Újévi célkitűzések!

 Nekem a 2025-ös év nem a könyvekről szólt, bár a könyvek jó pár esetben biztonsági övet nyújtottak, betakartak, mint egy jó puha pléd, és tompították a világ zaját. 

Nem versengek már jó ideje, és nem számolom az évben olvasott könyveket. Őszintén szólva a legnagyobb tévedésnek tartom, amit olvasás terén el lehet követni, hogy el akarunk érni bizonyos számokat, vagy hogy egy nap el akarunk olvasni egy egész könyvet. A minőségi olvasás a mennyiségnél szerintem sokkal fontosabb. 

A minőségin pedig nem azt értem, hogy csakis szépirodalmi műveket kellene olvasni. Egyszerűen csak azt értem, hogy az olvasást is élvezni kell, időt kell hagyni a történeteknek, nem habzsolni kell őket, mert úgy csak átszaladnak rajtunk. Pedig a könyvek formálnak minket. Hagyni kellene, hogy élvezzük az általuk nyújtott csodákat, vagy hogy elgondolkodhassunk rajtuk. Ha rögtön egyiket olvassuk a másik után, az szerintem olyan mint a junk food. Persze tudom, az is jól esik. De már többre értékelem, hogy a 2025-ös év könyveihez pontosan társítani tudok évszakokat, érzéseket, zenéket. Tudom, milyen időszakot éltem át épp az olvasásukkor, nem elbújtam velük a világ elől, hanem általuk értelmeztem a világ történéseit, úgy választottam őket, hogy kiegészítsenek, erősítsenek, megnevettessenek, elgondolkodtassanak, éppen mire volt szükségem. Tudom, tudom, ez régimódi felfogás. Manapság mindent pörgetünk, és minden rögtön kell és azonnal. De én úgy gondolom, pont az olvasásnak kellene egy kicsit lelassítani minket. Az olvasás az én csendes énidőm, amikor nem sietek sehova. 

Ha a 2025-ös évet nézem, tudom, hogy januárban lassú, klasszikus regényeket olvastam, mert csalódott voltam, és nem tudtam volna elviselni mást. Februárban a Violet Evergarden sorozat volt a mentsváram, aki látta, értheti miért: csodálatos szomorú hangulatú anime ez, ami egyszerre összetöri és felemeli az embert, ha épp fogékony rá.  Húsvét körül engedtem a nyomásnak, és elkezdtem Sarah J. Maas könyveket olvasni, sosem jött volna jobbkor az Acotar sorozat, amiben leginkább a kalandokat és nem a romantikát értékeltem. Talán máskor nem is lett volna olyan nagy hatással rám. A nyár kedvenc emléke, a Netflixes Párduc sorozat, pont akkor néztem, amikor nálunk is tikkasztó meleg volt, és csuda jó volt látni, ahogy a filmben is pulzál a hőség, és megreccsen az arisztokrácia több száz éves patinája. Megfogadtam, hogy a regényt is olvasni fogom. A nyár vége és az ősz Yarros féle Negyedik szárny sorozattal folytatódott. Rég történt már, hogy ne tudjak letenni egy könyvet, erre az egyik éjszaka hajnal kettőig olvastam. De még vár rám a harmadik rész, józanul ellenálltam a könyvdarálásnak. Az év vége felé Anna Gavalda regényei felé fordultam, még mindig szeretem őket, pedig már nem olyan nagy divat a történeteit olvasni. Az év olvasmánya mégis Linn Skaber Ma négykézláb akarok járni novelláskötete, ami újra olvasás, vagy mondhatnám azt is, hogy újra és újra és újra olvasás, van olyan történet, amit annyiszor olvastam, hogy szinte kívülről fújom. Vicces, keserédes, benne van a világ szomorúsága és bája. Kellett 2025-höz nekem ez. 

2025 nem csak nem a könyvekről, hanem a blogról sem szólt. Hirtelen ötlet volt újra feldobni a témázást, örülök, hogy összeállt a régi blogos csapat, és írtunk sok-sok témában. 

És mit hoz a 2026? 

Szeretnék kilépni a komfortzónámból, és ennek megfelelően olyan céljaim vannak, amiket még sosem tűztem ki. Nézzük csak: 

1.) NIOK: nincs időm olvasni kihívás

Sosem követtem különösebben a NIOK kihívását, de már egy ideje szeretnék egy könyvklubhoz csatlakozni, és azt is érzem, hogy könnyen belesüppedek egy-egy témába vagy műfajba. Úgyhogy nagyon megörültem, amikor karácsonyra kaptam egy fél éves NIOK előfizetést. Az első könyvet már meg is kaptam, és biztos, hogy magamtól soha nem olvastam volna el, s bár a címe alapján talán levettem volna a könyvesbolt polcáról, de nem próbálkoztam volna vele. Hát kíváncsian várom, ezt is, meg a többi közös könyvet... 

2.) Versek

Egy ideje vágyom a versekre. Online csatlakoztam mindenféle oldalhoz, ahol kortárs verseket olvashatok, de verses köteteteket még nem vettem. Szabó T. Anna lesz az első, akinek megveszem az egyik gyűjteményét, mert akármelyik könyvesboltba megyek, elolvasom az egyik versét nézelődés közben. 

3.) Írás

Az utóbbi években még gondolatban sem írtam, most úgy döntöttem, hogy belekezdek valamibe, a saját szórakoztatásomra. 

4.) Mese illusztrátor tanfolyam

Ez tényleg nagy dolog, mert imádom a meséket, de nem tudok rajzolni. Tudom viccesnek tűnik, de úgy érzem, ezzel valahogy meg tudok majd nyílni magam előtt. Szóval nagyon várom, de nekem ez tényleg bőven túl van a komfortzónámon. 

5.) Könyvespolc rendezése

Volt már veled úgy, hogy azért nem vettél meg egy könyvet, mert már alig férsz el a könyvespolcodon? Elég volt abból, hogy olyan könyveket őrizgetek, amik nem tetszenek, vagy tudom, sosem fogom elolvasni őket. Úgyhogy elkezdem elajándékozni őket, pár felkerül majd a Vintedre, és amivel semmit sem fogok tudni kezdeni, hát nem tudom, megy majd a papírgyűjtőbe. Olyan könyveket szeretnék látni a polcaimon, amiket szeretek. Úgyhogy mindenképpen szortírozni fogok. 

A többi dolog - könyvek, műfajok, témák-, majd alakulnak maguktól. Hozza őket az élet. Nem tervezem túl a 2026-ot. Valahogy úgy érzem, izgalmas élményeket hoz, de nem csak nekem. 

Kedves Olvasó, 

boldog új évet kívánok, és sok-sok történetet amik teljesebbé teszik a világod! 

Zenka

A lány, aki túl sokat gondolkodott - vagy néha épp túl keveset...

 Zavarba ejt Danielle L. Jensen viking romantasy regénye, a Fate inked in blood- magyarul: Vérbe vetett sors című könyve...

Az elején annyira akartam szeretni, előrendeltem, vártam a megjelenést, tetszett a borítója is - szigorúan a sima, nem élfestett verzió-, és csupa kíváncsiság voltam egyrészt a téma miatt, ugye a vikingek, azért elég érdekes népség, másrészről meg amiatt, mert hasonló felütéssel én is készültem valamiféle regényt írni, és úgy voltam vele, ha már nem írtam még egy vázlatot sem belőle, milyen jó lesz elolvasni ugyanarra a sormintára egy regényt. Hát az élmény elég felemás lett. 

Történetünk tényleg a viking világban játszódik, misztikus istenek játékszerei az emberek, viking vezérek marcona harcosain múlik élet és halál. Freya, főszereplőnőnk egy iszonyat rossz házasságban szenved és semmi reménye kitörni belőle. Már az első lapok során megtudjuk, hogy Freya ereiben egy istennő vérének cseppje folyik, és egy jóslat miatt nem feddheti fel különleges erejét. Ahogy ez szokott lenni, természetesen kiderül, Freya rejtett képessége, ami miatt versengenek érte a viking vezérek, háborúk törnek ki, és Freya végre az lesz, amire vágyik, egy igazi harcos. Csak hát a harcosoknak sem olyan kényelmes az élet, főleg úgy, hogy Freya igazából egy uralom alatt álló eszközként tengeti a napjait, és közben parancsolója, az egyik fanatikus jarl fiába szeret bele. 

Az utóbbi időben eléggé sok fantasyt olvasok, és a romantasyk sem kerülnek el. Nem gondolom, hogy ez egy kifejezetten rossz könyv, de nem érzem azt, hogy ez lenne az a könyv, amit bárkinek ajánlanék, főleg úgy, hogy számomra a jó kezdés után, eléggé szenvedősre sikeredett a könyv második fele. 

Freya szerintem nem egy jól megírt főszereplőnő, a végén már rosszul voltam a monológjaitól, határozatlan, és folyton ugyanazokat a köröket futja ő is, meg a regény is. Nem gond, ha egy szereplő hülyeségeket csinál, de a vége felé már jól mutatna egy kis karakterfejlődés. Igazából ez a jajj, nekem nagyon nehéz, nagyon rossz, kitörhetnék ugyan a jarl fogságából, de én ezt nem teszem meg dolog, annyira fárasztó már a vége felé, hogy őszintén szólva egy ideig félre is tettem a könyvet. Persze vannak benne izgalmas csaták, meg érdekes olvasni a viking kultúráról, de valami mindig hiányzott számomra. Van ez a nagy szerelem is, a Björn nevű fiúval. Aki megint ilyen isteni leszármazott. Tehát szegény pasi, tényleg gyönyörű, erős, lojális, kedves a lánnyal, de valahogy mégis csak biodíszlet. Néha tök jó a kémia a szereplők között, néha meg olyan meh, az egész. A több mint 10 oldalas szex jelenet a végén meg oly fölösleges, alig vártam, hogy az egésznek vége legyen. A könyvnek is, nemcsak a jelenetnek. 

Szóval ez a regény számomra egy jó felütés, amit aztán nem bontottak ki szépen. Nem ártott volna a történetnek például, ha nem esnek szerelembe egy pillanat alatt a főszereplők. Unalmas. Nem ártott volna, ha Freya mer önálló döntéseket hozni az életében, és nem csak egy kallódó, elesett nő monológjait hallgatom, akiben akkora erő van, ami senkiben. Lelombozó. Nem ártott volna, ha az utálatos rajl mellett látjuk mások politikai ambícióit is. Nyomasztó. Vagy ha szerelmes ifjunk, Björn nem csak egy szépen kidolgozott, lojális test lett volna a háttérben, tudjátok olyan vikinges Herkules alkat. Kiábrándító. 

Nagyon szerettem volna élvezni ezt a könyvet, de a végén már abszolút nem sikerült. Még úgy sem tudok pozitív lenni, hogy az utolsó fejezetekben lévő csavar még tetszett is. De hogy még több száz oldalon keresztül olvassam Freya vergődéseit... Hát nem tudom, benevezzek-e a második részre. Egy időre azt hiszem, elég volt a viking jarlokból...

Dolgok, amiket szeretek...

 A karácsonyi meséket. 

Félbehagyni az olvasást egy fejezet, sőt néha egy mondat közepén. 

Verset olvasni könyvesboltban. 

A hangtálakat és a hangtálfürdőt. 

A karácsonyi fényeket. 

Szeretem még melegen megenni a péksüteményeket. 

Mostanában nagyon szeretek újra olvasni, és régi klasszikus filmeket újra megnézni. 

Szeretek beszélni a növényeimhez, miközben locsolgatom őket. 

A holdat és a csillagokat nézni. 

Az ASMR videókat. 

Vonaton utazni, és ott hangoskönyvet hallgatni. 

Olyan lassan olvasni, hogy egy regény eltarthat akár több hétig is. 

Az éjjeli szekrényem fiókjába halmozni a soron következő könyveket. 

Még mindig szeretem az esőt. 

Az utóbbi időben a romantikusokat megelőzi a fantasy és a scifi. 

Szeretek képeslapot írni és kapni.

Könyvtárból könyvet kivenni és olvasatlanul visszavinni. 

Kommenteket olvasni a cikkek alatt. ( Rejtett mazochizmus. )

Mosolyogni. Csak úgy. 

És Te mit szeretsz?

Kép innen:

Másokat is olvass: 

PuPilla, Nima, Anett, Heloise, Dóri,