Pedig még nincs tavasz, csak épp hogy megmutatta magát. Mégis, miközben magamra húzom a nagykabátot és bebugyolálom a nyakam a bordó, vastag sálammal, képek bukkannak fel előttem a tavaszból. Régmúlt tavaszokból, amik velem maradtak.
Az első méhecske, a fagyis standok árjegyzékei - ó, hogy minden évben egyre több az a pici gombóc!-, zöldellő a rét, kipattannak a rügyek, előkerülnek a rikító színű ruhák, a kopogós cipők és a szoknyák, melegedés a park padján ebédidőben, túrótorta porcelántányéron színes drazséval a fűben, aranyeső, ibolya az árok partján, igazi tavaszi záporok. Inspiráció. Tervek, amik mögött magamban érzem a lelkesedést és az erőt, előttem kanyarog a mezei út. Kardigán, majd rövid ujjú pólók. Mosoly a szembejövők arcán...
Örülök ennek a tavasznak, pedig még nincs is itt, de magamba szippantok minden jelet, hogy hamarosan eljön.
Kevesebbet olvasok most, és lassan olvasok. Magamra figyelek. Arra, hogy milyen szavak keletkeznek itt belül. Vajon mi lenne most az én szavam?
mi lenen a szavad?
VálaszTörlésinspiráció
;)
azt hiszem, most valami olyasmit mondanék erre, hogy: IGEN :)))
TörlésEz szép :)
VálaszTörlésAz utolsó gondolatod nagyon illik most rám is.
Zenka, írj könyvet! Jó lenne olvasni :)
VálaszTörlésZenka, szerintem is írjál. :)
VálaszTörlésAmúgy: szeretek írni :D.
VálaszTörlésérdekes, hogy én is épp így vagyok. nem annyira érdekel az olvasás, meg más sem, magamba vagyok fordulva, de jó értelemben.
VálaszTörlésPróbáltam megfogalmazni nemrég egy ismerősömnek, hogy mennyire jó néha befelé figyelni. Csak úgy, hallani saját magamat, és nem téríteni el más gondolataival...
Törlés