Könyv, aminek a borítóján - majdnem- pucér pasi van...

 Komolyan mondom, az nem járja, hogy egy hete nem írok posztot, mert nem bírok két meztelenkedős pasit egymás mellé pásszítani :), és ez olyan komoly traumát okoz, hogy folyton sírós szerelmes dalokat hallgatok olyan refrénekkel, hogy Whhhhyyy? - magyarul miééért?-, meg hogy I try, try, try, de hát hiába próbálkozom, nem tudom egymás mellé tenni a könyv elejét, meg a seggét... 

Kulturisták most hagyták ott mindörökre a blogot, és nem hibáztatom őket :)

De komolyra fordítanám a szót! Szóval ez az a könyv... 

Ez AZ a könyv, mondom, amiről nem tudok igazából semmit sem írni...

... mert... 

...komolyan, lenne inkább bűn rossz, amin órákig röhöghetek, vagy annyira idegesítő, hogy azt mondhassam, ennél bármi jobb, de ez egy tök jól megírt, szórakoztató, - eltüntetlek a rózsaszín ködben- típusú romantikus, korrekt, szóvirágokat és női butaságokat mellőző, vicces, nem éppen pucérpasis regény, ami annyira jó, hogy semmi rosszat nem tudok mondani róla, de ugyanakkor meg egyszerűen nem ösztökél a gondolkodásra semmilyen mértékben, kivéve a borítót, ami miatt én kérek elnézést, és mivel OLYAN vagyok, hát fel is hívtam rá a figyelmet, hogy a hazai könyvborító tervezés non plus ultrája ez, fölülmúlhatatlanul alulmúlhatatlan, egyszerűen szégyelleném bárkinek odaadni, pedig mondom, nem rossz könyv ez, csak nincs benne sem romantikának álcázott nemi erőszak, sem korbács, sem hülye vámpírfiúk, sem semmi, amivel hirtelen el tudnák adni, csak egy makacs festő lány, meg egy önimádó sportoló, akik összejönnek benne, kedvesen meg elég rendesen, és a történetről szerintem ennyi is elég.

 Nincs min gondolkodni, csak olvasni kell - ez ebbe esett bele, az meg abba - , nincsen kockázat, nincsenek igazi tétek, csak úgy van az egész sztori a nagy Susan Elizabeth Phillips univerzumban, ahol minden kicsit vicces, a pasik gazdagok, szinte már émelyítően szépek, de közben olyan egyéniségük van, hogy senki nem rugdosná ki őket az ágyából, de még a konyhájából sem, meg egyáltalán sehonnan sem.Még a gardróbból sem talán, még akkor sem, ha ilyen izét hordanának - lásd fent.

És amúgy én naiv perszóna, figyelem felkeltő címet akartam írni, de én magam is tudom, hogy mostanában már az lenne a csoda, ha egy nőknek szánt szerelmi történet elejére ne egy meztelenkedő pasit tennének - mondjuk megpróbálkozhatnának vele- , aki minimum metroszexuális, ha nem másféle szexuális, és amúgy hát na ja, ez kérem az emancipáció, mert valóban ezelőtt fűzőkből kibuggyanó kebleket láthattunk folyton, most meg ezeket a fószerokat. És amúgy itt az emancipáció valóban, hiszen már annyira emancipáltak vagyunk, hogy arra vágyunk, hogy egy férfi, vagy kettő, vagy három, kikötözzön, meg üssön, meg hasonlók, hé, ne már, ez az evolúció, és amúgy meg a férfiak meg nőiesebbek lettek, pl. jobban szeretik magukat mutogatni,szóval nincs itt a konklúzió, de ha majd lesz, azt is leírom nektek. 

Az itt az igazság, hogy én igazából úgy terveztem, hogy két sort írok az egymás mellé illesztet tökéletes férfi felsőtestes és pusszantós fenekes kép alá, miszerint: 

nem tudok mást mondani, ha romantikusra vágysz, vedd a kezedbe, de ez meg milyen már...