augusztus 20, 2014

Egy régi, egy új?

A hétfői téma kapcsán nézelődtem a blogom bejegyzései között, amikor rájöttem, hogy voltam olyan galád, hogy a freeblogról kimentett posztjaim közel felét nem publikáltam ide. Pontosan ebben a megvilágosodott pillanatban írt rám Szilvamag, hogy volt nekem valami olyan posztom, amiben mindenki megzavart olvasás közben, és hogy jó lenne újra olvasni. Válaszoltam neki, hogy "jaja, volt valami ilyesmi", aztán találgattunk...

Na most...


Pontosan ez volt az a perc, amikor észrevettem, hogy kaptam olyan kérdést is az Ask-on, amit nem a program generált - üdvözítő pillanat, ugye? - , és itt is csak azt tudom mondani, hogy nem tudom, kik írtak, de abban a pillanatban, amikor elolvastam a kérdéseket, legszívesebben megölelgettem volna a kérdezőket- pedig ha valaki, akkor én nem vagyok az az összeborulós típus.

Tudom, hogy nem vagytok hülyék, kedves olvasók :),  tudom, hogy látjátok, hogy nem írok ide sokat. Püff... Mondhatnám, hogy egyszer minden véget ér, DE: még nem jött el ez az idő. Szóval azért néha még navigáljatok el az oldalra.

Történt pár dolog, amiről most röviden szeretnék írni. Az egyik, hogy hosszas - évekig tartó- gondolkodás után beruháztam egy olvasóra. Picit idegen elemnek érzem, miközben a kezemben tartom. Sőt. Néha elkap egy  érzés, hogy a jövő egyik hideg szilánkját tartom a kezemben, egy kiszakított képet egy olyan világból, amiben nem szeretnék élni. Talán a gyerekeim gyerekei már nem is látnak papírkönyvet, talán megszűnnek a csodás, félhomályos könyvtárak, mert már helyettük is csak digitális adatbázisok lesznek, ahonnan harminc napra letölthetjük az aktuális ebookot, és ezért csakis én vagyok a hibás.  Volt egy pillanat, amikor a Scar világába képzeltem magam, - a padlón ültem egy teherszállító űrhajóban, kinéztem az ablakon a körülölelő sötétségre, aztán nekidőltem a szegecselt űrhajó falának és ezt a kicsi monitort bámultam. Arra gondoltam, reader-en iszonyat jó lehet scifit olvasni, mert a reader számomra scifi elem. Mint ahogy már jeleztem, konzervatív lány vagyok. És hát nem az lenne a világ rendje, hogy a readerem ennyire hamar megszeressem. De majd lehet írok még a további tapasztalatokról...


Másik dolog, most a bloggereket kérdezem:  ti el szoktátok a régi posztjaitokat olvasni? Ahogy az egyik munkatársnőm szokta mondani, katasztrófa. :) Ezeket én követtem el? Komolyan azt írtam, hogy ..., és hogy nem vettem észre ezt vagy azt az elírást?  Kicsit most úgy érzem, jó lesz a régi bejegyzéseket kicsit ráncfelvarrni - persze én örök elégedetlenkedő vagyok, de persze tudom, hogy az ember mindenben napról-napra fejlődik. Úgyhogy kijavítgatva pár hibát, kikerülnek majd a régi, piszkozat formában heverő írások...

Apropó írás. Katasztrófának tartom, hogy jelenlegi regény-tervem olyan témában és olyan elemekkel íródik, hogy még a közeli ismerőseim sem olvassák majd el! Szörnyű, szörnyű, mégis mibe vágtam a fejszém? Amikor azt írtam, meséket akarok írni, akkor olyan történetekre gondoltam, amik hangulatukban idézik a meséket, amik magukba vonják az olvasókat, és amik álmodozásra késztetik őket. Azt szeretném, ha a történeteimet olvasva érezzétek az arcotokon a szelet, és panaszkodjatok, hogy nyomja a borsószem a feneketeket, hiába vetették meg az ágyat hat matraccal. Azt akarom, hogy együtt olvassuk azt a fránya reader-t az űrhajóban. Szóval... arra kérek mindenkit, hogy bízzon bennem. Persze, lehet, hogy csak a legközelebbi ismerőseim olvashatnak majd tőlem, de  - mivel bezártam az írós blogom, mert egy blogra sincs elég időm, nem hogy kettőre-, ha majd ide írok, mert elakadtam a sztoriban vagy bármi segítséget kérek, bizony számítok rátok! ( Felkiáltójellel!)

És még egy közérdekű dolog: ha bárkit megérint, érdekel az aktuális témázás, nosza írjatok posztot! Külön örülünk, ha más blogok is csatlakoznak. ( Annyi kérésünk lenne, hogy amennyiben írtok, bármelyikünknek - akár nekem- jelezzétek, és intézkedünk, hogy a bejegyzés linkje kikerüljön a többi poszt közé. Legyen minden egy helyen. És az mindegy, mikor csatlakoztok a témákhoz, ezek mind nagyon érdekes kérdések, bármikor szívesen olvasunk róluk.)

SHARE:

17 megjegyzés

  1. Amíg írsz, én olvaslak, Zenka. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Lily! ( Ujjé, olvas egy igazi Rochester! ) :)

      Törlés
    2. Bár az lennék... :D

      Törlés
  2. A freeblogos posztok nagy része nekem sincs átrakva, mindig dévánkozom, hogy csak úgy benyomjak egyet-egyet, vagy visszamenőleg rakjak fel sokat (amit átraktam nagyrészt visszamenőleg tettem fel, visszadátumozva).
    Az a poszt amit Szilvamag is emleget a híres "Jace még mondani akart valamit" :D

    Gratula a readeredhez! :) Nem hiszem, hogy a könyveknek és a könyvtáraknak olyan hamar búcsút inthetnénk, szerintem ne aggódj ezen, olvass inkább jó sci-fit, vagy akármi mást a kis olvasón :) és képzeld magad közben bárhová!

    Én néha szoktam visszaolvasgatni posztokat, és én is kényszeresen javítgatom őket XD

    Írjál mesét! És olvass Tündér Lalát :) ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen az volt, holnap kikerül kicsit frissítve ;)
      Remélem, megmaradnak a papírkönyvek, de hogy mondjuk száz év múlva mi lesz... Érted, száz évvel ezelőtt 1914 volt! :D, és pont ma mondták be a hírekbe, hogy már most felhasználtuk a Föld ez évi erőforrásait.

      Te, megnéztem a Tündér Lalát a Rukkolán, és nagyon sok ember szeretné megszerezni. Nem felejtettem el!

      Törlés
    2. Nekünk azt okították az egyetemen, hogy ezek rémhírek, hogy egyszer csak majd nem lesznek könyvtárak, csak e-könyvek meg adatbázisok, tudom, nem kell mindent elhinni, amit az egyetemen mondanak, de én se hiszek benne, hogy csak azért el fog tűnni egy sok száz - ha éppen nem több ezer éves - dolog, mert van rá egy új technika. Arról nem is beszélve, hogy biztos, hogy nem fognak minden könyvet digitalizálni. Szóval, én bízom benne. Emiatt szerintem ne legyen bűntudatod, hogy egy e-olvasóval romba döntöd a könyvnyomtatás több, mint 500 éves hagyományát :D Én amiatt inkább aggódom, de ezt szerintem már mondtam is, hogy ritkábbak lesznek a papíralapú dokumentumok, értitek, a levelezések elektronikusan zajlanak, az emberek blogot írnak inkább, mint naplót, egy későbbi híres írónak hogy fogják kötetbe rendezni a leveleit? Vagy mondjuk történelmi eseményekről kevesebb lesz a kordokumentum. Én ettől jobban tartok.

      Ja, és nekem sincs olvasóm :)

      Törlés
    3. Remélem igazad lesz... És lesznek még könyvek, meg naplók, meg könyvtárak, meg hasonlók.

      Hát a blogokról meg annyit, hogy állítólag ha valami megjelenik a neten, azt vissza lehet keresni valahogy, hiába törölted. De persze kérdés, hogy ki keresné, meg honnan tudnák, hogy XY híres író milyen nick néven kezdte a naplóírást...

      Törlés
    4. Na, jó, de ha jön a zombi apokalipszis, és nem lesz áram többé sehol a Földön?? (Komolytalan feltételezés, de mi van, ha egyszer tényleg nem lesz áram, vagy kiesnek azok a szerverek, amiken az adott blogokat tárolták, és, és, és... szóval, igen, ki tudja, milyen néven ki mit írt.)

      Törlés
  3. A readerről írt bekezdés nagyon tetszik, teljesen egyetértek, én is ilyesmitől tartok.
    A kérdésedre a válasz: mióta face-en néha-néha megosztom egy-egy régebbi bejegyzésemet, azóta újraolvasom őket, de a nagyon régieket (2012-től vissza) már el sem merem olvasni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyerekek, én azt hittem, csak nekem nincs readerem, erre kiderül, hogy nem is! :D
      Sebaj. Az első posztokon én régen elcsodálkoztam, igazából kedveltem őket- olyan kis aranyosak voltak, tudod, amikor még nem tudja az ember, most mit írjon, hogy írja... Meg jó volt nosztalgiázni, hogy miket gondoltam akkoriban, ki írta az első kommentet, hogy féltem pár már befutott blogger véleményétől. :D

      Törlés
  4. Jaj már! Fogunk olvasni! Mindig olvasunk. :) Szeretjük, amit írsz, és nem hiszem, hogy a te esetedben veszélyt jelentene a középszerűen eltúlzott közhelyszerűség. ;) Csak írjál már!!!! ( csak, a felkiáltójelek kedvéért! :D)

    Néha visszaolvasom magam, ha keresek valamit vagy rákérdeznek, és olyankor néha elborzadok. De néha a mostani írásaimon is, szóval ... :D

    Grartula az olvasóhoz. Nekem még nincs. Ellenállok... Nem tudom meddig :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "csak írjál már!" részére írom, hogy: - A fenébe, tudom, tudom! :D
      És köszi.

      Törlés
  5. Hát ne tudd meg, Zenka...:D Én el szoktam olvasni a régi posztjaimat időnként és azt szoktam mondani: úristen, ezt én írtam? nekem voltak ilyen gondolataim? ilyen jók? ilyen összeszedettek? mér nem tudok én mindig ilyeneket gondolni? :D szóval én általában nem ismerek magamra ezekben a posztokban és gondolatokban, olyanok nekem, mintha a tudatalattimból jöttek volna, mert én valójában sokkal felszínesebb vagyok ezeknél, úgy érzem. vagy nem is tudom :D (na, ez is egy coming out volt...:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeee :D, ez valóban az volt! Most is ezen vigyorgok.

      Én azt szoktam észrevenni néha, hogy 'de laza voltam akkoriban', vagy szoktam gondolkodni azon, hogy most ugyanúgy értékelném-e a könyvet... Ilyesmi. Ja, néha eszembe jut, hogy minek szívóztam annyit bizonyos regényekkel. Most úgy érzem, kinőttem a botrányposztokból- de lehet jön valami, ami felháborít, és kiderül még sem.

      Amúgy Szeee, szerintem most is vannak tök jó gondolataid.

      Törlés
    2. igen, azon én is szoktam gondolkodni, hogy ma már máshogy értékelnék egy-egy regényt. De nem baj, akkor és ott, abban az állapotomban úgy reagáltam rá, nem kell azt letagadni :)
      (Köszi, de egyébként szerintem megártott nekem ez a most olvasott regény ezzel a tudatalattival ...:D)

      Törlés
  6. Én sem merek régi posztokat újraolvasni. Már csak azért sem, mert utólag sok könyvet teljesen máshogy értékelnék.

    VálaszTörlés
  7. Én sem szoktam, mert utána csak fogom a fejem, hogy ,,atyaég, hogy írhattam ilyet és így?!". Szóval inkább kímélem az idegeim. :DD

    VálaszTörlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig