július 27, 2020

Könyvekről blogolni...akkor és most


Pár bloggal összefogtunk és eldöntöttük, hogy kicsit témázgatunk. Az ötlet lényege egyszerűen annyi, hogy közösen választunk egy témát, megállapodunk egy közös időpontban, és a kijelölt pillanatban egyszerre publikáljuk a blogunkon a posztunkat. Izgalmas dolog lesz körbejárni és megfigyelni, ki mit írt a másiktól függetlenül.


Mostani témánk nem más, mint:

"Könyves posztok vs egyéb posztok – mit szeretünk írni, mit szeretnek olvasni"


Nos, ha végig nézzük a blogom működését, egyszerűen letudhatom a témát. Régen blogoltam, és most nem igazán blogolok. De mint minden kérdés, ez sem olyan egyszerű. 

Én azért kezdtem el blogolni, hogy közösséget találjak. Naplót akartam írni a könyvolvasásról, amiben nem csak könyves posztokat szántam, hanem olyan bejegyzéseket is, amikbe leírhatom minden kétségem, bánatom, csalódásom, de leírhatom azt is mindenféle finomkodás nélkül, ha rajongok valamiért. 

Ha végig gondolom, mi is történt ebben a sok-sok évben, örömmel nyugtázhatom, hogy sikerült a célkitűzésem, hiszen sokan itt voltatok, és páran még mindig itt tartotok velem. 

Forrás

 
A blog számomra nem egy elvont kategória, a blog nem egy virtuális füzet számomra, hanem egy közös tér, ahol együtt lehetek olyan emberekkel, akikkel hasonló az érdeklődési körünk. Magyarul ahol együtt lehetünk, ti és én. 

Ezzel párhuzamosan elmondhatom, hogy régen minden témát imádtam. Nemrég újra olvasgattam pár posztot, és azt kell mondjam, irtó jól csináltam. Jó, voltak elírások, és volt, amikor elszaladt velem a ló , de azt a mindenit, azért tudtam jó posztokat írni. Tűz volt bennem, és mondanivaló. 

Most, hogy kevesebb van fenti kettőből, kevesebbszer nyilvánulok meg. Sokszor gondoltam arról, hogy egyszerűen csak törlöm az egészet, mert azzal majd elősegítek valamilyen új irányt, de őszintén szólva ez nem egy nagy dolog, nem egy vállalkozás, nem népszerűségi vagy kattintásgyűjtő oldal, még csak recenziókat sem vállalok. Ez egy napló, az ember azt meg akkor írja, amikor épp akarja. 

A blogolási szokásom tehát úgy változott, ahogy az inspiráció az életben. Volt, hogy tartalék lángon élt, de ott lángolt bennem, vagy másban nyilvánult meg. 

Én nagyon sok- még egyszer kiemelem- nagyon sok nem klasszikusan könyves posztot írtam. És hát azért tettem ezt, mert ahogy fent írtam, nem a könyvekről, hanem az olvasásról, ha úgy tetszik az irodalom, a fantázia életemre tett hatásáról írtam. Most is így kívánok tenni. 

És igazából szerettétek olvasni is ezeket a posztokat, sokkal inkább, mint egy unalmas könyves kritikát. Mert ó igen, azokból is volt sok. De valahogy, mindig megéreztem, mi lesz rátok nagy hatással. Íme pár klasszikus a régi időkből, aminél már a poszt írása közben is bizsergett az összes ujjam: 

Hogy mi változott a nagy világban, és mi változott bennem? Sokkal több blog lett, és sokan akartak/akarnak valami nagyon professzionális dolgot csinálni... Jó pár blogon látom, hogy van, valamiféle verseny, nem linkelnek más blogokat, összezárnak és nem kommentelnek más tartalmaihoz. Régen megörültünk, ha láttunk valahol egy frappáns címet, most meg megőrülünk, annyira kattintásvadász címeket használnak. De persze nem általánosítok. 

Amit még észrevettem, hogy sokan aztán rájönnek, hogy a könyves téma a nagy népszerűségre nem ad lehetőséget, és tovább lépnek. Hát igen, elég uncsi éveken át írni csupán az olvasásról, ráadásul most mindent azonnal és rögtön akarunk olvasni, és ha aktuális témákról akar írni egy könyvesblogger, hát olvasnia kell éjjel-nappal. Ebbe sokan besokallnak, most mondanám, hogy én is, de én nem ebbe sokalltam be. 

Amit még észrevettem, hogy most már rövid posztokat kell írni, mert senki nem olvas végig egy hosszú posztot - gondolom ezt sem- , és sokan az instára költöztek, vagy a videózással próbálkoznak, pedig valljuk be, ez sem való mindenkinek. Őszinte szólva jóval kevesebbnek, mint amennyien ezt magukról hiszik. 

Most az a divat - amúgy - , hogy könyves insta fotókkal dobjuk fel a blogunkat. Ez akkor divathullám, mint amilyen régen a cicanadrág volt. ( Jó, nem találom a megfelelő hasonlatot, de tény, hogy rendkívül sok blog vette fel ezt az új irányt. ) Ennek persze megvan a kreatív értéke, mert higgyétek el, hogy k. nehéz megtalálni a hatszázezredik beállítást, amiben érdekes lehet egy könyv, meg egy bögre, a macskákról meg ne is beszéljünk, mert azok meg mindig bemozdulnak. Próbálkoztam vele, tapasztalatból mondom. És higgyétek el, jobban jártatok vele, hogy nem publikáltam azt a sok fotót, amin nagymamámtól kapott fakanalat helyeztem el művészien mindenféle könyvön, mert azt hittem, azzal biztos formabontó leszek.

 

Őszintén szólva, szerintem a klasszikus blog formája - ha a messzi jövőre gondolok- halálra van ítélve. Egyre másodlagos lesz, kiszorítja majd a többi, kevesebb energiával kezelhető platform, amin sokkal gyorsabban lehet közösséget építeni, és tartalmat gyártani. Az olvasók nagy része így is mobilról olvas, és senki sem vár már világmegváltó szövegekre.  Az emberek jobban vevők az instantra, a gyorsra, a vizuálisabb tartalmakra. Magamon is látom, mennyi hülyeséget elolvasok, csak nehogy véletlenül belekezdjek egy hosszabb szövegbe. 

 Összefoglalva a blogírás szerintem kissé már konzervatív - nem túl trendi - dolog, a könyves naplózás meg pláne. Őskövület vagyok. Nem igazán találom a helyem ebben az új világban, és annyi tehetséges ember hagyta már abba... ((Hé, figyi, ugye valahol másutt még mindig kreatívak vagytok??? ))

De mivel sosem követtem a trendeket, és fittyet hánytam a blogírással kapcsolatos marketing szentírásra -gondolok itt kereső optimalizálásra, nyereményjátékra, meg hasonló akármikre- nem hinném, hogy mérvadó lenne, mit gondolok. 

Ma a világ arról szól, hogy gyorsulj fel, és hogyan ragadd meg mások figyelmét. Érdekes ezt a folyamatot látni egy alapvetően olyan szektorban, ami szerintem a lelassulásról, a magunkba mélyedésről szól. 

Hogy milyen a jó könyves blog? Ugyanazt mondom, mint mindig: aminek hangulata van. Arra már viszont nem esküdnék meg, hogy pontosan erre van igény. Igazából csak abban reménykedem, hogy minden blog megtalálja a saját táborát. Olyankor nem hiszem, hogy vizsgálni kellene az olvasói igényeket, olyankor a blog írója és követői között harmónia van, amit nem zavar meg a marketing vagy az aktuális trendek. 

Várom természetesen a Te véleményed is posztban vagy kommentben. 

A többiek bejegyzéseit, akiknek sikerült teljes egészében a témáról írniuk,  itt olvashatod:
SHARE:

26 megjegyzés

  1. Neked is sikerült teljes egészében a témáról írnod. ;) Nem is tudom miért gondoltad hogy nem arról fogsz - de ha csak érintőleges lenne, akkor sincs semmi, szabadon lehet értelmezni. ;)
    Ahh, az episztoláris szilke poszt! Sose felejtem el! :D Amúgy pont ezek miatt nem szabad törölni a blogot, egy csomó minden másoknak is emléket jelent már benne. ;) (Jace mondani akar valamit... :D)
    Én azért nagyon remélem, hogy nem kell eltemetnünk a blogot, a blogolást és a hosszabb tartalmakat, és ehhez az is kell, hogy mi továbbra is gyártsuk őket. ;) Szerintem van erre igény, és vannak akik keresik, legalábbis szeretném ezt gondolni. Engem mindenesetre nem befolyásol, ha valaki könnyebben fogyasztható posztra vágyik, saját magamnak szeretném úgy megírni, ahogy, és azoknak, akik visszajárogatnak olvasni hozzám, a többi nem számít. ;)

    A hangulat sokat számít, kevés blognak van, "keresni" nehéz, ha ráakadsz egy hangulatos blogra, akkor viszont biztos, hogy visszatérsz, olvasója maradsz. :) "Igazából csak abban reménykedem, hogy minden blog megtalálja a saját táborát. Olyankor nem hiszem, hogy vizsgálni kellene az olvasói igényeket, olyankor a blog írója és követői között harmónia van, amit nem zavar meg a marketing vagy az aktuális trendek. " Ez pedig nagyon igaz. :)

    A fakanalas képed király! :D :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem szeretném, hogy eltűnjenek a blogok. De làttad Dóri közvélemény kutatàsàt? Azért engem rendesen letaglózott. Lehet, haladnunk kellene a korral, modernizàlni. Több fakanalat képet tenni a blogba...

      Törlés
    2. Láttam, de pont most írtam neki, hogy ha a blogon csinálná, akkor meg pont ellentétes eredmény jönne ki. ;) Legalábbis szerintem. Én nem akarok haladni semmilyen olyan elvárással, ami nem egyezik azzal, amit szeretek amúgy csinálni - főleg nem ebben az életemben legkevésbé leszabályozott területen, ami a blogolás. ;)
      Fakanal jöhet még, anti-insta beállítás ;)

      Törlés
    3. Fakanál! :D

      Az Insta egy más világ, engem is meglepett, hogy sokan nem is nézik a blogom, csak a képekért, az inspirációért jönnek. Nálam vegyesen vannak személyes, utazós posztok, bár egy időben tudatosabban vittem a bookstagram vonalat, de rájöttem hogy nem kell erőltetni. Nem kell az ötvenedik booksta oldal - ez vagyok én: könyvek, néha egy-egy utazás, meg a napomat megszépítő pillanatok-fotóséták.

      A blogolás remélem sosem tűnik el, és visszatérnek hozzá az emberek. "Ma a világ arról szól, hogy gyorsulj fel, és hogyan ragadd meg mások figyelmét. Érdekes ezt a folyamatot látni egy alapvetően olyan szektorban, ami szerintem a lelassulásról, a magunkba mélyedésről szól. " --> jó lenne, ha belátnák többen, hogy a blogírás - olvasás is egy szuper elmélyülést segítő tevékenység.

      Törlés
    4. Jajj, amúgy úgy szeretem az utazòs képeid, meg a macskásakat is. A könyvesek -màr itt-ott leìrtam-, nem hoznak izgalomba.

      Igen, a könyv olvasás nem lòverseny, igazán csak úgy adhat valamit ez a hobbi, ha adsz időt magadnak és a történeteknek is.

      Törlés
  2. Milyen izgalmas volt látni, honnan hová jutott el a blogolás műfaja! Nem tudom, milyen volt akkoriban, azokban a régi szép időkben írni, de a soraidból kitűnik, hogy ez egy mindenki számára meghatározó és klassz időszak volt. :) Kár, hogy erre valóban egyre kevesebb az igény... Bár a karantén alatt hallottam nem egy bloggertől, tartalomgyártótól azt, hogy a hosszabb cikkekre is megnőtt az érdeklődés, mert az emberek vágytak a személyességre, az emberi gondolatokra. Ezt egy bookstagram, egy mikroblog abszolút nem adja át. Szerintem nem is lehet egyenlőségjelet tenni a kettő közé.

    Csatlakozom PuPihoz, a fakanalas kép nagyon egyedi megoldás! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jó, amit írsz. Bár nem tudom, mennyire fog megváltozni a világ, de a karantén alatt sok ember újra tudott kapcsolòdni önmagához, meg a vilàghoz, anélkül hogy körbe vette volna a megszokott pörgés.

      Biztos nagy kihívás lenne egy ilyen mikro blog.

      Törlés
  3. Szerintem még mindig fontosak a hosszabb bejegyzések, amiknek van mondanivalójuk és nem csak sok, sok üres szó egymás utánba dobálva. Tök jó példák erre a témás bejegyzések, mert ezekben tök sok mondanivaló van, és mindenki másként járja körül a témát. Az emberek vevők az instantra (nem hiába 15 mp egy insta sztori, vagy rövid egy Tiktok videó) de mégis ott van az a generáció, akik ismerik a blogok aranykorát (mi :D) és vágynak a posztokra, és olvasnak és írnak saját blogot. Jó, már nem tudjuk naponta frissíteni a blogot és szerintem értelme sincs ennyire gyakran írni, de néhanapján egy-egy bejegyzésen jó elmerengeni egy könyvről, akár röviden, akár hosszan. Akinek meg nem megy, az menjen az instára és szerezzen be pár művirágot, egy macskát, egy csipketerítőt, meg néhány Funko figurát és mehet a képkészítés :D Vagy egy fakanalat, azzal is tök jó képeket lehet alkotni ahogy az a példa mutatja! Bár az se egyszerűbb, mint egy könyvajánlót megírni, szóval én még mindig a bloggerekre szavazok bármi is lesz! Írjunk, amikor kedvünk van, és vigyük hírét, hogy a blogok még nem haltak ki!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszöni a fakanàl, hogy ennyire szeretitek, szegénykém eddig a kamràban porosodott, de most már hìres lett!

      Ezen is elgondolkodtam amúgy tegnap, hogy vezetjük jó pár éven át a blogunkat, vajon az olvasòink lecserélődnek? Az általunk olvasott könyvek lefedik az olvasók korosztàlyàt, pl itt fiataloknak szóló könyvek nem nagyon voltak , tehát az én generàciom olvas engem, vagy vegyesen olvasnak? Elmondható, hogy bizonyos generàciók instàt nyomjàk, de vannak akik meg soha nem hagynàk el a blogokat? A posztjaitok alapjàn azért lehet még reménykedni.

      Törlés
    2. Én reménykedek, hogy olvasnak fiatalabbak is, és idősebbek is. Bár szerintem magukat a blogokat a mostani 30-40-es generáció olvassa még főként, a kamaszok az instát pörgetik meg a tiktokot :D Mondjuk szerintem blogolni még mindig menő dolog, mert ténlyeg kell egy hely, ahová mindent leírsz, mert jól esik az ember lelkének. Legyen ez egy könyves poszt, vagy egy vekengős kiakadás

      Törlés
    3. Szeretem, hogy mindig ilyen pozitív vagy. Legyen igazad! Vagy tudod mit, igazad van! ;)

      Törlés
  4. Csak a akarok szólni, hogy Ukk, ezt elolvastam! :D (szvsz 2 éve nem olvastam könyves blogposztot)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát ez nagy megtiszteltetés! ( Még délelőtt olvastam a kommented, és feldobta a munkanapomat, amire igencsak ráfért egy jó hír!) Nagyon örülök.:)

      Törlés
  5. Szívemből szóltál, főleg az Őskövület vagyok kijelentéseddel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát az szívemből jött :)! Na, nem vagyok egyedül!

      Törlés
  6. Jaj, épp pár napja próbáltam ki, hogy milyen érzés és energiaráfordítás lehet egy insta fotót elkészíteni. Engem inkább fáraszt, és megint a külsőségekről szól, amik engem nem nagyon érdekelnek. De már én is belenyugodtam, hogy nem nekem való ez a mai világ, szintén őskövületnek tartom magam, de tetszik. A dínók népszerűek valahol, nem? :D https://operaszinhazkonyvelet.blogspot.com/2020/07/anti-insta.html?m=1

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Viccet félretéve a dìnòknak nagyon nagy rajongói bàzisa van :)!

      Természetet szeretek fotózni, de a könyv, ott a lényeg belül van! Gondolkodom amúgy egy anti könyves Instagram oldalon, ahol direkt béna képeket teszek fel.:p

      Törlés
    2. :D Én azon gondolkodtam, hogy kigyűjtöm ezeket a fotókat és kommentálom, h mi jut eszembe róluk, de sztem nem lehet fotót felhasználni így, meg csak egy ideig lenne szórakoztató. Pedig épp ma is belefutottam egy kérdéseket felvető fotóba :D Amúgy a természetfotózással nekem sincs bajom, mert azt nem nagyon lehet manipulálni (a filtereken kívül).

      Törlés
    3. Látom a délutáni válaszom eltűnt, de sebaj.

      Szóval ez is tök jó ötlet, de valóban nehezen megvalósítható. Amúgy ha az insta bármi módon kérdéseket vet fel, akkor már nem is olyan értelmetlen. ;)

      Egyébként én kíváncsi vagyok, mennyi munka van egy rendes insta kép mögött. Biztos, hogy nem csak egy spontán kattintàs az egész. Nincs türelmem ezekhez a dolgokhoz. Másnak meg van. Ettől változatos az élet.:p

      Törlés
    4. Szeee, nagyon vicces ez az anti-insta poszt. ;) Amúgy én is minndig nézem, hogy képesek úgy fotózni, hogy minden oké a háttérben, mindenkinél ilyen patika rend van? Ha én fotózok nekem is minden útban van a szárítótól kezdve az elpakolatlan minden egyébig... Hát ja, ennyi munkát meg nem érdemes beleölni. Én próbálom nagyon kevés pakolással és idő ráfordítással megoldani az instázást, azt is csak amikor kedvem van. ;) Zenka én támogatom a fakanalas anti-instát! :D

      Törlés
    5. Pupi, köszi :) kitaláltam egy új kifejezést: képmutogató világ :P

      Törlés
    6. Ez tényleg stílszerű és pontos! :)

      Törlés
  7. Őskövület, szédítően szexi fakanállal. Ez lehetne egy insta-képaláírás címe...

    Lehet úgy látni, hogy kiballagtunk a divatból. Nekem kicsit fáj, hogy a hosszabb szövegekhez szükséges türelem fogytával mintha a hosszabb szövegek értelmezési képessége is odahalt volna. Mérvadó ma nem gondolkodni - írnám, de ez egyfelől olyasmit sugallna, hogy én (azazhogy mi) bezzeg még gondolkodom (gondolkodunk), másfelől valójában soha nem volt divat, pl. soha nem szurkoltak csapatostul beöltözött szurkolók egy szellemi versenyen sem, felváltva skandálva, hogy: Húha, anyád! Húha, anyád! meg azt hogy: gondolkodj! Gondolkodj! :D

    Szóval ez sosem volt versenyhelyzet... most alig van időm, de így is olvaslak benneteket - ez a közösség most is fontos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Shizoo, úgy meg nevettettél :D, komolyan... Igazi piaci rést látok a fakanál bizniszben, kidolgozom, és enyém a világhír!

      Ez az őskövület érzés már ideje bennem volt, jól esett így kiírni magamból. Örülök, hogy társakra találtam. Aminek meg még inkább örülök, hogy átjött, amit igazán írni akartam ebben a posztban, mert nem kérkedni akartam, vagy panaszkodni, csak leírni, amit érzek.

      Nagyon sokat jelent a kommented, és igen, tartsunk össze. Mind! Jó, hogy itt vagy/ itt vagytok.

      Törlés
  8. Sziasztok!

    Hát én meg pont mostanában gondolkodtam azon, hogy de régen olvastam már blogokat, és kéne megint :D
    Döbbenetes ilyeneket látni, hogy anno "a blogolás aranykorá"-ban... de hát az még most volt! :D:D:D Bár én annyira őskövület vagyok, hogy az Instát egyetlen dologról ismerem, hogy ott van az a cuki cicás képregény, amit a húgom mutatott.
    Egy szó mint száz, írjatok még, légyszi! (Különben mit fogok olvasni??)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Siontan! Rég láttalak, örülök, hogy benéztél. Fogalmam sincs már, mit írtam ebbe a posztba, de gondolom nyekergek, meg ilyesmi :D, az írás kapcsán nem ígérhetek semmit, de nem is tiltakozom. :)

      Törlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig