Melyik gyerek ne szeretné a romantikusan izgalmas városokat, ahol minden megtörténhet, és ahol az utcán velünk együtt lélegzik a történelem az ódon házak között? Így van vele Maya és öccse James is, akik apjukkal utaztak Párizsba egy rendkívül titokzatos alkimista társaság ösztöndíja segítségével.
Míg Maya apja berendezkedik, a gyerekek sétálni indulnak, s szembe találják magukat egy fura, napszemüveges férfivel. Később kiderül, hogy a férfinak lila - jól látjátok, lila- szemei vannak, de nem csak a szeme és a modora fura, Maya és James szinte az első pillanatban tudják, hogy valamilyen titkot rejteget.
De a titkok lappanganak egy régi házban is, ahol szalamandra kúszik a kilincsen, és ha nem figyel, a gyanútlan látogatóra ölti nyelvét. A ház ajtaja feletti szobor ráadásul a megszólalásig hasonlít Maya-ra, s még nem is beszéltem egy vitrinről, amiben fura üvegcsék őrzik az évszázadok mágikus titkait.
S mindemellett Maya-nak meg kell küzdenie a beilleszkedéssel és az anyja betegségével is, és hiába segít neki az egyik iskolatársa Valkó, a nyomozás, akár a rejtett családi szálak, egyre csak gubancolódnak és gubancolódnak.
A könyvet a kalandosabb kedvű gyerekeknek ajánlom, főleg azoknak, akik szeretnek két lábbal állni a földön, és megfejteni a nagy titkokat. Bár a könyv tele van mágikus titkokkal a történet atmoszféráját nem a Harry Potter - féle játékos varázslatosság adja, hanem inkább az idegen helyszín, Párizs varázsa. A helyszínek impozánsak, magába szippantják az olvasót, a fejezetek egyre előrébb visznek minket a nagy titkokban.
Ami nem tetszett, az a kiszámíthatósága volt- bár vonjuk le, hogy én már sokat olvastam, tehát a gyerekek ezt talán észre sem vennék-, és megmondom őszintén nekem a karakterek kidolgozottságával is volt egy kis bajom, főleg a mellékszereplők terén, ráadásul ez a nagy titokzatoskodás nekem már picit sok volt.
Anne Nesbet: A Szalamandrás ház titka
Főnix Kiadó
2012. ( 198. oldal)
7/10
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése