Karen Marie Moning: Iced

- Mi vagyok? Két lábon járó viccnek tartasz? Miért mosolyogsz állandóan, amikor rám nézel?
- Majd rájössz. 
Az asztalához lép, kihúz egy fiókot, elővesz egy papírlapot, és felém nyújtja.
- Töltsd ki, és írd alá.  
Elveszem, és megnézem, mi az. Egy jelentkezési lap. Ryodanre nézek. 
- Haver. Posztapokaliptikus világban élünk. Ki foglalkozik még ilyenekkel?
- Én.

 Végre!, végre! megkaptuk Dani történetét is!, amit minden Moning rajongónak kötelező elolvasnia!!!  :) ( Mindenki másnak pedig természetesen kötelező elkezdenie a Tündérkrónikákat. )

Most hogy ezen is túl vagyunk, hagy mondjam el, hogy mennyire, mennyire szeretem azt, amit Moning csinál. Leborulok előtte, nem vagyok méltó, hogy ... izé, kritizáljam? Nyugodjatok meg, kritizálni is fogom. 
Kezdjük ott, hogy volt egy sikersorozata az írónőnek és mit csinált? Nem folytatta a bevált receptet, nem csinált egy olcsó másolatot, ami csak szereplőiben különbözik az alapszituációtól, pedig hány női bestseller író teszi ezt évek óta? Nem követte a trendeket, ő igenis veszélyes vizekre evezett. Bevállalta, hogy egy fiatal lány legyen a főszereplője, holott a Tündérkrónikák rajongói igényelik a füstös, sejtelmes romantikát, várják a bitang alfahímeket, az izgalmat, várják a csavarokat, és egyáltalán a sorozat rajongó féltették az egész történetet, mert mi lesz ugyebár, ha YA-t ír Moning. Az elképzelhetetlen lenne...

Ráadásul olyan szereplő köré építi Moning a történet folytatását, aki túlságosan harsány, túl egyedi, olyan egyéniség aki megoszthatja az olvasókat. És én ezért határtalanul tisztelem Moningot. Bevállalja azt, hogy pedofíliával vádolják azok, akik nem olvasták a regényt, vagy nem láttak a szemüktől- mert ebben a könyvben szex és semmiféle erotikus dolog nincs- kivéve a szexel ölő szextündérek szexi dévajozását :P - , és bevállalja Danit, aki az egyik legszimpatikusabb szereplő, ha az általam olvasottakat végigveszem, szinte képtelen vagyok megérteni, mit nem lehet szeretni rajta.

Csak szeretném jelezni, hogy a Tündérkrónikák első két részében ugyanezt a szájhúzogatást olvastam mindenütt, hogy Mac egy szőke tyúk, hogy milyen idegesítő és nem győzték mondani a többiek, hogy változni fog. De amúgy miért utáljuk az egyéniségeket? A semmilyen, szürke libák bezzeg semmilyen tömeget nem osztanak meg, mert unalmasok. Aztán a sztorik végére lesz majd belőlük valaki, és akkor örülhetünk, hogy ja, igen, ez is megvolt. De Dani ő már most egyéniség, erős és öntörvényű karakter, aki egyrészről még gyerek, másrészről igazi lázadó, és harmadrészről mindent megtesz a városáért, Dublinért. És nem győzködni akarom itt az olvasóimat, de annyira bizsergetően jó olvasni egy olyan karakterről, aki már most valaki, aki lehet nem egyezik meg mindenben a mi elképzelésünkkel, de igazán ott tud a jelenlétével zizegni a lapokon, és aki nem hajlandó Mac-é válni. Mert ő Dani, a Mega, önkéntes szuperhős, folyton panaszkodó munkavállaló. Haver...

A történet egyébként ott folytatódik, ahol Mac sztorija véget ért, leomlottak tehát a falak, nincsenek telefonok, törvények, általános érvényű szabályok, nincs áram, nincs pénz, egyre kevesebb az étel, ellenben van több száz tündér, akik csak arra várnak, hogy kiirtsák az emberiség még megmaradt részét, van unseelie herceg, melyből kettő teljes erővel bír, egy jégbe fagyott a sidhe látók apátsága alatt, egy pedig begolyózott, mert hogy nem szeretne unseelie herceg lenni. Van még egy klub is, név szerint Chester's, amiben mindenféle ember jár szórakozni, nem is tudják, hogy voltaképpen velük szórakoznak, és van ugye kilenc férfi, már ha lehet mondani róluk ilyet.

Azt el is felejtettem, hogy van még egy rejtély is. 

Dani O'Malley pedig tizennégy éves, hangulata akár a tornádóé, jelenlétében illik kerülni a csúnya szavak használatát,  és a történet java részében nyomozni kényszerül a számító és veszélyesen vonzó Ryodan társaságában, mégpedig ki kell találnia azt, hogy mi okozhatja a Dublin városában egyre gyakrabban előforduló eljegesedést - ez így elég fura, de ha majd olvasni fogjátok, mert biztos vagyok benne, hogy olvasni fogjátok- majd meglátjátok.

Kedvenc lett ez a könyv. Leginkább azért, mert a kedvenc világomba kalauzol megint el, mégpedig úgy, hogy jó ott lenni; aztán azért mert vakmerő és izgága, úgy mint maga a főszereplője; mert igazi hangulata van- ami ráadásul más, mint az előző könyveké- ; mert nevetni tudtam rajta, meglepően sokat; mert már olvasás közben arra késztetett, hogy bizonyos jeleneteket újra és újra elolvassak megint, és mert a Dani - Ryodan páros az valami olyan, amit már most kémia köt össze.

Kat gyenge pont, a narrációja unalmas, a története elég érdektelen. De ott van még Lor is, aki remélhetőleg több szerepet is kap majd, ott van Christian, akinek baromi érdekes története van, - szerintem nagyon jó, hogy benne maradt a könyvben, mert ha a karakterek szempontjából valaminek jelentősége lesz, na az az ő karaktere lesz. Ryodan meg egyszerűn Ryodan... :) Ha elolvassátok a könyvet, tudni fogjátok mire gondolok.

Szóval, nagyon messze még a folytatás, de egyszerűen örülök ennek a könyvnek, és annak is, hogy így bele tudtam élni magamat, hogy Moning megint varázsolt, hogy Danivel jól maflást adhatunk a regényekben megszokott konvencióknak.

Külön örülök annak, hogy Moning nem mismásolja el azt, hogy Dani ilyen fiatal, hanem jól az orrunk alá dörgöli szinte minden jelenetben, és ez is milyen klassz, hisz nem az egyszerűbb utat választja. Szeretem Dani narrációját, olykor annyira aranyos, hogy megölelgetném, néha meg annyira vagány, igazi szuperhős, de azért mindkét formában érezni benne valamiféle bizonytalanságot és magányt, ami miatt még inkább megszerettem a karaktert.

Még valami. A vége szerintem nem üt, de nem is kell mindig függő vég. Ja és epic a zenehallgatós-hangfalas jelenet pár fejezettel a vége előtt, és még olyan sok mindenről írhatnék, de tudjátok meg, olyan leszek és nem fogok!  Olvassátok és várjuk együtt a következő részt!

És használjuk a kérdőjeleket! De előbb próbáljuk ki, milyen nélkülük ;).

Karen Marie Moning: Iced- Megnyílik az ég; - Cor Leonis Kiadó: 2013., 463. oldal- 9/10 pont - én aztán rajongok...-

// fordította Laskay Ildikó- kérdés volt, hogy mennyire lesz jó a fordítás, nos szerintem nagyon jó//