augusztus 28, 2020

Nyugodtan romantikázzatok, lányok!

                                                                              Forrás

Szerintem nincs még egy olyan mostoha zsáner az irodalomban, mint a romantika. Már a kezdetek kezdetén elkezdődött a lejárató hadjárat, amikor megcímkézték a nőknek szóló irodalmat, mint valami harmadrangú, irodalom részét nem képző mostoha gyermeket, amit csak butuska nők olvasnak titokban. 

A romantikus irodalom általában nem szól másról, mint hogy egy férfi és egy nő érdeklődni kezd egymás iránt, aztán hosszabb-rövidebb huza-vona után összejönnek. Legtöbbször be is fejeződnek a nászéjszakával. 

Érdekes, hogy hiába szidják a zsánert, kirekeszteni nem tudják, mert hatalmas igény van rá. Magam is sok romantikus könyvet olvastam, a polcaimon is előkelő számban megtalálhatóak. Régen talán azt mondtam volna, hogy a kedvenc műfajom ez, manapság már visszaszorulnak a romantikus regények a listámon. De még most is szívesen nyúlok egy-egy romantikus regény után, ha nagyon elfáradtam, és a megszokott biztonságra vágyom. 

Romantikus regényből van nagyon sok bűn rossz. Én mindig csendes derűvel olvasom ezeket a szárnyaszegett lamúrokat, egy pont után bűntudat nélkül bezárom a könyvet is. Rengeteg romantikus könyvet hagytam már félbe. És ezen a ponton elmondhatom, hogy igen, megalapozottak a kritikák. 

A romantikus könyvek felületesen nézve olyanok, mintha egy kaptafára épülnének, mintha minden egyes elemük már előre elkészült szabásminta alapján készült volna. Nincsenek túl eredeti fordulatok- vagy ha vannak, inkább hagyjuk is őket - , és a karakterek is eléggé hasonlóak. 

Fura, hogy pont egy ilyen műfaj, ami tele van lelkizéssel és kvázi érzelmekkel, ennyire üres tud lenni. Hogy lehet ennyire elrontani? Miért van ennyi gyenge könyv? 

Valószínűleg mert erre ( is) van igény. Szerintem túl sokan hiszik, hogy könnyű egy ilyen történetet megírni. De az, hogy romantikus regényt írni könnyű, nem igaz! Semmilyen regényt sem lehet egyszerűen megalkotni. Felhígult a zsáner, de igenis létezik, és szükség van rá. 

Még egy észrevétel: manapság kínos dolog, ha valaki szereti a rózsaszínt. Ha valaki érzelmekre vágyik, ha valaki kedvtelve olvassa egy kapcsolat kialakulását. Mostanában kínos dolog női regényt olvasni, még nők között is. De itt az idő csajok, hogy vállaljátok, amire vágytok! Aki gyilkosságra vágyik, olvasson krimit. Persze hogy nem fogja lekötni a romantikus regény, amikor idegen tőle. 

Tudjátok mit imádok? Amikor valaki rühelli a témát, de mégis olvas egy ilyen könyvet, és oldalakat ír, milyen rossz. Mégis mire számított...  ( Ellenben én szeretem ezt a témát, és igyekszem csak egy oldalt írni a hiányosságokról...) És komolyan elhiszi valaki, hogy ha sok romantikus regényt olvasunk, akkor mi az életben is ugyanazt akarjuk? Szerintem igenis látjuk, ha a pasi hülye vagy erőszakos, ha a csaj nyafka vagy dilis, egy jó romantikus regényben ilyen nincs, vagy ha van, az normálisan kifejtik, miért. 

Aki viszont erre vágyik, az ne szégyellje! Hiszen a romantikus irodalom tele van vicces jelenettel, jó párbeszédekkel, szellemes vitákkal, bálokkal, ahová soha nem járhatunk, olyan pasikkal, akik nem is léteznek. Lehet ezredjére olvassuk el, ahogy a hercegnő összejön a kitagadott báróval, de igenis pár óra erejéig jó megint hercegnőnek lenni! Én egy olyan világban szeretnék élni, ahol nem dugjuk el a romantikus könyvünk borítóját, csak mert kínos nyilvánosan olvasni. Csajok! Miért rosszabb két ember érzelméről olvasni, mint bármi másról? Miért ciki a szerelemről olvasni, de elfogadott, hogy törpékről, orkokról, baltás gyilkosokról meg rajongva keressük az újabbnál újabb könyveket? És kiadók, vállalható borítót kérünk! Mert nem másodrangú az, amit szeretünk! Olvasni szeretünk! Nevetni szeretünk! Olykor hisztisek vagyunk! Olykor szentimentálisak. Tessék szépen elfogadni!

Szóval fiúk-lányok, ha ezt szeretitek, ne szégyelljétek! Nagyon sok okos nőt ismerek, akik ugyanúgy szeretik ezeket a regényeket, mint a száraz szakirodalmat. Ez is kell az életbe, kell a rózsaszín. Legyen a paletta színes, ne bántsunk más műfajokat! Így kerek a világ. 

Úgyhogy csak nyugodtan romantikázzatok! Én mellettetek állok! És ha véletlenül rosszat írnék kedvenc romantikus regényetekről, csak legyintsetek egyet. Biztos nem működött a kémia...

További témázós posztot olvashattok műfaj védnökség címén, az alábbi blogokon. 

PuPilla
SHARE:

15 megjegyzés

  1. Én elég ritkán olvasok kimondottan romantikus regényeket, de amúgy szeretem látni egy kapcsolat alakulását, a szerelem kibontakozását. A legutóbbi ilyen olvasmányom viszont meglepetés volt, mert sokkal jobban tetszett mint amire számítottam (Evvie Drake bedobja magát). Neked mik voltak az abszolút kedvenceid, amik úgymond megvédik a műfaj becsületét? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Àh, direkt nem írtam szerzőket. Ha klasszikus, akkor Austen, ha történelmi akkor Julia Quinn, ha modern - azokat annyira nem olvasom :)))-, de régen szeretem Susan Elizabeth Philips regényeit.

      Mostanában egyébként kevés olyan könyvet olvasok, ami csak romantikus, de a romantikàval kevert műfajok nagyon jók

      Törlés
    2. Jane Austent én is szeretem, újra kellene végre olvasnom tőle néhány regényt! :))
      Julia Quinnt megnézem, köszi!

      Törlés
    3. Most én is szeretnék újra olvasni pár Austen könyvet, kíváncsi vagyok, hogy vajon ugyanolyan hatással lenne-e rám. Mondjuk amilyen lassan olvasok mostanában, nem tudom, ez mikor fog megtörténni, de azért tervben van.

      Törlés
  2. nem érzem magam megszólítva, de le kell írnom, hogy jó lett a poszt.
    (meg azt is, de csak szigorúan zárójelben, hogy én ugyan túléltem pár próbálkozást ezzel a műfajjal, és az volt a bajom, hogy a legtöbb szereplő síkhülye volt. a világból ki tudnak kergetni az ilyen nők, akik ezekben a regényekben szerepelnek, nem beszélve az ostoba párbeszédekről, és az olyan pasikról, akik tényleg csak a nők fejében léteznek. benne van, hogy én nyúltam mindig rossz könyvekhez, meg az is, hogy rosszul közelítettem.
    és akkor nem is beszélek többet a műfaj ellen.:D zárójel bezárva)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nima, teljes mértékben örvendek minden szavadnak! :)

      Törlés
  3. Nem vagyok romantika-rajongó, de nagyon tetszett a poszt, és tök jól leírtad miért kellenek, mi a jó bennük. Az egyik ilyen a humor, és bár első kézből nem ismerem, mindig úgy hallom, Julia Quinn ebben nagyon menő. ;) A másik pedig, hogy ne csak klisékből álljon össze a könyv, és pláne mellőzze, vagy minimalizálja az idegesítő tyúkokat/agresszív pasasokat.
    "A romantikus irodalom általában nem szól másról, mint hogy egy férfi és egy nő érdeklődni kezd egymás iránt, aztán hosszabb-rövidebb huza-vona után összejönnek. Legtöbbször be is fejeződnek a nászéjszakával. "
    Engem sokkal inkább leköt, ha valami úgy romantikus, hogy nem csak erről szól, hanem több minden mást is ad, másféle érzelmeket, nehézségeket, kapcsolati hálót stb. Szóval ami összetettebb. A kedvenc romantikusaim Az időutazó felesége, a Büszkeség és balítélet, aLevelek Skye szigetéről, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, és a legfrissebb, A piros notesz. De ezek valahogy jóval fölötte állnak azoknak a köteteknek, amik miatt sokszor megcsúfolják a műfajt - és amúgy igen, szebb, jobb borítókat!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jóval fölötte állnak az átlag romantikus könyveknek, de azért ezek is azok! Pontosan az ellen harcolok, hogy minden romantikus témájú könyvet lenézzenek, csak mert romantikus! Örülök, hogy ilyen jó példákat mondtok. Szóval az én véleményem szerint nem csak az a romantikus könyv, ahol minden csillámpóni, komolyabb vagy hogy mondjam, minőségibb romantika is létezik, azon kívül, hogy ott is megvan a hétköznapi kategória. De sajnos a legtöbb ember csak fintorog a romantikát hallva, és én ezt úgy érzem nem hagyhatom!

      ( Muhahaaaa... :D )

      Törlés
  4. Én is nagyjából így érzem, mint Pupi. Nekem csak akkor tetszik a romantika, ha egy regényen belül jelenik meg jól ábrázolva, de ahol nem ez a fő téma. Nekem valahogy mindig túl egysíkúnak tűnt a pusztán romantikus regény, a világ ennél általában jóval több. Pl. a legutóbb olvasott Lesznai Anna könyvben kifejezetten szerettem a szerelmi szálat, ahogy hosszú éveken keresztül közelednek-távolodnak egymástól, majd a végén... nem árulom el:) De annyi minden volt még abban a regényben és ezekkel együtt volt teljes. Egy pusztán romantikus kapcsolatról szóló sztori engem egyszerűen nem köt le azt hiszem, még a Büszkeség és Balítéletet sem bírtam elolvasni, pedig az állítólag okos is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oké, ezt a Lesznai Anna könyvet most naagyon megjegyeztem magamnak. Őszinte leszek veletek, az utóbbi időben már én is jobban kedvelem, ha nem minden a romantika körül forog, de azért néha még elcsábít egy-egy (könyv)szereplő?... De már nem tudnék folyamatosan romantikus könyveket olvasni, úgy mint ahogy régebben tettem.

      Törlés
  5. Én rajongok a romantikus könyvekért, de kell valami plusz, ami miatt belopja magát a szívembe. Ilyen pl. Nicolas Barreau, aki előszeretettel csomagolja a történeteit egy párizsi útikalauzba. Imádom, hogy bebarangolhatom a szereplőkkel együtt a Montmartre zegzugos utcáit, vagy képzeletben hangulatos kávézókban ücsörgök egy jó kis café au lait mellett. :) De azt is szívesen forgatom, ahol a gasztro vonal kap kiemelt szerepet, mint mondjuk Jenny Colgannél a pékség világa. Ha ehhez még bűbájos szereplők is társulnak, egyenes az út a rajongás felé! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Barreau könyveit én is kedvelem, azt hiszem az ő regényei azok számára lesznek igazán vonzóak, akik szeretik Párizs romantikáját.

      És sajnos még mindig azt tudom csak mondani, hogy Jenny Colgan könyvet nem olvastam. Pedig biztos vagyok benne, hogy szeretném.

      Törlés
  6. Én ritkán olvasok kimondottan romantikus könyvet, de szeretem néha megetetni a lelkem rózsaszín részét. Viszont olyankor is azt szeretem, mikor van valami extra azon kívül, hogy főhőseink összejönnek, ne ez legyen a központi történés.

    VálaszTörlés
  7. Ezt most olyan jó volt olvasni :) És igen, én is előítéletes vagyok, de miért? Mostantól nem tagadom le: szeretem a románcot a történetekben! :)

    VálaszTörlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig