Johanna Lindsey: Kalózszerelem

 Hát az úúgy volt... Elmondom nektek, hogy soha a kezembe nem vettem volna ezt a könyvet, melynek borítóján egy szolid ribanc és egy kandúros tekintetű " kalóz " látható, ha nem szólított volna le egy kedves-rendes-ismeretlen lány, miközben szemöldök ráncolva álldogáltam a könyvtár romantikus szekciója előtt. Nem tudom, hogy nézhettem ki - nyilván úgy, mint akire ráfér egy könnyed kalózos hancúr- , de azt mondta, ezt a könyvet olvasnom kell. És mi vagyok én, hogy elutasítsam a segítőkész idegeneket? Megköszöntem az ajánlást és kivettem a könyvet.

Na most a történet a klasszikus szűz lány kontra gaz kalózkapitány kombón alapszik, mégpedig megspékelve a " dugjunk? ne dugjunk" bocsánat tehát " szexeljünk? ne szexeljünk" hatalmas nagy és feszültségekkel teli konfliktusával, melyet az írónő olyan kreatívan és sokféle formában ír le, hogy az egész könyv jobban emlékeztet a sima és fordított szemekből összetákolt norvég mintás pulóverre mint egy bármiféle romantikus kapcsolatra.

De hogy megértsétek a könyvet, meg kell értenetek Bettinát- egyébként itt rontotta el az álgonosz kalózkapitányunk, mert hogy ő nem beszélgetni, csak folyton szexelni akart - és aki nem érti Bettinát, na az hamar gondban lehet.
Bettina - a félreértések elkerülése végett- nem az a fajta lány, aki átlátszó, vizes hálóruhában járkál, " túl sokat megéltem én már haver" arckifejezéssel, hanem egy elviselhetetlen, nyafogó, szexbombatestű francia liba, akinek fogalma sincs a világról és önmagáról is csak annyit tud, hogy mennyire bűnre csábító a teste, de ezt is elfelejti úgy kb. fejezetenként. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire hülye, mert elmondja neki az anyja, a dadája, a végtelenül becsületes - és ezért részemről már gyanús - kapitány, az 1. számú matróz statiszta, aki meg akarja erőszakolni, a 2. számú matróz statiszta, aki meg akarja erőszakolni, az 1. számú kalóz statiszta, aki meg akarja erőszakolni, az 1. számú férje, aki meg akarja erőszakolni, a kalóz, későbbi férje, aki meg meg is erőszakolta. Mégpedig drágáim, sokszor. Annyi erőszakot láttam én ebben a könyvben, hogy még számolni sem mertem.

Bettina amúgy számomra az antinő, folyton francia hozományszavakkal nyávog, mint pl. engedjen el capitano - , meg ne bámuljon így rám monsenior, és a többi, viszont teste oly gyönyörű, hogy nem mehet ki a fedélzetre soha, mert szépségével még egy eunukot is tűzbe visz, nem csoda hát, hogy a rumban gőzölgő kalózpasik úgy rácuppanak. De nem is ez a lényeg.
A negyvenedik oldalig Bettina, a drága affektálva elhajókázik leendő férjura felé, amikor is a negyvenedik oldalon megtámadják őket a kalózok, és a kalóz kapitány cserébe dadája életéért egy éjszakát kér a csajtól. Na most sitlizálom az első éjszakát: Bettina: - Ne monseinor, Tristán a kapitány: deee Bettina. Bettina: neeem, capitano,mit csinál maga VELEM? Tristán a kapitány: - Óh, Bettina, kussolj már, olyan szép vagy. Bettina kussol, aztán felébred, és elkezd sipítozni, hogy megrontották, Tristán kapitány meg dörzsöli a halántékát, mert hogy a csaj egyébként közreműködő volt.

Elfelejtettem írni, hogy Bettina szeme színváltós, ha nyugalmi állapotban van, akkor kék, ha pedig boldog, szeme, mint a tündöklő zafír. Na most Tristánunk sem hülye, mivel a sötétben lát  ( nagyon röhög), tudja, hogy Bettina élvezi a szexet. ÉS EZ MOST ITT EGY KARDINÁLIS KÉRDÉS. Kérem szépen.

Ugyanis, Tristan úgy dönt, megtartja a csajt, na de Bettina ezt nem akarja, és röpke 330 oldalon át- ami kb. egy fél évet mutat be - láthatjuk az előbbi jelenetet pepitában: nappal veszekednek, este lehanyatlik a pasi az ágyra, Bettina harcol karmol, csitt-csatt, pasi megcsókolja, szex- kamera elsötétül- hajnal, Bettina nyafog és hisztizik, ami miatt neki naponta kell szexelnie ezzel a Tristan gyerekkel. De ha harmincszor nem olvastam ezt, komolyan... Mintha az írónőnél beakadt volna a szalag, már előre röhögtem, amikor a vacsoránál tartottak :D, rosszabb mint a Szomszédok háromezredik epizódja, komolyan mondom.

De ami miatt nekem meghatározó élmény volt a könyv, az az erőszak fogalmának mélyen szántó és árnyalt bemutatása, amit ilyen módon még sehol sem láttam. Szegény Bettinát mondom minden létező pasi meg akarja erőszakolni, - mintha a világon minden pasi egy degradált barom lenne- és egynek sikerül a kapitánynak. Eddig remélem képben vagytok.

Na de mi számít erőszaknak? Igen, ilyen mélyen szántó kérdést teszek most fel, és nem tudom, hogy tudta annyi fátyolos tekintetű nő elolvasni ezt a műremeket, ennek tisztázása nélkül. Mert hogy olyan ez a regény, akár a Candide, azt hiszed hülyeség az egész, mégis ott van mögött az eszme. Hogy akkor most mi is történt Bettinával? Bettina áldozat? Bettina egy ringyó? Bettina egy naiv leány, aki hipp-hipp boldogságot szerzett, miközben a kalóz kapitány megerőszakolta? Mikortól romantikus az erőszak és mi az a határ, amikor már nem?

Mert Bettina még akkor is, amikor már vagy négy hónapja szoros hálókötelékben él pasijával és elrablójával, sem adja magát önként, hisztizik, karmol, rúg stb, aztán meg szépen elolvadnak a csontjai, és hagyja aminek történnie kell. Mondom, minden áldott este. És szegénykém minden áldott este azt mondja a támogatóinak, a dadájának, de még az anyjának is, hogy: mamman, engem erőszakkal tesz magáévá ez az ember, és ezek a nők, ezek úgy tesznek, mintha nem hallanák, és olyanokat mondanak neki, mint: drágám, hisz jóképű, fiatal, megvan minden foga, ad nekünk enni, bevisz a házába, hát mit vársz? No WTF?! Hát persze, hogy egy hisztis liba lett belőle, hisz senki nem érti meg. Senki nem akarja megérteni ezt a szerencsétlen lányt. Pedig, hé emberek, csak azt akarja, hogy valaki beszéljen vele! Hahó Trisztán, csak azt akarja, hogy egy éjszaka ne kérd a jussod, és kommunikálj vele. De nem, megy a történet a saját vonalán, egy sima - azaz éjjeli párnacsata-, egy fordított- azaz nappali hiszti és veszekedések. Szóval egy idő után már kezdtem sajnálni Bettinát, és elkezdtem szurkolni csajnak, még akkor is, ha változatlanul azt gondoltam sík hülye.

Most nem akarok belemenni a nemi erőszak komoly boncolgatásába, de eszembe jutott egyébként, hogy az egész könyv a tűzbe kellene, hogy kerüljön, mert olyan szépen megmagyarázzák, maga az írónő, hogy ez így helyes és jó, hogy kellően agymosás szerű  magyarázkodás lesz a vége felé az egész. Félre értések elkerülése érdekében írom csak le, hogy tudom, hogy ami itt zajlik, az nem nemi erőszak, mert gyakorlatilag a lány csak makacs, és nem bírja felfogni, hogy neki ez jó, ez a pasi kell, de senki ne mondja azt, hogy ez normális és romantikus dolog, főleg háromszáz oldalon át olvasni, hogy a csaj gyűlöli, de hát muszáj felmelegíteni a drágaságnak az ágyát. Amikor régen nekünk az egyetemen a hasonló bűncselekményeket tanították az egyik férfi tanár azt mondta, egy-két pofon simán belefér a szex előtti előjátékba, és már akkor elgondolkoztam, hogy itt a határok elég felháborítóan illékonyak, és naná, hogy nézőpont és végkövetkeztetés kérdése, hogy milyen regény születik egy ilyen vagy akár szado-mazo szexszerződéses könyv kapcsán, - lehetne ez dráma is, nem csak romantikus limonádé- de tény, hogy a könyv nem szól másról, minthogy egy csajt belekényszerítenek valamibe, amiről nem is érti, hogy mi is az egész, és ráhúznak egy negédes köntöst, miszerint ez a szerelem, és örüljön, hogy a kalóz nem a kétfogú Jack Sparrow.

És akkor itt jön be az egész témába végkövetkeztetésem, hogy a könyv nem más, mint egy buta női szexfantázia pepitában: tudjátok, jön a gonosz kalóz, aki kemény harcos az ágyban, és nem bánt minket, és vadregényes lesz minden, és ez valóban így vagy úgy, de izgalmas dolog. Ezt aláírom.
Ugyanakkor meg akaratlanul is ott van az bennem, hogy míg én úgy olvasom a könyvet, hogy tudom, ezek a szereplők nagyon szerelmesek és minden szép lesz a végén, de a könyvet úgy kellett volna megírni, hogy az a karakterek szemszögéből is hiteles legyen, nem csak az én mindent tudó rózsaszín ködös nézőpontomból. És így hiába szexfantázia az egész, és hiába csak egy buta női könyv- amin amúgy a témát kedvelők simán elszórakozhatnak- , de valahogy hibádzik és felháborít a dolog. Talán ha normálisan árnyalva lett volna a kapcsolatuk, nyilvánvalóan mást írnék ide, de így nem tudok. Írt már valaki irodalmilag igényes könyvet, ami szexfantáziáról szól? Kizártnak tartom. És megint előjön a vesszőparipám, hogy tudunk mi nők szépen és igényesen is a szerelemről írni, miért olvasunk hát ennyi buta könyvet? Tényleg nem tudom.

Johanna Lindsey: Kalózszerelem
Magyar Könyvklub, 2003
3/10