Csak te kellesz!

 Az ősszel kicsit rácuppantam a romantikus könyvekre, mondhatni újra megnyílt a romantikus korszakom, aminek talán még most sincs vége. Most jutottam el odáig, hogy írok az egyik legjobbról.

"-  Lehet, hogy a változatosság kedvéért egyszer én szeretném, hogy durván bánjanak velem! - kiabálta Dan.- Hogy olyan ellenállhatatlanul szexis lehessek, hogy egyszer az életben engem kötözzenek ki az ágyhoz! Túl sokat kérek?"

Phoebe Somerville nem akart mást, mint hogy lezárhassa kapcsolatát az apjával, ám az édes apucikája úgy dönt, végrendeletével még egyszer jól a lánya orra alá dörgöli, mennyire is szerencsétlen, semmirekellő és alkalmatlan.
Így miután Phoebe a cuki, hosszú hajú magyar pasijával és Mici nevű uszkárjával akaratán kívül tönkre teszi a temetést, érthető módon nagyon ledöbben, hogy ő örökölte meg a híres amerikai foci csapatot, a Chicago Starst. No de az örökségnek feltételei is vannak. A csapatnak be kell jutnia a Super Ball döntőbe, és ráadásul Phoebe-nek ehhez aktívan részt kell vennie az elég döcögősen működő csapat irányításában.

A lány el is dönti, hogy hagyja az egészet a fenébe, na de akkor besétál a nappalijába Calebow edző- aki már az első pár könyvbeli megjelenésével az én első számú férfi ideálommá avanzsált - oké ez túlzás, de akkor is :).

Szóval ott tartottam, hogy Dan Calebow- miszter időzetett bomba- besétál Phoebe cuki kis nappalijába, és majdnem hogy a hátán cipeli vissza Phoebe-t, hogy vezesse a csapatot, merthogy a csekkeket nem írja senki sem alá, a pénz meg a csapat működéséhez ugyebár kell. Phoebe pedig úgy dönt, mégis megmutatja: képes elvezetni a csapatot, legalábbis a végrendeletben foglalt egy-két hónapig, közben meg rájön, hogy az amerikai foci nem csak szép, hanem jó is.

Ez egy nagyon szórakoztató könyv, én nagyon-nagyon élveztem. Szerintem olvastam vagy két hónapja, de most megint olyan szívesen elolvasnám, ennyit nem röhögtem csajos könyvön, csak talán pár Stephanie Plumon, na de az más tészta volt.

Beszélek picit a szereplőkről. Phoebe első ránézésre amúgy az a főszereplő, akit én ki nem állhatok, egy tündi-bündi bögyös szőke maca, aki még rá is játszik arra, hogy olyan mint Marilyn Monroe, aki cérnaszálon rángatja ide-oda a pasikat, és az a legnagyobb problémája, hogy hogyan áll a masni a rózsaszínre festett színű uszkáron. Az a vicc, hogy pont azt szeretem ebben a könyvben, hogy nem jön az unott váltás- vagyis hogy " de a helyzet egészen más" - blablabla- ,  mert bár a helyzet picit más, mint a legelején gondoljuk, főszereplőnőnkben ugyanúgy a Marilyn féle szexi vonal is benne van, mint az ijedt nyuszié.

A humoron kívül,  nekem az tetszett nagyon a könyvben, hogy nagyon működtek az erotikus jelenetek - sőt még ezeken is röhögtem néha egy sort, és vicces módon nem azért, - amiért általában ezeken a jeleneteken röhögni szoktam, azaz mert olyan bénák- , hanem mert tényleg viccesek voltak. Ráadásul volt pár jelenet, amikor nem is értettem most ki - kivel és hogyan, mondhatni teljesen megvezetett az írónő, és ezért is plusz pont jár. Na ilyen jelenetekkel lehet kenyérre kenni engem.

Persze nem tagadom, hogy Dan Calebow az, akiért még több plusz pontot kapott a könyv. Amikor én ezt a regényt olvastam, még erősen élt bennem a nagy szürke blöá könyv emléke, és talán mégsem jó rossz regényeket olvasni abban a tekintetben, hogy azután elment a kedvem mindentől, amire csak rásütötték, hogy egy picit is pajzán - micsoda szó :)-, szóval annyira jó volt olvasni egy olyan pasiról, aki tényleg igazi férfi, és nem csak annak képzeli magát.

Ráadásul ez a kötözős szex, meg erőszakos szex, mint olyan megjelent a regényben, és én akaratlanul is összehasonlítottam a két könyvet. Szerintem pont olyan formában jelenik meg itt, ahogy ezt kezelni kell, komolyan mondom, tényleg limonádé ez a könyv, de legalább leírják benne, hogy jó a kötözős szex, de csak akkor, ha mindkettő azon van. És az a vicc, hogy ebben pont a tesztoszteron bomba Calebow edző az, aki kibújik alóla, merthogy szegény pára, már annyi mindent kipróbált, hogy egyszerűen nem vágyik másra, mint hétköznapi intimitásra. ( Hát nem imádnivaló? :D )
Ilyeneket mond, mint:

"Ő is csak az a fajta nő volt, aki a behódoltatós játékot akarta játszani.
Fáradtan nézett végig Phoebe buja vonalain, mandulavágású borostyán szemét keretező szempilláinak lágy seprűjén, nedves, szívj-ki szájának duzzadt ajkán. Olyan nagy kérés egy egyszerű hancúrozás az ágyban, ami nincs túlkomplikálva? Amiben nincs észjáték. Nincs semmi perverzió. Csak nevetés és jó sikamlós szex. Hürtelen dühös lett. Lehet, Valerie megrontotta, de úgy tűnt, mintha a nők ebben az orszában visszafordíthatatlanul becsavarodtak volna a szexet illetően. Vagy magas sarkúval akarták az ember mellkasát tiporni, vagy azt, hogy bilincseljék őket az ágyoszlophoz. Középút nem létezett."

Na látjátok, ez az én emberem :), rögtön van pár dolog, amiben egyet értünk. 

És annyira vicces, hogy a pasi folyton olyan szituációba kerül, ahol szerepjátékot kellene játszania, de már elege van az egészből, ráadásul olyan lökött, hogy az emberek az ablakból merik csak bámulni, ahogy edzés közben vöröslő fejjel mérgében széttöri a jegyzettömbjét, ha épp nem passzolnak jól a játékosok. ( Ez a kép nekem annyira bejött, hogy nehéz pillanatokban többször is elképzelem :D).

Calebow edző mindent megad, amit csak akarsz bébi, ahogy ő mondaná, a könyv meg részemről elváráson felül teljesített. Könnyesre nevettem magam rajta, olykor még levegőhöz is alig jutottam. Példának okán, ezen itt:

"- Arra gondolok, hogy kezdjük itt a kanapén, aztán járjunk szobáról szobára.
- Úgy hangzik, mint egy nagytakarítás."

A szereplők érdekesek, a humor szerintem iszonyat jó, van benne egy szolid kis krimi szál és cseppet sem unalmas, pedig milyen könyv ez?- ez bizony csak egy sima romantikus. De annak szerintem első osztályú.

Annyira jól teljesített, hogy a másik két SEP könyv például csalódás, nem tudom, fogok-e még ilyen jól szórakozni Phillips könyvön, igazából nagyon remélem.

Susan Elizabeth Phillips: Csak te kellesz
10/10 pont- kedvenc