Mindenütt csak az AJTÓÓK!

Azért nem szeretem a témázást, mert mindig az utolsó pillanatra hagyom, - mint ahogy most is -, és biztos vagyok benne, hogy mindenki más, már a vasárnap délutáni süti morzsáit szedegeti fel a pólójáról, amikor én még csak a második sort írom ebben a hideg szobában elmorzsátlanodva, mindenféle süti nélkül. 

De tény, hogy ez egy jó téma, és bár már nem emlékszem, hogy mit szerettem volna írni róla három héttel ezelőtt, arra gondoltam, esetleg mindenféle előzetes megfontolás nélkül bepróbálkozom ezen az ajtón.

KOP-KOP

De mi is az a témázás? Pár bloggal összefogtunk és eldöntöttük, hogy kicsit témázgatunk. Az ötlet lényege annyi egyszerűen, hogy közösen választunk egy témát, választunk egy közös időpontot, és a kijelölt pillanatban egyszerre publikáljuk a blogunkon a választ. Izgalmas dolog lesz körbe járni és megfigyelni, ki mit írt, a másiktól függetlenül.

Mostani témánk nem más, mint:

MELYIK AJTÓN MENJEK BE? - fantáziavilágok kapujában

Elmondom nektek, hogy az előbb megrántottam a nyakamat, és totál merev tartással pötyögök itt, de mivel nem szeretném kihagyni a témázást, gyorsan írok valamit, hátha közben elfelejtem, hogy mi történt fél órával ezelőtt. ( És hátha közben meggyógyítom magam. )

Szerintem jó páran azt hiszitek rólam, hogy legszívesebben egy régens- korabeli Austen könyv világába csöppennék bele, de bármennyire is vonzók számomra a karót nyelt gazdag földesurak, nemet mondok erre a lehetőségre. Még ha meg is kapnám magamnak álmaim netovábbját, úgy értem pasiját, elég hamar felmerülne a kérdés, hogy mi a fenét csináljak én itt? - Úgy értem, ott? - A magamfajta embert nem köti le a folytonos csacsogás, vagy a hímzés és egy idő után kifejezetten idegesítenek a felszínes társalgások, meg a folytonos megfelelési kényszer, ami ugye ezzel a korral együtt jár... De azért valljuk be, régimódi lány vagyok, tudnám élvezni ennek a világnak is a pozitív előnyeit, például a szigorú udvarlási szabályokat is- nemrég pl. kaptam egy levelet a facebookon, és három embertől kellett megkérdeznem, mit szeretne tőlem a srác, természetesen mindhárom ember mást mondott- szóval tele a hócipőm a kódfejtéssel, a miért nem hív fel, és az én miért vagyok képtelen felhívni kérdésekkel. Ebben a világban már az a tény, hogy valaki levelet küldött nekem, felhívás lenne keringőre. Értitek, keringőre... Hát mikor fogok én keringőzni a saját világomban?

De az én kalandos lelkem másra is vágyik, nemcsak daliás lovagokra. Elkelnek azok, jó ha vannak, sőt kifejezetten hiányoznak, ha még a háttérben sem lát egyet sem az ember. De ha tényleg fantázia világról beszélünk, akkor én igenis nagyot akarok. Harcolni akarok, vagány akarok lenni, érezni akarom a létezés és a kaland nagyszerűségét! ( És azt, hogy akadálytalan rugalmassággal mozognak a tagjaim.) Karom erős, szívem vidám,  a nyakam is egészséges, meg minden...

Vigyázz, kész...

Amit nagyon élveznék, az a tünde lét. Szuperlatívusz, a tündéknek nem fáj a nyakuk! A tündék ruganyosak, hangtalanok, olyan éteriek és okosak, átlátják a világ korszakainak titkait. A tündék fontos küldetéseket hajtanak végre. A tündéknek hegyes a fülük! Ha statiszta tünde lehetnék egy Gyűrűk ura filmben, én fizetnék a lehetőségért. Szóval tetszik a Gyűrűk ura világa. El tudnám képzelni magamat benne, mert ez egy olyan világ, ahol még létezett becsület, ahol az emberek eszmékért éltek - és haltak meg-, olyan világ, amiben benne van a veszély és a szépség, és kifejezetten tetszik, hogy bár mindent kidolgozott Tolkien, - mint tudjuk a nyelvet is- , de vannak olyan lyukak, amik magukban rejtik a szereplők kétségeit és bizonytalanságait. Itt hiába tudjuk, hogy jó és gonosz harcol, nem bizonyos, hogy melyik lesz a győztes. Hát apropó gonosz kisz orkok... Bár vonz a kaland, messze kerülnék minden uruk-hai-t... Úgyhogy lehet, ez a kényelmes megoldás, de én szívesen élnék mondjuk a nagy csatákat követő időszakban, amikor Arathorn fia, Aragorn a király. Igaz logikátlan, amiről írok, hisz az már az emberek korszaka, a tündék ekkorra már kivonultak a világból. De akkor is szeretem ezt a világot. És tündeként, semmitől sem félnék, úgyhogy akár még jó is lehet ez a tünde dolog...

Kicsit zsúfolt,de a miénk...

Sablonos lesz a poszt, de nem tudom mellőzni a Harry Pottert. Nagyon klassz a világ, természetesen szeretnék baglyot kapni, bár nem szívesen látogatnék el a Szent Mungóba... Van izomlazító varázslat? Mindenesetre vonz a boszorkányos-varázslós világ, ha nem is a Hary Potter-féle módban, de ez is egy nagyon klassz, játékos terep, ahol pl. a posztot megírhatná helyettem egy pulicer penna, és a talár viselet is kifejezetten tetszik. Mondjuk elég komor képet fest a világ Tudjuk-ki miatt. És miben lennék én tehetséges? Valljuk be, idős vagyok már ahhoz, hogy a Roxfortba járjak. Szóval klassz ez a világ, de akkor is kell még valami...

Nos, én vagyok az a személy, akit a Trónok harca hidegen hagy,  de persze azt én is tudom, hogy nem egy életbiztosítás még tíz percnyi séta sem ebben a világban, szóval köszönöm szépen, ez az ajtó zárva marad.

Próbálom erőltetni az agyam, hogy mi az, amibe még belesüppednék. Tudjátok, mit imádok még? Csak kár, hogy az nem egy fantáziavilág, semmiképp nem nevezhetném így. De A három testőr... Szívem csücske. Ez az, jó dolog lenne kardozni!

Mit szólnátok egy világhoz, ahol tünde fülem lenne, tudnék varázsolni, lenne egy talárom, de közben kardozhatnék egy kicsit? 

Két dolog jutott még az eszembe. Jól ellennék egy steam-punk világban. Ott meglenne a keménykalapos földesuram, és mondjuk valami fura kütyüvel kardozhatnék is egy kicsit. A feltornyozott hajam pedig elrejtené a tünde fülemet... Ja és mondjuk nézzünk bele egy kicsit az urban fantasyk világába. Én nagyon szeretem a Tündérkrónikákat, de hiába Barrons, hiába Dublin, valahogy nem vágyom a tündérekre... Fúj. Ennyit nem érne meg semmilyen rejtély, kaland vagy pasi.

Az a helyzet, hogy mivel nagyon jó a fantáziám, szoktam eleget ötletelni. Az írásban az egyik kedvenc dolgom a világ kidolgozása. Szinte minden részletét ki tudom dolgozni egy történet hátterének, nyelvet meg történelmet mondjuk azért még nem csináltam, de szeretek ezen időzni.

Az én fantáziavilágom kicsit gótikus hangulatú, mágikus képességei vannak az emberek egy részének, és a világ épp azt a korszakát éli, amikor felszabadul a régi minták alól. Hangulatilag talán kicsit szürke, de amint átcsap rajta a fény, a szivárvány minden fényében pompázik. Az én kedvenc világom, olyan mint amikor összekeverjük azt a világot, amit élünk a mesékkel és legendákkal. Nem úgy, mint az Egyszer volt, hol nem voltban - tudjátok, a sorozatban- , hanem rejtélyesebben, furfangosabban. Ebben a világban mondjuk varázslóként élni, netalán álruhás kardos boszorkányként, aki megmenti magának a keménykalapos, karót nyelt földesurát a sárkány elől, nos meglehet ez való nekem. Szóval vagy ez a világ, vagy a tünde lét. Csak semmi passzivitás.

Példakép

 Viszont hogy melyik a kettő közül? Ez annyira megválaszolhatatlan kérdés, hogy inkább megyek és bekenem a nyakam egy jó adag nyavalyaűző varázs ficerével... Mert hogy amilyen ez a világ, már a miénk, meglehet szükség lesz a teherbírásomra.

Tovább is van a többiek blogjain... 

Nimát, én egy sötét varázslatos világban, vagy egy harcos urban fantasy vagány hősnőjeként tudom elképzelni...
PuPilla hétvégenként a Roxfort express büfés boszorkánya, legnagyobb álma, hogy boltot nyisson az Abszol úton...
Bill esetleg egy Rejtő regény légiósa?
Reea kemény dió. El tudnám képzelni a Roxfort egyik tanáraként, de akár egy jó kis századfordulós krimi nyomozónőjeként is.
Ilweran... Minas Tirith loggisztikai vezetője- félnek is a kapuőrök a napi beosztástól!
Andi

A témázáshoz, - a korábbi körökhöz is!-, természetesen bárki csatlakozhat! 

Bubu is írt. Loki is. Theodora is.