június 22, 2013

Egy új kérdés: utálod azokat, akik nem szeretik a kedvenc könyved? :)


 Látjátok, megint kérdezek. Még régebben ígértem a sok-sok kérdést,  amire kommentben, blogposztban, gondolatátvitellel vagy kézfeltétellel válaszolhattok, próbáljunk tehát együtt rájönni olyan korszakalkotóan fontos kérdésekre, mint:

Utálod azokat, akik nem szeretik a kedvenc könyved?

Olyan kedves kérdéseim vannak. Ugye? :)
De mielőtt elnavigálnál tőlem, gyorsan vázolom a szitut.

Ha rajongásig tudod szeretni a könyveket- mint például én-, akkor legalább egyszer az életben elér téged is ez a krízishelyzet. Tudniillik van ugye a könyv... Bocsánat, rosszul írtam. Van ugye a KÖNYV. Csupa nagy betűvel. Imádtad, bőgtél rajta egy sort, vagy annyira nevettél, hogy leestél az ágyról. Legtöbbször pedig csak beleégett a lelkedbe a történet. Megfogott, megszólított, magához láncolt, rá gondoltál, miközben kifelejtetted a parizert a zsömléből, vagy mikor rossz helyre címezted a levelet, amit már több napja csak azért nem fejezted be, mert volt ugye ez a könyv...

A kötelék ember és könyv között igenis szoros kapocs lehet. Régen úgy hittem egyébként, hogy a versek azok, amikkel leginkább azonosulni tudok. Szerettem a ritmusukat, a szavak közti harmóniát, ahogy ringattak a jelzők vagy maflást ütöttek az erősebb szavak. De szerencsére találtam könyveket, regényeket, karaktereket, amikről ugyanúgy elmondhatom, hogy bár nem én írtam őket, mégis valahogy az enyémek. Vigyázok rájuk, vigyázok az élményre nagyon.

Na szóval, az tiszta sor, hogy ilyenkor arra vágyunk, hogy mindenki ennyire imádja a KÖNYVET.( képzelj ide szívecskés konfettiket, légyszi. ) Leborulunk előtted, meg ilyesmik. S aztán jön valaki, aki nem csak hogy nem érti, abszolúte nem érti meg, de még nem átalkodik rosszat írni róla, vagy azzal villog mindig minden helyzetben, hogy ő ezt mennyire utálta.

Mondhatni : - Fúj.

Na szóval, az vesse rám az első követ -  igen ismerem a mondást. Rólam aztán senki nem gondolhatja, hogy nem mondom ki, ha szerintem valami rossz,  - hogy Rachel Lynde-t idézzem, ami a szívemen az a számon :) - , és olykor komoly krízist jelent, ha rosszat kell írnom egy könyvről, nem a könyv vagy az író miatt - mondjuk néha őket is féltem- , hanem mert ott vannak ugye a rajongók. A fene sem akarja a másikat pofán vágni azzal, hogy szerintem ez egy nagy rakás... rossz.

De annyit írtam már, miről is?

Szóval van ez a szitu, hogy ott vagy te és ott van a dédelgetett könyved. Aztán meg ott van valaki, aki bántja a könyved. Mit csinálsz? Beszólsz neki? Csendben maradsz? Neki ugrassz?

Megmondom őszintén, tanulmányaim, szakmám, előéletem során megtanultam a dolgokat mindig több szempontból vizsgálni. De egyszerűen van egy pillanat, amit nem tudok kontrollálni és ha lenne ott egy kanál víz abban a mágikusan szenvedélyes pillanatban... :), hát igen.
Van egy pillanat tehát, amikor harapok. Annyira úúútálom olyankor a másik embert, végig cikázik rajtam az érzés és lelkem bugyraiban megmagyarázom, hogy a másiknak nincs ízlése és stílusa és nem érti ő ezt, és egyáltalán, miket beszél ez nekem?!, basszus, hát most komolyan, mit akar ez itt, ehh! Szóval valami ilyesmit gondolok.

És aztán megnyugszom. Mert nem tetszhet mindenkinek az, ami nekem, nem vagyunk egyformák, nincs két azonos ízlés, az én véleményem aztán meg miért lenne mérvadó, és sokszor előfordult már, hogy a másik kedvenc könyvemet meg az a bizonyos, gaz, bitang, mégis szereti és mégis mit képzelek én, hogy ilyet gondolok másról, hát jobb vagyok én nála?
Nem, csak fogékonyabb talán erre meg arra, de nem kell a másiknak azt érezni, amit én, mert a könyv és olvasója között igenis fenn áll ez az intim viszony, ez a valami, amit nem érthet meg más senki. Ez a szép az irodalomban- mindig is mondtam.

Itt van hát egy kérdés, mit teszel? Mérges vagy,  hidegen hagy más véleménye? Bevállalod, hogy válaszolj, igen vagy nem? :)
SHARE:

28 megjegyzés

  1. Amíg csak nem szereted a kedvenc könyvemet, addig nem vagy nagy bajban, de ha le is fikázod, főleg, ha ezt az arcomba nyomva teszed, akkor halott vagy :D

    Az se mindegy ki mondd véleményt a kedvencemről, eleve pont leszarom az emberek 99,9%-ának véleményét. Na most, ilyenkor, vagy fel sem veszem, vagy marspicsábadeazonnal van.

    A kevéske, általam könyves szinten értékelt emberke véleménye az számít, de ők (te is:)) nem szaroznád le a kedvenc könyvem, csak úgy zsigerből, ugye?

    VálaszTörlés
  2. Én inkább sajnálom azt az embert.
    Hiszen nem érti...:D
    Ennyi.

    VálaszTörlés
  3. Én általában meghallgatom, miért nem tetszett neki, és addig, amíg normálisan ki tudja fejteni a véleményét, elfogadom, hogy neki nem tetszik és kész. A problémák akkor kezdődnek, amikor el kezd velem veszekedni, és a saját igazáról akar mindenáron meggyőzni...olyankor azért be tudnak hergelni :D.

    VálaszTörlés
  4. Nekem ez sok minden függvénye, van olyan blogger, akinek olvasom az eltérő véleményét és megértem, miért nem tetszett neki, és nem zavar. Van, akivel jól elvitázok rajta, normális hangnemben.

    :D De igen, amikor konkrétan egy szomorú tragédiában valaki azt kifogásolja, hogy ez nem rózsaszín és nem romantikus, avagy szerintem a lényeget nem érti, akkor magamban morcogok egy sort és nem szólok hozzá. De attól még nem szoktam az emberekről messzemenő következtetéseket levonni.

    VálaszTörlés
  5. Érdekes, hogy én is a könyvekkel kapcsolatos intimitásról írtam ma, bár egy kissé vulgárisabb köntösben. :)
    A kérdésre válaszolva, én nem érzek semmi ilyesmit. Beszélgetést kezdeményezek, és várom az érveket.Még csak nem is győzködöm senkit, de ahogy korteskedem a könyvem mellett, az olyan mint egy kampánybeszéd. :D Azokkal az érvekkel nem tudok mint kezdeni: hogy de nem, és nem. Akkor kicsit provokálók, hogy megtudjam az okokat, de inkább a kíváncsiságom hajt, mint az egyéb érzéseim. Már rég elfogadtam, hogy nem vagyunk egyformák. :)

    VálaszTörlés
  6. Általában nyelek egyet - vagy kettőt, aztán megnézem, kinek nem tetszik. Ha alapból szeretem az illetőt, és jóban vagyok vele, megnemtámadási szerződést kötünk, és akkor a kérdéses könyv nem téma köztünk, mert én nem akarom megölni, ő meg nem akar meghalni :D
    Egyébként meg mindenkinek más tetszik, nyilván más meg az én szegény anyukámat szidja, mikor olyan könyvvel nem tudok barátságot kötni, amit egyébként a közösség 90%-a imád :D
    Szóval ha nem lobogtatják az orrom előtt, hogy már pedig imádottam egy sz*r, nem foglalkozom vele. De ha látványosan fikázni kezdik, és minden felületen abba botlom, hogy bántják az én kicsikémet, akkor hajlamos vagyok anyatigris szerepet ölteni :D

    VálaszTörlés
  7. @szeee-vel értek egyet: sajnálatos dolog, de ahogy @Titti mondja: pont leszarom, amíg nem engem akar hit téríteni a témában.
    Na, akkor viszont nemhogy megutálom, de még a bennem gondosan leláncolva szunnyadó vérengző vadállat is elszakítja a pórázt. ;)

    VálaszTörlés
  8. @Gretty, akkor nem húzlak többet Frodóval, mert még megszenvedi a barátságunk ;)

    @Wee, ez nagyon tetszik, a megnemtámadási szerződés meg az anyatigris szerep is. Tényleg jól írod, néha amúgy én előre szoktam szólni, - még itt a blogban is-, hogy ha jóban akarnak lenni velem XY-t nem bántják, mert anyai ösztöneim egyből felélednek.

    @Reea, megnéztem a posztod- hát mit is mondjak :D- ennyire intim kapcsolatra azért talán mégsem gondoltam, bár: eszembe jutott, hogy vajon melyik magyar könyvesblogger vállalná ezt be :P Te elemző alkat vagy, ezért reagálsz így. Én is, csak én - nem szeretem azt mondani, hogy szenvedélyes típus vagyok, mert nem ez a jó kifejezés rá, de jaa, valami olyasmi vagyok :D

    @Gigi: a vita tök jó, de én akaratlanul is megérzem a másik gyenge pontját, és nem is tudom, abból csak kevésszer jön ki jó dolog. Téged tökéletesen el tudlak képzelni, ahogy morogsz, mert valaki happy endet akar :D

    @Hiranneth:Haha :D, nem is tudják, kivel kezdenek, mi?

    @Szee::DD Én amúgy hajlok a te álláspontod felé, de hát az az áldott jó szívem :P, mindig megpróbálom kimenteni a másikat.

    @Titti: hát persze, hogy nem. Meg amúgy mi általában ugyanazokat a könyveket szeretjük- viszont azért vigyázni fogok, ha legközelebb, esetleg... :D Nem tudom, miért engem teljesen ismeretlen emberek hápogása is fel tud háborítani, mondjuk szerencsére csak rövid ideig.

    Nincs válaszfunkció, de kár, mindegy :P

    VálaszTörlés
  9. Ááá, Fordó nem gáz, csak Samut ne szidd! :D

    VálaszTörlés
  10. Olyan vagy :D, Gretty.
    Nem szidom Samut, mert őt is szeretem :P

    VálaszTörlés
  11. Akkor jó! A múltkor nem így tűnt. ;)

    VálaszTörlés
  12. Zenka, igen ha éppen nem zenTitti van itthon, akkor ha idegenek szólják le a könyvemet, akkor lép életbe a "marspicsába" protokoll. Gyorsan felmérgelődöm, de után ugyan ilyen gyorsan le is nyugszom,ha kidühönghettem magam.
    És igen, veled elég jól egyezik a véleményünk, de pl Grettyvel szoktak lenni nagyobb szakadékok, mégsem utálkozunk egymással:)Persze, valószínűleg, mert normálisan elő tudjuk adni a problémáinkat, nem lerendezve annyival, hogy rossz, és kész 'hámercsak.

    Múltkor könyvet hozott nekem a kedvenc futár fiúm, akivel mindig smúzolunk, és előtte kibontottam, tett valami kevéssé intelligens megjegyzést a könyvekre és az olvasásra úgy általában, mondtam neki viccesen, hogy nem híreskednék vele, hogy mekkora tahó, és húzzon el a dolgára:)

    VálaszTörlés
  13. Régen nagyon ugrottam az ilyesmire, de az még moly-előtti idő volt, és szerencsére ritkán jött elő ilyesmi. A Harry Potter volt nagy szívügyem mindig.

    Most már igazából pont leszarom, hogy ki mit gondol :D HA nem tetszett neki, hát nem tetszett. Azt nem szeretem csak, ha beszólogat, konkrétan nekem, de ilyen nem is fordult még elő. Inkább az ellenkezője jellemző, hogy én húzom le valakinek a kedvencét, és ott jönnek hogy de így meg úgy, ami szintén nem érdekel, és gyűlölöm, ha meg akarnak győzni.

    Egyébként A kiválasztott kapcsán jött elő a kérdés? :D Mert azt láttam hogy nagyon jóra értékelted, én pl. utáltam (XD), meg Algernon is, meg sokan lehúztuk. :)))

    VálaszTörlés
  14. Izé, nálam a fordított szitu szokott lenni, a másik imádja a könyvet, én meg húzom a szám. Ennek az a csúcsa, amikor csevegünk a könyvekről egy nagyobb társaságban, aztán rájövök, aki szemben ül, az a szerző. Na, ezt négyszer sikerült előadni scifis körökben, míg megtanultam ki kicsoda. :)

    VálaszTörlés
  15. Nálam elsősorban attól függ, hogy miért nem tetszik neki, vagy hogy hogyan adja elő. Ha rendesen érvel az álláspontja mellett, akkor teljes mértékben el tudom fogadni a véleményét, de igazából akkor is ha csak annyit mond, hogy "nem az én stílusom". Tudom, hogy az én kedvenceim sem tökéletesek, és mindenkit más hiba készít ki. Kifejezetten érdekesnek találom, hogy mennyiféleképpen lehet látni egy könyvet (még ha egy kicsit bánt is, hogy nem szereti mindenki annyira az én kedvencemet, mint én).
    De van úgy, hogy úgy érzem, hogy az illető egyáltalán nem értette az egészet és nevetséges dolgokat kritizált. Mondjuk amikor valaki kiakad azon, hogy egy háborús könyvben csataleírások vannak, meg sok vér (ez most egy sarkalatos példa, nem konkrét eset, de nem egyszer olvastam/hallottam hasonlót). Ilyenkor magamban morgok egy sort, és nemigen foglalkozok az illetővel többet.

    VálaszTörlés
  16. Kicsit gondolkodnom kellett, mikor bántották utoljára valamelyik szívem csücskét, és végül előkerült pár halovány emlék a középiskolából, mikor még óra közben a pad alatt is olvastam ha épp olyan kötet akadt a kezembe, amit csak falni lehetett, így már ezzel kilógtam kicsit a többség közül. Szóval a gimnáziumi évek alatt néztek néha görbe szemmel pár olvasmányomra, s szólták le esetleg fintorogva, amit emlékeim szerint elég hidegen fogadtam, és tájékoztattam az illetőt, hogy ha nem tetszik nem kell olvasni.

    VálaszTörlés
  17. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  18. Úúú Titti! Jó, hogy mondod... Na, akkor borul a világbéke, amikor nem olvasó egyedek elkezdenek minősíteni. Akkor nincs zen üzemmód, torokharapás van, de azonnal, vérfarkast is pityergésre ingerlő (aki irigykedik a módszeremre). És ezt lehet halmozni, ha a gógyis nem veszi a lapot, és direkt cinkelne, mert látja, hogy a kedvenc könyvemnél izmozhat a sötétségével. Véleményem szerint az ilyen meg is érdemli, hogy azonnal elföldeljük. :)

    De jól mondja Titti, ha látom egy hosszabb-rövidebb beszélgetés végén, hogy tulajdonképpen stílusbeli, vagy világnézeti különbségek feszülnek köztünk, és ezt a szeretem-nem szeretem témától függetlenül tiszteletben tudjuk tartani egymásnál, akkor nincs gáz. Viszont alpári megnyilvánulásoknál ezt valahogy alapból nem feltételezem.
    Titti! Amúgy miben nem értettünk egyet utoljára? Én már nem is emlékszem. :)

    VálaszTörlés
  19. @Gretty valami skótos könyvben nem értettek egyet, nem? :D Igen, a torokátharapás jogos, ha valami nem olvasó über sznob egyed neked ugrik. Ez a természet törvénye:).
    Nem, Samut nem bántottam - annyira :D- , de amúgy szeretem Samut.

    VálaszTörlés
  20. @Eszkimókiai: én sosem olvastam suliban. Csak felelés előtt a könyvet :D, egyébként sajnálom is, mert lett volna rá alkalmam.

    @Catriana:" tudom, hogy az én kedvenceim sem tökéeltesek" - de az enyémek azok :DD Úgy értem, nem érdekelnek a hibák, ha szeretem őket, akkor szeretem bárhogyan.

    @Pupilla: elolvastam a bejegyzésed, és egy csomó dologban egyetértek, úgyhogy nem, nem veled van gondom. Hivatkozni is szeretnék majd a posztodra.

    @Onsai: hát ez nagyon vicces :D. Egyszer az Operaház fantomját cikiztem fél óráig - a filmet-, mire kiderült hogy két bőszen hallgató embernek meg az a kedvence.

    De egyébként @Pupilla, @Onsai : pont a következő kibeszélős témám lesz a negatív kritika.

    VálaszTörlés
  21. Jaa, @Titti, hát ez már nem igaz, hogy hozzád mindig ugyanazok a futár fiúk járnak- beszéltem már életem első futár fiújáról, milyen jóképű volt? :DD

    VálaszTörlés
  22. Zenka, oks, ez tök jó :) Olyan érdekes visszajelzéseket kaptam azzal a kritikával kapcsolatban, pl Nima is szerette a könyvet, de végül azt mondta tulajdonképpen igaz, amiket írtam.

    Húú, várom a következőt is! :)

    VálaszTörlés
  23. Zenka, :D Gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e vagy sem, de annyira izgalmasnak találtam a témát, hogy pont nem érdekelt mások mit gondolnak. :D Jelenleg a leolvasottabb bejegyzésem lett, amire nem gondoltam, mert hát az emberek sokszor álszemérmesek, de ahogyan a Szürkék is dübörögnek a magyar piacon, úgy ennek is van piaca. Csak legfeljebb nem mernek, akarnak hozzászólni. :)
    Különben régen, mikor még ifjú voltam és bohóka, nagyon is személyes sértésnek vettem,. ha valaki nem szerette azt amit én. A dobozolás híve voltam, és szerintem, ami nekem jó, az másnak sem rossz. Aztán benőtt a fejem lágya :D Vagy valami hasonló... :D

    VálaszTörlés
  24. Amúgy sejtettem, hogy az lesz a legnépszerűbb posztod, ami azért kicsit szomorú is- ha valamiben van szex, az rögtön népszerű lesz - aztán meg tényleg letagadják, mintha nem is látták volna.

    VálaszTörlés
  25. Nagyon vicces ez a beírás! (Jó értelemben!) Jó volt olvasni! Majd még lehet, hogy később is elolvasom!

    Azt gondolom, hogy bárki bármit mondhat vagy gondolhat a kedvencemről, engem úgyse fog meggyőzni arról, hogy igaza van (még akkor se, ha tényleg igaza van), sosem fogom elfogadni a véleményét. Vitára kár az energiát pazarolni! A cikázó gondolatok hasonlóak! Néha durvábbak. :-D
    A kedvenc az kedvenc és kész! Bár most épp nem jut eszembe, volt-e nekem olyan könyv... :-)

    VálaszTörlés
  26. Jajj, ne már, nincs egyetlen kedvenc-kedvenc könyved sem? Ezen hamar segíteni kell :)), gyorsan olvass el valami jó könyvet, én meg belekötök - és meglátjuk, hogy reagálsz majd. :D

    VálaszTörlés
  27. Sok kedvencem van, amiket nagyon szerettem! :-)
    Nehéz lenne egyet kiemelni... Na és van olyan amibe akár még én is bele tudnék kötni. Azzal együtt is, hogy a kedvencem! :-D

    Na jó csak a példa kedvéért!
    Éhezők viadala, Futótűz, Kiválasztott
    Ezt így egynek veszem, mert összetartozik! :-)

    De inkább ne köss bele, nem akarom, hogy rólad is olyan gondolataim cikázzanak! :-D

    VálaszTörlés
  28. @Laci: az Éhezők viadala trilógiát én is szeretem, bár sok helyütt bele is tudnék kötni :), de nyugodj meg, nem fogok. :P

    VálaszTörlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig