A győztes egyedül van :) Na mindegy...

Gyerekek, beírtam a keresőbe, hogy Cortez, és egy csomó cipőt kaptam találatnak..., de aztán a Szent Johanna Gimivel kipótolva már láttam, ki is az igazi győztes. Na mindegy. Ez van, Barrons nem nyert, simán leverte egy tinédzser, de akkor mi van? Nincsen semmi. ( Picit szégyellem is, hogy még mindig ezen járatom a számat, de ha már elkezdtem az egészet, illő is lenne befejezni.) Szóval veszítettünk ... Haha. ( nonverbálisan pedig:  :DDD)
Arra gondoltam, talán törölnöm kellene a legtöbb Barronsról szóló posztot, mert lassan már visszatetsző lesz, hogy csak róla írok...
Aztán most ezen gondolkozom két egész napja ... Na mindegy.

Tudjátok, mi van? Kiábrándító és ijesztő, hogy folyton megváltoztatom a kedvenc könyveim listáját. Az ember azt hinné, hogy a kedvenc, az kedvenc. Örökre az marad. Örök szerelem. Van olyan? Na mindegy, nem tudni... Hajlamos vagyok azt mondani, nem az az örök kedvenc, aminek mindegyik lapját imádtam. Vannak történetek, amik egyek füleden be, a másikon ki. Már most elfelejtettem, mi volt a szürke könyvben, és ez előfordul olyan könyvvel is, amit nagyon nagyon szerettem- pl. Shiver. Wow.

Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha az embernek nem változna az ízlése...
Egyszerűbb lenne ruhákat vásárolni, főzni, véleményt nyilvánítani, előre bevásárolni mindenből, eltenni télire pár befőtt boldogságot, összemadzagozni az ágy alá a téli olvasmányokat, kötegelve, mint az újságokat papírgyűjtés előtt. Csak lenyúlnék, és ott lenne minden. De ki a fene tudja, mire vágyik majd az ember épp télen?
Na mindegy , a lényeg a lényeg: hogy nyert Cortez. Nem a cipő, hanem a pasi. Éljen, éljen. Öreg vagyok én már ehhez... :)

Egyébként én úgy szeretem, amikor egyik regény szereplőit egy másikéhoz hasonlítják, vagy idéznek belőle, vagy átvesznek motívumokat... Erről még fogok írni, csak szóljatok. Annyira szétszórt vagyok, hogy Barronst is Barronessnek írtam az előbb, és egy darabig azon gondolkodtam, magyarul talán Barnabás lehet a srác? Aztán rájöttem, hogy ez teljesen nem így van, és most mást nem is nagyon tudok mit írni... ( Nemrég olvastam egy nagyon modoros Szürke ötven árnyalata kritikát, a számat is eltátottam olvasás közben, na ahhoz képest ez a poszt csak egy valami, de annak talán jó... Na mindegy. )