január 26, 2018

Amit még most sem tudok...

PuPilla szerint már körülbelül nyolc éve csinálom ezt a könyvesblogos dolgot- direkt nem szépen fogalmaztam - , és mivel úgy sem ünneplem az évfordulókat, gondoltam antitézis gyanánt összeszednék pár olyan kritikus pontot, amit még ilyen távlatból sem tudok.

Forrás

1. Nem tudom, hogy igazából jó dolog-e amit csinálok... 
Előre leszögezem, blogolni akkor jó, amikor ilyenekre nem gondol az ember. De néha úgy érzem, kevés amit adok. Nem vagyok túl választékos. Nem vagyok irodalmi. Nem tudom szépen és ildomosan megfogalmazni, amit mondani szeretnék. Zenkás vagyok... Jelentsen ez bármit.

2. Nem tudom normálisan leírni egy könyv tartalmát.
Komolyan, ez számomra a legnehezebb dolog. Néha még puskázni is szoktam, átmegyek más blogokhoz, hogy megnézzem ők hogyan írták le a fülszöveget, aztán látva, hogy másnak is ment, én is megírom nagy nehezen. A problémám az, hogy hol túl sokat akarok írni, hol keveset. Ráadásul fülszöveget szerkesztgetni olyan száraz dolog. Amint túl vagyok rajta, mondhatni szárnyra kapok én is. Sok hamarabb kész lesz a második rész.

3. Nem tudom, hogy egyes kifejezéseimtől nem dob-e hátast pár ember. 
Nemrég olvastam egy cikket a wmn, ahol már az is gond volt, ha szép napot kíván az ember, szóval fogalmam sincs, mit válthat ki, ha azt írom mondjuk, hogy" lövésem sincs", vagy ha azt írom egy cikkben, hogy " halljátok". Ciki azt írni, hogy ciki? Vagy ha olyan szavakat írok, amiket csak ezen a vidéken ismernek?

4. És mi van a szmájli jelekkel? 
Komoly ember nem tesz szmájli jeleket a blogjába, tudom jól. De olyan könnyedén megy, lebiggyeszteni a kettőspontot, aztán rá a zárójelet, és tessék, kész :), már vigyorgok is. Így könnyed és laza az írás. Tudom, hogy gyerekes dolog, mégis jó ezen a felületen így elengedni magam. De biztos vagyok abban, hogy ez másoknak elég furán jön ki.

5. Nem tudom kezelni a népszerűséget.
Ó, nem vagyok én népszerű, most is épp, hogy páran olvassák a posztokat... Soha nem voltam a bloggerek éllovasai között, amikor még kevés blog volt, akkor sem fértem be a legjobb húszba. De így vagy úgy, pont mikor épp szükségem van rá, visszakapom azt a pozitív energiát, amit a blogolásba fektetek. És ilyenkor, amikor kicsit is dicsértek, én nézek és pislogok, és nem mozognak az ujjaim a klaviatúrán, mert nem értem, hogy hogyan lehet ez... Ha szemközt lennénk pironkodva elbújnék egy sarokba, és onnan mondanám, hogy dehát... nem csináltam én semmi különöset...

6. Nem tudom kezelni a konfliktusokat. 
Szerencsére csak pár vita volt a blogon, ami nagyon izgi és szeretem őket, mert felrázzák az adott platform vérkeringését, de nem tudom, mit kezdjek ilyenkor a vitázó felekkel. Házigazdaként nem akarok egyik párt mellé sem állni, kicsit úgy érzem, mindenki vendég, aki ide jár, próbálok ide is, meg oda is közvetíteni, de úgy érzem, ilyenkor mindenki csalódik bennem.

7. Nem tudom, jó-e az, ha túlzottan lelkesedek.
Lelkesedni annyira jó, olyankor tisztára extázisba esik az ember. Mindemellett nyálas posztokat írni, olykor kínosan nyálasakat vagy túlzottan szentimentálisakat, nekem jó... Na de annak, aki ezt a blogot olvassa, illetve annak, aki nem részese ennek a delíriumnak, vajon milyen érzés lehet ilyet olvasni, na azt sohasem tudom...

8. Nem tudom, mire vágynak az olvasóim.
A irl világban sokszor sikerült úgy megbántanom embereket, hogy észre sem vettem. Sajnos nem tudatosan rá tudok taposni mások tyúkszemére, és hogy ez jó-e vagy sem, nem érdekel, vállalom. Viszont itt a blogon, amikor valamit, vagy valakit kritizálok, próbálok kedves maradni. Nem akarom, hogy rossz szájízzel menjenek el tőlem. Ami lehet, hogy nem túl szerencsés. Az ember nem akar midig pillecukrot enni, lehet hogy a kedves olvasó közönségem olykor igényel egy kis savanyú cukrot is. Vagy két kupica pálinkát, a legütősebb féléből.

9.+Nem tudom, hogy meggyőzzem-e Nimát a Tükörjáró sorozatról...
Ez most itt a legaktuálisabb kérdés... :))))




13 megjegyzés:

  1. hátizé... wmn ide vagy oda, én szeretek úgy fogalmazni, ahogy az nekem tetszik. és sztem te is így teszel, a wmn is írjon úgy, ahogy akar, ne foglalkozzon vele, más hogyan tesz.:D
    de most komolyan. néhány pontod felmerül bennem is, elég rendszertelenül, de mindig az a vége: nekem ezért nem fizetnek, nem ez a szakmám, és ha az elfér a neten, hogy minden nap rácsodálkoznak hírportálok 10-20 nő ilyen-olyan kivillanó akármijére, mintha még ember nem látott volna olyat, akkor ennek is simán van itt helye. még ha értelme nincs is semmi.:D mondjuk ez sem igaz. ha pár ember miattunk olvas el egy jó könyvet, már megérte, nem?
    azért jó téged olvasni, mert laza vagy, igényes, és érdekes. hogy ez milyen irodalmiságba fér bele, azt nem tudom, de sztem ez is olyan, hogy aki felkavaró, unalmas és szenvedős szövegre vágyik, az szépirodalmat olvas, aki meg szórakozni akar, az meg mást.
    az is jó, ha lelkesedsz (vagy bárki). mármint ami úgy tényleg szívből jön. mert érezni, amikor valaki hivatalból csinálja, vagy tényleg oda meg vissza van. rám ez mindig hatással van.
    hogy az olvasók meg mire vágynak, azt én se tudom. egy időben próbáltam kitalálni, és eszerint blogolni, de sztem az baj, ha ezzel kezdünk el foglalkozni. ha te kellesz, majd rádtalál. ha megun, elmegy. ezekért vagy ellenük nincs mit tenni.

    9.pont: végül mire jutottál?:D

    VálaszTörlés
  2. Jaja, amúgy az ember írja úgy a blogját, ahogy szereti, csak néha rá nézel külsös szemmel, és felmerülnek a kérdések. De hogy a te kérdésedre válaszoljak... talán azért mondanám, hogy inkább ne, mert azért ez inkább ilyen lányoknak szóló regény, nem mintha te nem lennél az, de hozzád inkább olyan regények illenek, amiben több spiritusz van...

    VálaszTörlés
  3. Én szinte a kezdetektől fogva olvaslak, és nagyon szeretem, amit csinálsz, pedig nincs benne semmi extra, és ezt ne vedd sértésnek, ezt úgy értem, hogy egyszerűen csak önmagad vagy, és ez az, ami sok blogból hiányzik. A természetesség. Tök mindegy, más mit gondol, ez a te blogod, a te privát szférád, és ha valakinek nem is tetszik, amit csinálsz, akkor sincs baj, mindenkinek nem tetszhet. Az úgyis elmegy, és megtalálja magának máshol, amit keres. Elvégre neked sem tetszik minden blog, minden ember.

    Az ominózus wmn cikket én is olvastam, bár már régóta nem járok az oldalra, egy pár írásukkal kihúzták a gyufát nálam, én nem bírom ezt a magas lóról beszélek stílust, de az a cikk is felhúzott. Engem is idegesít sok minden, mégsem dörgölöm mások arcába, mert biztosan másokat is idegesítek én valamilyen módon.

    A 6. ponthoz hozzászólva annyit jegyeznék meg, hogy szerintem nem is kell kezelned. Neked is van egy véleményed, és akkor maradsz hiteles, ha ahhoz tartod magad. Ha egyetértesz az egyik kommentelővel, és nem értesz egyet a másikkal, nyugodtan vállald meg. A művi udvariaskodást én pl. nehezebben tolerálom, mintha valaki őszintén leírja, mit gondol. De ez csak az én szerény véleményem. Tudom, hogy senki nem akarsz "kizárni" a blogból azáltal, hogy ellenében másnak adsz igazat, de ez ez van, mindenki ember, van véleménye, és a másik félnek is meg kell értenie, hogy nem ellene vagy, csupán csak mást gondolsz, ennyi az egész.

    Remélem, sokáig fogsz még blogolni, mert én nagyon szeretlek olvasni. :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Anna, nagyon kedves vagy.:)
    Plussz: jó látni, hogy mást is kiakasztott pár wmn cikk....

    VálaszTörlés
  5. A Zenkás fogalmazás a legjobb, ezért járunk vissza. ;) Rengeteg blog létezik, az enyém is egy a sok közül, és bár senki sem szeretné, ha az olvasósói csalódással távoznának, megmondom a frankót, bár látom, mik a legolvasottabb írásaim, nem azokból írok sokat, hanem abból, amit épp élvezek. :) Így lehet ezt sokáig csinálni, és a te oldalad is azért érdekes. Mert te vagy benne. Ha smájlikat írsz, ha Zenkásan fogalmazol, ha túlzottal lelkesedsz, vagy éppen lehúzol valamit, akkor is. Sőt akkor is, ha szerinted nem tudsz jó tartalmat írni. Ettől lesz egyedi valami, ettől vagy te te, az egyetlen Zenka! :) És most pironkodj csak kedvedre, azt szabad! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "És most pironkodj csak kedvedre, azt szabad!" Erre az volt az első reakcióm, hogy idézem: "Jujj :))))♥..."

      ( Egyébként nem azért írtam ezt a posztot, hogy most így virutálisan megölelgessetek :D, csak kikéreckedett belőlem. ) De azért jól esik, köszi. Ha bármikor elbizonytalanodtok, szóljatok nekem, és vissza ölelgetek mindenkit. De mindenkit ;)

      Törlés
    2. A virtuális ölelés is jól esik az embernek. Néha kell a visszacsatolás, hogy lássa, van értelme. Főleg akkor, amikor kevesebb az idő és a kedv, de persze mindig jól esik ;) A bizonytalanságnak annyi arca van és váratlanul támad, nem baj az, ha együtt kelünk ki ellene ;)
      De mindenkit, ám! Másképp nem is lenne értelme. :D

      Törlés
  6. Amúgy most pont nem vagyok bizonytalan.Ezek a kérdüsek a bizonyosságban is felötlenek olykor...;)

    VálaszTörlés
  7. Én egy másik Anna vagyok, aki ezen a néven szokott itt kommentelni :D
    Szerintem ne foglalkozz másokkal. Akinek nem tetszik ahogy, amit írsz, az nem fog olvasni.
    Sosem szerettem a patikamérlegen kiadagolt írásokat, ahol látszik, hogy kínosan ügyel az írója a rettentően irodalmi megfogalmazásra.
    A wmn-ben engem már a neve kiakaszt :D A cikkek amiket olvastam ott, hemzsegtek a modorosságtól és a hülyeségektől. Éppen ezért nem olvasom őket :) Akinek tetszik, tegye, ízlések és pofonok.
    A Zenka-stílus bejön, csak így tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, mennyi Anna nevű olvasóm van... Éljenek az Annák!

      Köszönöm amit írtál. Párszor írtam én is honlapokra cikkeket, ahol tényleg megpróbáltam tökéletes cikkeket írni, hát visszagondolva elég unalmas voltam... ;)

      Törlés
  8. Na, csak most jutottam idáig. :) de láttam magamat megszólítva ám *-* ;) Bizony, kb. annyi ideje lehet.
    Nagyon szuper az a cipő az elején, zenkás! :) És ne gyötrődj azon, hogy milyen a stílus, elég kifinomult-e, mert nem ez a lényeg, és nincsenek is elvárások egy olyan műfajban, mint a blogolás. A zenkásság pedig pont az, ami idevonzza a sok Annát és másokat is, és itt is tartja a fix olvasóbázist. Ha nincs egyéniség a szavak mögött, akkor régen rossz. ;)

    A könyv tartalmi leírása néha ki is hagyható, ha épp nincs hangulatod meg agyad jól összeszedni. Az olvasók egy része ezt amúgy is átugorja, mert van már valami fogalma róla, vagy mert kifejezetten a többire kíváncsi, amit írtál.
    A szóhasználat egyéni... amit a divat alakít rajta a fiatalabbaknál, azzal úgyse tudunk lépést tartani mindig. Az meg, hogy olyanokat írsz bele, ahogy beszélnél is, szerintem sosem ciki - hacsak nem hibás. :D
    Én szeretek smiley-t tenni is... akinek nem tetszik, olvasson Élet és irodalmat, abban nincs. ;D
    A blogos népszerűséget ha nem tudod kezelni, szerintem csak próbáld megélni, elég ha belülről (vagy épp kívülről is) elmosolyodsz tőle és feltölt. :) Az ilyen visszajelzések jólesnek. Ami meg a vitákat illeti, néha a bloggazda beleszólása nélkül is elcsitulnak, de persze nem árt megszólalni is. Mondjuk tapasztalaton szerencsére nekem se sok van ebben. :)
    Ami a lelkesedést illeti, én eddig mindig nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam a túláradóan lelkesedő, könyvekért rajongós posztjaimért, és valóban én is nagyon szeretem olvasni az olyan bejegyzéseket, amiből árad ez a dolog. :) Szerintem nem szabad ezt visszafogni! Az viszont néha szükséges, hogy máshogy visszafogd magad, amit a 8-asban írtál, ez normális. Rossz napod van, félreértesz egy választ (amit személyesen nem értenél félre), nem jól megy át valaminek az üzenetes stb... és hát persze, ne távozzon senki rossz szájízzel innen. Ugyanígy én visszafogom magam nagyon erős elvi megnyilatkozásokkal kapcsolatban a blogon, legyen az politika, vallás, egyéb meggyőződések, és nem azért, mert nem merek róla beszélni, hanem mert néha kell az arany középút ebben inkább, és nem kidühöngeni minden olyat, amiben úgyis megingathatatlan vagyok. Senkinek se lenne jó ugye pl. az állandó, aki hülye haljon meg jellegű szómenésem. :D

    A 9-es... :D haha :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahh, a cipők... Amúgy van egy ilyen cipőm, majdnem ugyanilyen, csak nem pöttyös és piros. ( Ergo teljesen más :D ).

      Ó, tényleg, te is szoktál szmájlikat tenni. Ez jó, ennek nagyon örülök! Volt pár poszt, amiből kitöröltem őket, mert olyanom volt ( megfelelési vágy!), de az már régen volt, elmúlt, azóta megint megjelennek a szövegben.

      A tartalom kihagyható? :O Azt mondod? :D Emlékszem egyszer süldő blogger koromban írtam valami posztot, nagyon lelkes voltam, áradoztam meg minden, és elfelejtettem betenni a könyv borítójának a képét- akkoriban nem a könyv címe volt a poszt címe-, és valaki beírta kommentbe, hogy " szép-szép, de mi ez a könyv" :DDD. Ez még a freeblogos időben volt.

      Ami pedig a népszerűség kezelését, és a lelkesedős posztokat illeti, megfogadom a tanácsodat! Általatok bölcs emberré lettem :P

      Törlés
    2. Szóval van egy ilyen cipőd, ami nem is ilyen, világos. :D
      Jeeee, maradjanak a smiley-k! :) Nem jó a megfelelési kényszernek hajbókolni... minek?

      Hát mondjuk az úgy tényleg egy nehezített barkochba volt, ha se a cím, se a borító nem volt ott a posztban! :O Igen, szerintem kihagyható a tartalmi leírás, vagy ha nagyon nem megy, berakod a fülszöveget, vagy csak rálinkelsz a könyvadatlapra. De néha nekem jólesik kvázi egy "jobb fülszöveget" kreálni. :) Aki a posztra téved, gyakran már úgyis rendelkezik némi infóval a könyvről. :)

      Haha, ez nem bölcselet, de örülök, ha tudsz belőle valamit hasznosítani. :)

      Törlés