sok AC-t, erre rá kellett jönnöm, hogy mehet a Jane Austenes polcra, ahol megáll az idő, és ahová sosem fogok nyúlni... de nekem sajnos filmen se fekszik...
    Baromi jó poszt lett amúgy, jókat derültem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én most már kipróbálom - bátor leszek! :)

      Törlés
    2. Miamona, neked "modernebb" kell a régies krimik közül, Christie neked túl poros , ne aggódj, nekem is helyenként, négy éve bele akartam pusztulni, hogy milyen unalmas :D
      Esetleg ha javasolhatok: Agatha Raisin sorozat! :) Miss Marple reloaded! :D nem uncsi és angol és vidéki és gyilkosságos is :)

      Törlés
  11. Ez lett most a kedvenc Zenkás posztom:)) Mirceát én se csípem, de gyanítom, hogy az utálatnak több köze van a Pritkin-rajongáshoz, mint ahhoz, hogy vámpír :D Fura, nekem a Vámpírakadémia nagyon nem jött be, pedig csak azért kezdtem el olvasni, mert sokan ajánlották.
    Látom itt többen ajánlottak neked Agatha Christie-s regényeket, hadd ajánljak én is:) Szerintem - mivel írtad, hogy a klasszikus krimi része nem fog meg - a legideálisabb jelölt A titkos ellenfél c. könyve. Keveredik a kaland és a krimi benne, és kellő mennyiségű humor is van benne. A főszereplők a Tommy és Tuppence páros, (még 4 későbbi kötetében szerepelnek, és az "érdekesség" az, hogy öregszenek, és más-más életkorukban játszódnak a történetek), és szerintem Tuppence-t nagyon bírnád :)

    A happy enditiszidet teljesen meg tudom érteni, én is biztonsági játékos vagyok :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper, felírom a könyv címét, és ha újra kinyit a könyvtár, megsasolom. :)
      Ahh, Pritkin ♥ ... ( ábrándos tekintet) :D

      Törlés
    2. Ezzel a Pritkinnel egyszer már álmodtam is, pedig gőzöm sincs, kicsoda, de annyit emlegetitek :D

      Törlés
  12. Hú, szerintem már legalább két éve olvasom a blogod, de még sosem szóltam hozzá :)
    Szóval, a vámpíros könyvek témához.. Szerintem abból a legjobb Anne Rice sorozata, legalábbis olyan 15-17 évesen nagy kedvencem volt :) Egy próbát lehet megérne az Interjú a vámpírral, mert messze több és jobb élményt nyújt, mint például egy Twilight, nem merül ki annyiban, hogy 'ó,de szépek ezek a vámpírok, jujj, és nem is öregszenek meg' és még csak nem is csillognak :D A hangsúly a beszélgetéseken, filozofálgatásokon, a lélek kis rezdülésein van, igazi karaktereket teremtett Anne, és mivel a sorozat szinte az egész emberi történelmet végigveszi, az írónő megcsillogtathatja filozófiai, művészettörténeti és történelmi tudását is, ami szerintem szintén pluszpont :) Például engem a Vittorio, a vámpír hatására (ami amúgy nem a legjobb darab a sorozatban) kezdett el érdekelni a reneszánsz Itália művészete :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, hogy még nem nagyon találkoztam olyan emberrel, aki nem szereti Anne Ricet. Igazából az Interjún is gondolkodtam, de mindig eszembe jut Brad Pitt a szőke, hosszú hajával - katasztrófa :)... - , de talán, ha meglátom a könyvtárban, kipróbálom majd.

      Ó, nyugodtan kommentelj, írj akármiről :), és örülök, hogy olvasol.

      Törlés
  13. Kicsit megkésve, de csatlakozom! http://batornyul.blogspot.hu/2014/07/komfortzonak.html

    VálaszTörlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig