Témázós vég- tag- avagy ötletek, amikről nem volt kedvünk írni.

Egy kis kulissza titokkal kezdek. Szóval a témázást leszervezni nem nagy teher, de olykor nem a legegyszerűbb. Van úgy, hogy senkinek nincs ötlete a következő havi témához, van úgy, hogy rengeteg ötletünk akad, van úgy, hogy hiába szavazunk, szavazat egyenlőség alakul ki, és olykor-olykor kampányolni is el kell kezdeni, hogy egy ötlet a témázás újabb állomása lehessen. 

A legújabb témázós kör- azokhoz az ötletekhez kapcsolódik, amikre nem, vagy csak kevés szavazat érkezett. Jöjjön hát a vég- (tag), a  kiszavazott témákhoz készített kérdésekkel...

Hangulat kép- Forrás: Pinterest

"Sokkoló posztok - amiktől a székről menten a mélybe vetjük magunkat" címen futott kérdések- nyilvánvalóan túl kedvesek és szemérmesek vagyunk, hogy ilyenekről sokat írjunk :)

- Mik azok a „motívumok”, jellegzetességek, amik azonnal kiverik a biztosítékot mások posztjainál, legyen az akár szerkesztésbeli, akár tartalmi elem? 

Amit leginkább utálok az a sznobság, amikor valaki álszent intellektuel módon fitymálja a könyveket, és az esetek többségében messze érződik az erőltetettség és az önámítás...
Ami még idegesít, az az angol nyelvű poszt címek, rovat címek, - más idegen nyelven még nem láttam hasonlót-, lehet, hogy ez nagyon "trendi", de nem nálam. Közeli ismerőseim tudják, mit gondolok a dologról, nem vagyok annyira gonosz, mint azt első olvasatra gondolnátok, icipicit kedvesebb vagyok :) Ha ilyet írtok, azért ne vegyétek a szívetekre, én sem teszem azt- szóval hamar túllépek a kezdeti irgum-burgum gondolatokon, de azok tagadhatatlanul jelen vannak.
Ami még fájdalmas a számomra- az a külföldi blogokról szó szerint átemelt rovatok- ezt nyilvánvalóan azzal lehet leginkább fokozni, ha még az angol rovatcímet is megtartják :D - ilyenkor az a legvalószínűbb, hogy nem olvasom el ezeket a posztokat, de azért ha van miért, szóval ha okot ad rá a blogger, nem leszek előítéletes, visszatérek a blogra.
Még mindig nem kedvelem a megrendelésre írt posztokat, illetve ha látni, hogy egyszer sem olvasta végig a posztot a blogger, - befejezetlen mondatok, helyesírási hibák, gondolat hiánya stb, stb-, na ez azért nem zaklat fel, mert már ritkán kísérletezek új blogokkal... Régebben sokkal több ilyen rigolyám volt, úgyhogy fejlődöm, azt hiszem...

- Mi az, amit nem olvasol el soha mások blogján (amit egyébként követsz)?
Lásd a fenti kérdést. Illetve ha egy könyv nagyon nem érdekel, akkor nem olvasom végig a posztot, max belekezdek.
Ja, és a moly találkozók sem érdekelnek :P

- Mit vált ki belőled, ha olyasmit látsz egy blogon, ami nem jön be? Kommentelsz, kibeszéled, vagy megtartod magadnak a véleményed, és nyomsz egy piros ikszet inkább?

Hát ez attól függ, hogy mit látok :) - legtöbbször nyomok egy piros ikszet, és megpróbálom elfelejteni az egészet :) , olykor elújságolom egy barátnak, aki meggyőz arról, hogy jól gondolom, amikor azt gondolom, hogy hülyeség ilyeneken rágódni, szóval semmiképp nem tartom meg a méltatlankodást.

"Kötelező olvasmányok - lerágott csont, avagy sarkalatos pont?"- meglehet tényleg lerágott csont volt a téma?

 - Szerinted cserére szorulnak a kötelezők? Mit cserélnél, mit hagynál meg?
Alapvetően az a bajom a kötelezőkkel, hogy elég nyomorúságos attitűdöt tükröznek. Pfff. Ha arra akarjuk felkészíteni gyermekeinket, hogy nyomorult életük lesz, hát tőlem olvassák a Pál utcai fiúkat, meg a hasonló regényeket. Pacsirta... Úúúú. Gogol, Goriot apó, Kisködmön. Jó, jöhetnek ezek is, de jobb lenne, ha inspirálóbb regényeket is olvashatnának a gyerekek. Vagy ha lenne választható variáció, és közös foglalkozások között megbeszélnének minden regényt. Játékos irodalomórát mindenkinek! Kellene változtatás, ez biztos.

- Volt olyan kötelező, amit nem olvastál el soha? Vagy amiért igazán rugdosni kellett a szülőknek, naponta beosztani az oldalakat például?
A Pál utcai fiúk traumatikus élmény volt, az Aranyember úgy szintén, és a Tündérkert is... Jóval több pozitív élményem volt egyébként...

- Melyik kötelezőt szeretted meg igazán, melyik maradt jó emlék?
Szerettem az ókori eposzokat, a Shakespeare drámákat, A Noszty fiú esetét Tóth Marival, A három testőrt, az orosz klasszikusokat, a Csehov drámákat- ja és abszolút kedvenc volt általánosban a Tüskevár!

" Könnyfakasztó - százas zsepis emlékek":- szerintem ezt a témát azért nem szavaztuk meg, mert egyrészt a többiek kemény csajok, akik nem bőgnek semmin sem- másrészt meg azért, mert túl meg kell nyílni ehhez a témához. Nem mindig van kedve az embernek az ilyenhez...

- Milyen könyvélményen sírtál legutóbb?
Pfff... Nemrég írtam a blogban, hogy sírtam valamin, de fogalmam sincs, hogy min :)!

- Volt valami, amin magad is meglepődtél, de meghatott?
Passz- nem lepődöm én meg már semmin :) - úgy értem azon, hogy valami meghat.


- Változott-e az évek alatt, hogy elsírod-e magad valamin, avagy kérgesedünk-e? Van olyan jelenet, részlet a kedvenc könyveidből, amit ha ezredszer olvasol is, megríkat/meghat?
Alapvetően könnyen megkönnyezek bármit, csak bele kell élnem magam. Egy reklámon is tudok sírni, nem kell hozzá olvasmányélmény. Néha nem is a szomorúságtól, hanem a meghatottságtól morzsolok el egy könnycseppet- csak ne hogy azt higgyétek, zokogok vagy ilyesmi, szolidan és nőiesen teszem :), semmi túlzásról nincs szó.

- Keresed-e a megható élményeket, vagy inkább kerülöd? Szereted, ha megtépáznak a könyvek?
A szomorú témájú könyveket el szoktam kerülni, és a tipikus száz zsepis történeteket meg hatásvadásznak tartom, és kifejezetten utálom, ha azt veszem észre egy filmben vagy akár könyvben is, hogy az író annyira nagyon azt akarja, hogy sírjak. Na tudod mikor. Az én életemet hatásvadászatból nem nyomorítják meg. Ezért nem kedvelem például Nicholas Sparks könyveit sem, meg a többi hasonló felépítéső, hype-olt regényt.


Aki még válaszolt:

Többiek a témában:

PuPilla

Nima

Ilweran

Bea

tigi

Csatlakozók:
Zakkant
Bubu
Theodora
Katacita
Colourful Fantasy