Zenka tudja, milyen a jó szex... vagy legalábbis nem fél megkérdezni... :P (18+)

Most, hogy a férfiak is elmentek előjöttek mind, arra gondoltam, beszéljünk egy kicsit a szexről. 

Szűkítve a kört, a bugyinedvesítő olvasmányokról. Azokról, amik annak indultak, vagy amit annak bélyegeztek meg. Ó, már olyan régen meg akartam kérdezni tőled, kedves olvasó, nem is hinnéd, hányszor: mikor volt utoljára könyves orgazmusod???

Még fiatal lányka voltam, amikor felháborodva a sarokba dobtam az első olyan ponyvát, amiben a csillámos, habos ruhás, gyertyafényesen régimódi regényben megjelent ez a mondat- úgy az első fejezet táján: - Meglátta a lányt, és nem tudott másra gondolni, minthogy milyen hangot adhat ki, amikor elélvez.

Ez egy borzasztó élmény volt, olyannyira, hogy a barátnőimnek a tömött buszmegállóban el is meséltem fennhangon, kezdő kis feminista módján, hogy hát dehát... de HÁT...,  és valahogy úgy végződött a történetem: meg amúgy is... Értelmesen nem tudtam elmagyarázni a kínomat. Erre a dologra azért emlékszem, mert jó sok pasi előtt rám pirított az akkoriban elég aktív szerelemi életet élő barátnőm, miszerint: majd én is meg fogom tudni. Hogy megtudtam-e? Na az más történet, de tény, hogy akkoriban hatalmas nagy maflást adott a felismerés, hogy minden romantikusan felcicomázott regényhősöm, azok is, akik okosak, bátrak, minden pillanatban udvariasak és jól öltözöttek, és még azok is, akik szabadidejükben a szegényekért és az eszmékért harcolnak, szóval hogy ők is csak egy dolgot akarnak. Azt.

Hogy minden pasi azt akarja, megmutatta a hazafelé vezető út is,  amikor is az egyik jelenlévő csóka felszólítva érezte magát arra, hogy a buszon jól hozzám simuljon. Sokszor. Egymás után. Úgy. Nem tehettem mást, leszálltam egy korábbi megállóban, és még filozofáltam egy darabig a dolgon.

Pedig, nem voltam már akkor könyves értelemben szűz. Úgy értem már túl voltam jó pár kölcsönvett, titokban kölcsönkért Júlián, meg mindenféle romantikus, kíváncsiság által vezérelt -na hogy is kell ezt csinálni- szextörténeten, de valahogy ez, hogy egyszerre próbált egy könyv romantikus és számomra kissé közönséges lenni, ez nekem sok volt. A Júliák legalább nem játsszák magukat meg. Azok amik. Valami ilyesmi volt a kipirult arcú konklúzióm.

Az idő persze pereg, és álszent dolog lenne azt mondani, hogy régen nem voltak erotikus könyvek. Az első romantikusnak nevezhető kalandregények- itt ugye kalandnak értjük a mindenféle kis liezont is-, éppen hogy azért voltak keresettek a hölgyek és a lilomlelkű  kisasszonyok között, mert olyan jeleneteket lehetett olvasni bennük, amiktől még a sokat látott lányok is a fülük tövéig elpirultak. ( Egy korabeli Henry Fielding Tom Jones kiadványból példának okán majdnem betettem ide egy illusztrációt, amikor a felnagyított képből  rájöttem, hogy bizony már eléggé pornográf ). 
 És igazából mindenki életében eljön az a pont, amikor szeretne benézni a kulcslyukon, hogy most hogy megy ez, hogy kell csinálni, mások hogy csinálják, meg jönnek a sóhajok, hogy akkor ezt most tényleg így kell csinálniiii? De tényleg? Ez most komoly?

A klasszikus értelemben vett felvilágosító könyvet egyébként nem ismerek, gondolom a KámaSzútra nem az, pedig pont a nem létező felvilágosításom idején keveredett a kezembe egy fiú osztálytársam jóvoltából. Belelapozgatva annyira nem érdekelt a dolog, hogy nem tudtam volna megmondani, hogy most azok ott ketten birkóznak, vagy újra lélegeztetik egymást, csinálhattak tőlem ott bármit... Számomra az volt a legfontosabb dolog abban a pár percben, hogy én szerezhessem meg a karácsonyváró könyvet, úgyhogy elküldtem a srácot a szútrájával együtt... ( Visszagondolva nagyon is jól tettem.)

De ha már szóba került a kulcslyuk, egyéni perverzióm, hogy picit leselkedésnek érzem, ha olyan sztori kerül a kezembe, amiben ismert szereplők szerelmi életéről van szó. Például amikor a Ripley féle Scarlettben Rhett és Scarlett valóban elkezdett szexelni, én nem bírtam a feszültséget, és inkább vakságot fogadtam arra a pár oldalra, kedvenc szereplőimet annyira tiszteltem, hogy nem voltam hajlandó a jelenetet elképzelni. Ugyanígy tiltakozom, mondom TILTAKOZOM AZ ELLEN most is, hogy szexkönyvet olvassak az Austen könyvek, vagy más népszerű kisasszonyos könyv szereplőinek nemi életéről. Hát hagyjuk már meg őket, úgy ahogy vannak, nem akarom tudni, hogy milyen perverz szokásai vannak Darcynak vagy Bingleynek, bár mondjuk őszinte leszek, volt már hogy elfantáziáztam Jane Eyre Rochesterén, mert mondjuk ha valaki, akkor ő szerintem egy igazi csődör...

Kicsit faramuci a helyzet, de azok a modern kisasszonyos könyvek, ahol már eleve tele vannak nyílt erotikával, nem zaklatnak fel, de a régi klasszikusokat akkor sem szeretném ilyen formában látni.

 Szexjelentből sok van, ami elmegy, sok ami borzasztó, és szerintem nagyon kevés, amit jól sikerült megírni. Érdekes, hogy manapság romantikus könyvet alig lehet eladni szex nélkül, ami mondjuk ha jól belegondolok nem is olyan meglepő, hiszen a romantika gyümölcse a szex, vagy a gyerek? , szóval azt gondolom, hogy elég puritán és álszent dolog lenne, ha azt mondanám, ez rossz dolog.

A szex jó dolog, csak legyen célja, funkciója, meg legyen normálisan megírva. A Jóbarátokban volt egy olyan rész, amiben Rachel megkérdezte Ross anyját, aki sikeres szexregényeket írt,  hogy mégis hogyan lehet jó erotikus történeteket írni, a válasz meg valami olyasmi volt, hogy semmi extra, csak keressen pár szinonimát a nemi szervekre, és minden oké lesz. Na hát szinonimát láttam már sokat - :D- ezt se értsétek félre, amennyiben lehetséges-, de tényleg van a férfiaknál ugye a farok- ha nagyon vagányak akarnak lenni - meg van a gránitkemény acélrúd, meg ha archaikus trubadúr regényt olvasol fallosz vagy vágyai dárdája, meg a fene tudja mi, - különösen szeretem, amikor nem írják le, miről van szó,csak utalnak rá, olyan kellemesen bazsalyogva, mint a sekrestyés nénik, hogy: betette, kivette, idetette, odatette, de hogy mit, azt ránk bízza a szerző. Női nemi szervek meg szerintem még ennyire sincsenek nevén nevezve, ilyen a vágyai barackja, meg a rózsabimbó, meg a vágya középpontja, és a többi és a többi.

A szexnél ugye elég fontosak a hangutánzó szavak, de kifejezetten irritál és primitív, ha egy könyvben olyat olvasok, hogy ... idézem... OH. Ez egy jó nagy Óh-t vált ki belőlem, meg azt, hogy becsukom a könyvet, és rövid időn belül elajándékozom.

Hogy kissé elcsépelt legyek, fontos még a méret is, én azt gondolom, hogy ha túl hosszú a szexjelenet, az baromi unalmas (és megerőltető). Karen Chance például elég botrányos szexjeleneteket tud írni: az egyik problémám vele az, hogy olyan pasikkal háltatja a főszereplőt, akikhez bottal sem nyúlnék, a másik meg hogy mániája a nőnek az információ adagolás, de egy ágyjelenetben komolyan mondom ne akarjon már a kétszáz éves háború történelmi adatairól regélni, szeretem a történelmet, de ez hervasztó. "Ó, Mircea, de jól csinálod! Persze kedvesem, kétszáz évvel ezelőtt, amikor apámat legyőzte a török pasa, blalblabla..." Öt oldal múlva még mindig csak az előjátéknál jártunk, és ez uncsi. Kell a körítés, de azért néha a tárgyra kellene térni. Aztán ott van Julia Quinn, akit köztudottan imádok, de a szex az nála kérem megint csak zavarba ejtő. Nem csak a sok ó, meg é, meg í miatt, hanem valahogy hiányzik a szenvedély, meg a tűzijáték az ágyjelenetekből- még akkor is, amikor akció van, az olyan... suta?  Moning viszont a Tündérkrónikákban, ha szexről ír, az meglepően jól sikeredik. Még akkor is, ha nála is, és általában minden könyves pasinál a méretek hatalmasak, a technika pedig mindig minden szituációban tökéletes. ( Globális távolságokból nézve a dolgot ez elég unalmas, de nem hibáztatom a szerzőket, hiszen ki olvasna olyan pasiról szexkönyvet, akinek problémái vannak ezekkel a tulajdonságokkal?)

Olvastam egyszer egy cikket arról, hogy a Detroit romjairól készült fényképek - és maga a Detroittal kapcsolatos katasztrófaturistáskodás- egyenlő a pornográfiával. Baromi érdekes megközelítése volt a társadalmi folyamatoknak, és én is elgondolkoztam azon, hogy ez az eléggé éles és provokatív társítás mennyire állja meg a helyét. Ugye az, ha csak lefényképezel egy romot, és azt mondod, ez mennyire romantikus és tragikus, csak egy kiemelt, kizoomolt szelete a valóságnak, nem mutat és nem is akar mutatni semmiféle komplexitást, hogy hogyan jutottak idáig, hogy mi volt, vagy mi lesz, csupán egy kiragadott botrányos, a maga nemében gyönyörű pillanatát örökíti meg a városnak. A pornográfia is egy eltúlzott valóságként próbálja kiragadni a szexet, sőt azon belül magát a nyíló rózsabimbót és az acélrudat. Na most alapvetően egy pornó könyv, vagy szex könyv azért  ferde és káros az én felfogásom szerint, mert azt az illúziót nyújtja, hogy egy történetet ad, csak felfogását tekintve mindezt szexin teszi, de pont az a gond, hogy az ilyen könyv valóban nem koncentrál semmire, csak az akcióra, és nem foglalkozik a történetvezetési  lyukakkal, vagy csak az írónak nincs ingerenciája mindezeket befoltozni. Ungabunba van, aztán ennyi.

 A szex izgalmas, de  szexkönyvek unalmasak. A helyzet az, hogy az első szexjelenetnél még ugyan-ugyan átjön dolog erotikus volta, de tökre bealszom a folytonos kufircoláson, mert én ennél sokkal többre vágyom: nem csak a könyvben, de egy kapcsolatban is. Na most igazán szexkönyvet hármat olvastam. Kettő sajnos BDSM könyv volt, egy pedig a tündérmesék szexváltozata. Ott volt minden, és pezsdítő lehetett volna a változatosság, de úgy éreztem olvasás közben, hogy gyermeki énem szemét le kell takarnom, nehogy lássa ahogy Aranyhaj meg a három báró... a fantáziátokra bízom, hogy mit csinálnak. Vannak azért jelenetek ezekből a könyvekből, amik szó mi szó beleégtek a retinámba, ugyanis az van, hogy jó a fantáziám, ilyen téren is. Micsoda vallomás!

Azon gondolkodom, hogy a szexkönyvek célja valószínű az, hogy élvezetet okozzanak, és ilyenkor mindig körbe írjuk, hogy "ja jó volt, mert jó volt a pasi", na most pont ezekben a könyvekben a pasi akár egy zacskót is húzhatna a fejére , mert nem azon van a hangsúly. De miért nem úgy értékeljük a szexkönyveket, hogy elérték-e a céljukat? Nyilván nem arra lennék kíváncsi a molyon, hogy kinek lett orgazmusa és hányszor - miről írok basszus-, de tény, ahogy a szexmeséket is úgy értékeltük egymás között barátnőmmel, hogy az volt a jó, amitől picit bepárásodott a szemünk, vagy inkább nevezzük nevén a dolgokat, az a szexmese volt a jó kis túlzással, amitől hatalmas nagy kedvem támadt letámadni az első pasit, aki szembe jött velem, és a fogaimmal letépni róla a nadrágot. Még szerencse, hogy az ilyen könyvet az ember nem nyilvános helyen olvassa... Ha ezt nem éri el egy szexkönyv, akkor igazából funkciótlan, felesleges, és egyáltalán idő- , pénz és papír pazarlás :)).  

De persze ne feledkezzünk meg arról, hogy a szex vagy akár az erotika, mint olyan, nem csak az élvezet funkcióját tölthetik be. Számos irodalmi mű foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit indíthat be a kapcsolatokban a szex vagy akár annak hiánya. Bagatellizálhatjuk az érzelmeket, vagy akár a vágyakat is, de mégis ezek a mozgató rugói az életnek, vagy akár az egész társadalomnak. És itt nem az egy kaptafára íródó erotikus pszicho thrillerekre gondolok, hanem igazi klasszikusokra. 

Szexkönyvek kapcsán mindig előjön az általam gyűlölt mamipornó kifejezés, amit csak akkor fogok elfogadni, ha a pasis pornós dolgokat papi pornónak nevezzük, mert akkor is joga van minden nőnek pironkodás ÉS magyarázkodás nélkül ilyet olvasni, ha ez nem tetszik bizonyos csoportoknak. A pasiknál ez természetes, a nők meg szégyenkezzenek miatta? Én nem tudok ezekkel a könyvekkel azonosulni, és nem tartom jó dolognak, ha valaki csak ilyet olvas, de ha ilyenre vágyik valaki, igenis olvashasson ilyet mindenféle gúnyolódás és élc nélkül.

És a végére, ha már kérdéseknél járunk, még egy vallomás: nekem egyetemista koromban A NAGYBETŰS kult sorozat a Szex és New York volt, ahol - szerintem- együttesen jó arányban van szó szexről és New Yorkról, és ennek tisztelegve minden szemérmes és nem szemérmes olvasómat arra biztatok, hogy anonim módon játsszon el a kérdéssel. Vajon milyen a jó szex a könyvekben? A részletes, mindenre kiterjedő leírásokkal teli, vagy a sejtelmes típus, amiben a saját fantáziánkra bízzák a folytatást? Akarunk-e harmadik lenni az ágyban, amikor olvasunk, esetleg oda képzeljük magunkat a szereplők helyébe, vagy megelégedünk azzal is, ha picit belesünk a kulcslyukon? Bárhogy is legyen a szex örök téma forrása, álszent dolognak tűnik elfordulni tőle, szerepe van a szépirodalomban, a szórakoztató irodalomban vagy akár a ponyvában. Hogy milyen szerepet vállalunk, nem igazán a könyvön  múlik, hanem önmagunkon. Hiszen a könyv is, és maga a szerep is választás kérdése. A mi választásunké...

 Ha van kedved, kommentelj, posztolj, de ha nem írsz most semmit, kivételesen nem haragszom meg ;).

Azért bátorság, csajok!

A képek forrása: Pinterest

A témázás további szexuális ragadozói: 

Nima, PuPilla, Zakkant, Bea

Csatlakozott :

Nita