Ho-ho-HOLDVADÁSZ!!!

oH. Muszáj lesz mindenkinek rajongania annyira valamiért, mint ahogy én mi rajongounk ezért a sorozatért, MOST RÖGTÖN, mert most ha látnátok engem, akkor azt látnátok- amúgy vettem a lapot, hogy az előbb történt egy szolid kis szóismétlés- szóval: - akkor azt látnátok, hogy itt vigyorgok, bámulva ki a fejemből és közben teli torokból énekelek mindenféle zeneszámot -más szóval dalt - sőt már készítettem egy happy lejátszási listát is, úgyhogy tobzódom az élvezetekben,  és közben arra gondolok, hogy Pritkinre gondolok talán írni is kellene már valami kellemeset ide nektek.

Nem tudom, spoileresen fogom-e írni a posztot vagy sem, majd kiderül, de úgy döntöttem, nem fogok sok mindent átírni, tessék figyelni, miket írok én most le itten- ha már én nem figyelek, figyeljen mindenki más - TRÁLÁLÁ. Oké, írok, írok. ( Istenem, mennyi szóismétlés...)

Kezdem ott, hogy Cassandra Palmer egy máázliistaa. Igaz, hogy a könyv elején megszállja valami, majdnem kinyírja önmagát, aztán megint majdnem kinyírja valami, meg valaki, aztán megint valami, aztán... Most komolyan, ki nem akarja kinyírni ezt a szerencsétlen lányt - húzzanak inkább sorszámot-, na de hát ezért van szükség testőrre Pritkinre! Lányok, valamit valamiért, én mindig ezt mondom. Szóval jönnek ezek a naagy veszélyek, amik csak nem akarnak megszűnni. Ilyen hurrikánszerűen. Káosz, nagy zűrzavar, a fenének sem akar abbamaradni, adrenalin, adrenalin, adrenalin, aztán elérünk a hurrikán közepére és CSEND. És most sokan tudják, mire gondolok, és most mindenki csendesedjen el, és gondoljon rá. ( nagyon nevet)

Hát ez így nem lesz valami informatív poszt, pedig megígéretm sok embernek, hogy legalább olyan jó bejegyzést írok, mint a könyv - csak mondjuk kihagyom a gyengébb részeket-, mert hogy volt olyan neki? Oké, volt.
Nem tagadom, szellemileg eléggé el vagyok fáradva most- nem a könyv miatt-, és a könyv halmozzuk egymásra a kataklizmákat és hatványozzuk az izgalmat és pörgést stílusa, na ez nem segített nekem. Néha megálltam, és megpróbáltam visszaidézni, mi történt mondjuk négy oldallal ez előtt, és komolyan nem ment. De ember legyen a talpán amúgy, aki pontosan visszaidézi a Chance könyvek cselekményét, tisztára mint egy memóriajáték, viszont akkor is jó volt- meglehetősen nagyon-nagyon jó, ha már ma mindent gondolkodás nélkül leírok.
S persze én minden este csak robogtam tovább, megállíthatatlanul mert ugye előre lapoztam, hogy lássam, jön-e már valahol Pritkinem, és teljes hiperventillálás volt, amikor megláttam, hogy egy oldalon négyszer is! szerepel a neve. Persze hazugság lenne azt mondani, hogy csak miatta olvastam,  most komolyan,  a történet is érdekelt, nagyon, de nagyon, csak az agyam nem fogta fel sokszor, hogy éppen melyik üvegen zuhantunk épp át, és melyik falba csapódtunk. Azért nem könnyű olvasmány ez a könyv egy fáradt embernek, ezt szögezzük le. DE - spoiler- SZABADÍTSUK KI PRITKIIINTTT! Na ezt azért muszáj volt. Elfáradtam az éneklésben, úgyhogy most egy darabig megpróbálok kissé konszolidált lenni.

Szóval a Cassie Palmer sorozat, melyet vagy imádsz vagy megtanulsz imádni,  - oké utálhatod is, de inkább ne tedd-, már megint sokat mutatott. Mircea példának okán - már megint- történelmi leckét adott, viszont azt is megmutatta, milyen gyorsan és kegyetlenül tud a metró előtt sprintelni. Pritkin pizzázni viszi egy hodály vámpír elől Cassie-t, akit mitikus lények próbálnak megölni mindig- mindenütt és mindenkor. Tetszett a politikai vonala a könyvnek, tetszett, ahogy Pritkin és Cassie kezd szépen megnyílni egymás előtt, tetszett, hogy honnan indult a sztori és mi lett belőle a végén. Akció terén rengeteget, a rengetegnél is rengetegebbet kapunk, de az a legszebb az egészben, hogy olyan íve van a sztorinak, hogy a végéig nem is sejted, milyen kis remekül megszabott csalafintaságba keveredtél, és a végén csak arra tudsz gondolni, most azonnal nekem a folytatást. Szóval:

Most azonnal NEKEM ide a folytatást.

Most azonnal NEKEM ide.

Most azonnal NEKEM.

Most azonnal.

Most. ;)

( Még ennyi szóismétlést.)

UI: aki még nem unja a témát, az még olvashat a sorozatról ugyanitt és persze nem sokára.
( Tudom, hogy lassan vége a hónapnak, de hát időeltolódásban szenvedek. )

Karen Chance: Holdvadász, CorLeonis,2013, 477 oldal. Szerintem 10/10
A könyvet kedvezményesen megrendelheted itt.