Nemrég egy netes beszélgetés közepette felvilágosítottak arról, hogy aki annyira szereti a történelmi romantikus regényeket, mint én, annak már rég hallania kellett volna Lisa Kleypasról. Hát most mit mondjak, én sosem hallottam róla. Viszont ha már szóba került, vettem a jelet, és előjegyeztem az írónő egyik könyvét a könyvtárból.
Tudni kell, bár brit tudósok nem foglalkoztak vele, hogy aki romantikus irodalmat olvas, az nem hülye. Ugyanakkor személyes tapasztalat, hogy ez a zsáner szinte a leghígabb, az ember többször húzza el a száját, mondván, hogy de béna, mint hogy szempillát lebegtetve örülne a szituációnak, hogy végre egy jó romantikus regényt olvashat. Nálam az arány körülbelül úgy alakul, hogy minden harmadik- esetleg negyedik regény, amit megszeretek, úgyhogy én úgy számítom, hogy saját ízlésvilágomnak a romantikus regények kb 30-35 %-a felel meg.
Finnyás vagyok.
És sajnos sok tekintetben sznob. Amikor Nima nemrég írta, hogy őt mennyire fel tudja húzni a borítók milyensége, akkor én azt gondoltam, hogy engem meg pont nem izgat annyira ez a téma. De aztán jött az ominózus pillanat, amikor letették elém Lisa Kleypas regényét, amikor kicsit elhatárolódtam. Vagyis nagyon. Vagyis majdnem azt mondtam a könyvtárosnak, miközben a hátam mögött állt jó pár ember, hogy neeem, ezt a könyvet nem én jegyeztem elő.
Mi a problémám ezzel? Egyrészről ha meglátok egy ilyen borítót, akkor azt érzem, nem én vagyok a célközönség. Ahogy minden regény típusnak, a romantikus regényeknek is van egy evolúciós folyamata. Emlékeztek, mennyire kiakadtam Moning romantikus könyvén- pedig Moningot imádom-, mert annyira giccsesen ódivatú volt? És ezek a borítók igenis azt jelzik, hogy a romantikus könyvek ugyanolyan bárgyún romantikusak, mint régen. Elhiszem persze, hogy csak azoknak a lányoknak valók, akik szeretnek a rózsaszín fellegekben úszni, tiszta sor, nem kell mindenkinek olvasnia őket. De ahogy letisztultak, humorosak és ( általában) giccs mentesek lettek ezek a regények, úgy kellene a borítóknak is fejlődni.
A sci-fi borítók miért nem ugyanolyan igénytelenek, mint régen? Miért nincsenek még most sem bögyös macák a fantasyk elején? Szóval kicsit pislogtam, meglepődtem - tényleg? ezt jegyeztettem elő???-, elhatárolódtam, aztán sóhajtottam egyet, és úgy vittem át a városon, hogy eltakartam a könyv elejét.
Miért nem tudok egy városon úgy keresztül menni, hogy takargatom ezeket a könyveket? Nyilvánvalóan komplexusom van. Nem tudok azonosulni rózsaszín lelkemmel... Vagy még inkább azzal nem tudok azonosulni, hogy ennyire leegyszerűsítik ezeket a könyveket, illetve a nőket, akik ezeket olvassák.
Amúgy azt is vállalom, hogy sznob vagyok. Én a Julia Quinn könyvek borítóit szeretem, ahol semmi nincs, csak valami stilizált háttér, meg a cím, vagy mondjuk a KMK iránya is tök jó, a régi korhű ruhák, vagy azokba bújt modellek képei.
Nekem nem kell olyan kép egy könyvre, amitől émelyegni kezdek, mert úgy érzem, lenyeltem egy pillanat alatt két kiló vattacukrot. Azért mert nem kell olyan regény, amiben a szereplők úgy beszélnek, hogy "kibomlott szenvedélyünk virága ajkaid rózsás halmain." És ez a könyvborító számomra ezt sugallta. Kicsit kibújt belőlem a gaz feminista, aki harcol azért, hogy a nőket akkor is számba vegyék, amikor épp álmodozni akarnak egy harcos marcona grófról. Vagy az abroncsos kényelmetlen ruhákról. Szabadítsuk ki a mellbimbókat! Olvassunk szégyen nélkül romantikus könyveket! Le a nőket sújtó előítéletekkel! ( Ámde, az a nagy büdös helyzet, hogy nem vagyok sem feminista, sem harcos. )
Visszatérve az előző körbeposztra- ha nem blogolnék, nem ismernék a blogom miatt olyan embereket, akik meg tudnának említeni egy-egy írót. Én a büdös életben nem olvasnék amúgy Kleypast vagy hasonló regényeket. Mert butának tűnnek. Mondjuk, hogy kevesebb lenne-e az életem, azt nem tudom, mert még bele sem olvastam, csak füstölögtem most egy kicsit. És pedig ez a borító nem is annyira botrányosan rossz, bizony mondom, vannak ennél jóval ízléstelenebbek is.
A legtöbb ember számára a romantika egyenlő a giccsel, határozottan tiltakozom. Számomra egy jó romantikus regény tele van jó dialógusokkal, humorral, replikákkal és persze a boldog véggel.
Amúgy meg, HAJRÁ MAGYAROK! :P
ezt a rózsás ajakhalmot honnan vetted? :DD
VálaszTörlésén azt látom különben, hogy szinte az összes romantikus regény borítója ilyen bénán adja elő magát. quinn könyvei tényleg kivételek, de abból is csak néhány (nemtom mlyik sorozata, valami naplós, na az nekem nagyon bejön borítóilag). meg még celeste bradley könyvén nincs édelgő pár.
és való igaz, attól, mert romantikusat olvas, nem feltétlen hülye, de a legtöbb olvasónak kellenek az ilyen borítók. meg hát végülis ezen pont itt van a marcona gróf meg a kényelmetlen abroncsos ruha, nem? :D
most azon gondolkodom, nekem mit jelent a romnantika, és azonnal beugrott egy kép a Burnedből...
TörlésDe ezekben a könyvekben, pont nem ezen van a hangsúly. A marcona gróf, meg az abroncsos ruha max klisé, de nem giccs. A franc sem emlékszik, hogy ezekben hogy kamatyolnak, senkit nem érdekel :D ( Na jó, engem nem az érdekel)
Bradley borítók tökre bejönnek- a könyv meg érdekes módon nem. :S Mondjuk ezt nem is értettem. És a naplós Quinn sorozat borítói nekem is nagyon tetszettek.
Burned- romantika? Kik között? Ezt írd légyszi meg :D
Nem tudom, lehetne egy közmegegyezés, hogy a rossz romantikus könyveket giccses borítóval, a jókat meg ilyen kis modern ízlésvilágú borítókkal adnák ki, már meglenne a lelki békém :D
hát nyilván a romantikus regényekben is az a cél, hogy a pasi bejusson a nő lába közé, csak van, ahol ez tényleg háttérbe szorul. eszembe jutott még egy, Putney őrzők sorozata, legalábbis az első rész, bár abban van egy nagy adag fantasy is, az abroncs mellé.
TörlésBurned - mondom, _nekem_ romantikus. hát mac meg barrons között.:D tényleg csak egy röpke epizód, de imádtam őket. nekem ennyi romantika bőven elég is. (a végefelé van, úgyhogy sokáig kell olvasnod, és lehet, hogy neked nem is lesz romantikus, sőt, tuti. :D)
és mitől függ, hogy egy romantikus regény rossz vagy jó? mármint neked.
Ez egyértelmű- az a romantikus regény rossz, ami giccses, vagy tele van szóvirágokkal, buták a szereplők, és olyan... áporodott szagú :D Nincs benne semmi frissesség, zsongás. :D Nincs a szereplők között kémia, vagy az író úgy gondolja, hogy a kémia egyenlő a szexjelenetekkel és a feltűnő egymásra nyáladzással. Egy jó romantikus könyvben egy "szia"-ba is belebizseregsz, és részemről kell még, hogy legalább ötven oldalanként nevessek egyet. Most hirtelen ez jutott az eszembe.
TörlésNem kételkedem, hogy Barrons és Mac között lehet nagyon romantikus jelenet is- de mondjuk nekem Barrons azért nem álmaim pasija, azt hiszem a való életben kevésbé lennék odáig érte, mint a könyvet olvasva.
Hát. Barronsék számomra nem testesítik meg az ideális kapcsolatot, de persze
Bőszen bólogattam, miközben ezt a bejegyzést olvastam. Én is nagyon szeretem a romantikus regényeket (ezt kb. minden második posztomban le is írom), de rendkívül válogatós vagyok, nem olvasok el akármit, és nagyon jónak kell lennie ahhoz a könyvnek, hogy szeressem - nyilván a saját szubjektív fogalmaim szerint.
VálaszTörlésAlapvetően nem befolyásolnak a borítók, nyilván nem az határozza meg a könyv belső értékét, soha nem vásároltam még könyvet csak azért, mert megtetszett a borítója, sőt volt már olyan könyv a kezemben - nem is egy -, aminek csodaszép borítója volt, de egyébként utáltam. Ennek ellenére ki tud borítani, ha egy jó könyv ocsmányul néz ki. Ami a legjobban zavar, amikor meztelen és/vagy tökéletes testrészekkel akarnak eladni egy - általában romantikus - könyvet. Az, hogy valami romantikus, nem jelenti azt, hogy nincs benne más csak üzekedés, hosszú combok meg kockahasak.
Én úgy érzékelem, hogy lenézik azokat a nőket, akik romantikus regényeket olvasnak, mert a romantikát azonosítják a giccsel, és olyan fárasztó folyton magyarázkodni, hogy nem, én sem szeretem a gejl, folyós, nyálas, cuppogós, életszerűtlen, hollywood-i vattacukros romantikát, csak a jó, valódi, humoros, igazi, szívet melengető romantikát.
És én sem vagyok feminista - a legkevésbé sem -, de tényleg ideje lenne már kigyomlálni a köztudatból azt a vélekedést, hogy minden romantikus regény igénytelen és bárgyú, mint a Romana füzetek és társaik.
Teljesen igazad van,és örülök, hogy társamra akadtam :)... de kigyomlálni... Nehéz feladat. Elég nagy az előítélet.
TörlésIgazából a történelmi romantikában megy ez a giccs, a rendes romantikában meg a félmeztelen kigyúrt pasik... Nem is tudok most mit mondani, kikaptak a magyarok és csalódott vagyok :D
:D:D:D
VálaszTörlésHa ez jelent valamit, most én is épp egy romantikus krimit olvasok (ha!!). De... hm. Hát, igen. Szóval, nem is tudom.
Egyébként milyen a Kleypas könyv? Olvastad azóta?
Nem. nem. Ott még nem tartok.
Törlés( Mi jót olvasol? :D :P ) Úgy érzem, nem jön be neked.
Lelkierőt gyűjtesz, vagy azért akad érdekesebb is? :D
TörlésEz a fura, hogy amúgy nem rossz, meg segített kikapcsolni az időérzékemet egy kétszer öt órás buszút nagy részére, úgyhogy már csak ezért is hálás vagyok neki. De én mindig kicsit cöncögök, mikor azt látom, hogy már megint a világ két leggyönyörűbb embere a főszereplő párosunk, akik persze utálják egymást, de mégse, mert végül úgyse tudnak ellenállni egymás csáberejének. Mintha lenne egy ilyen automatikus vonzerő-pakk, ami szinte csak fizikai tulajdonságokból áll, hogy a nők gyönyörűek, és különleges szemszínük van, a pasiknak meg bársonyos a hangjuk és kockás a hasuk. Én meg úgy érzem, hogy ez nekem nem elég érdekes. Mondom, a könyv amúgy nem rossz, már-már jónak is mondanám műfaján belül, csak én emiatt egy kicsit csalódott vagyok. (Julie James: A hamis partner című könyvéről van szó egyébként.)
Na de Síontan, nekem a könyvvel nem lehet bajom :D, még most nem. Szóval jelenleg nem kell lelki erő. Most más van soron, valószínű hosszabbítom a könyvtárban, és majd aztán olvasom.
TörlésOlvastam már Julie Jamest, nem volt rossz, csak olyan hullámvölgyes volt számomra, olykor untam. Tényleg sokat foglalkoznak a fizikai megjelenéssel, a többit valahogy a sorok között lehet kiolvasni. Amúgy hogy-hogy ilyet olvasol? Ez ilyen ... kíváncsiság, vagy minden mást kivettek a könyvtárból? :D