Nah, hát nem hiszitek el, de könyvtárban jártam. Ez még nem újság, és szerintem az sem, hogy hat darab ötszáz oldalnál hosszabb könyvet egyensúlyoztam a kacsóm és az állam között, és aki ismer az aztán azon sem lepődik meg, hogy lecsaptam őket a pultra, - PAFF! vááá - és hogy ebben a pillanatban úgy éreztem, legalább olyan vagány vagyok, mint Marion, az Indiana Jonesban. Emlékeztek rá, ahogy lecsapta a feles poharakat, PAFF, váááá!, na pontosan ugyanaz az érzés, csak hát kevésbé illuminált állapotban, meg hát itt senki nem volt elalélva a teljesítményemtől - főleg hogy a könyvek többségét meghosszabbítottam.
Na szóval, a könyvtáros néni épp egy vámpíros szexelős könyvet nézegetett egy konszolidált kontyos hölggyel. - Nagyon népszerű könyvek ezek, - mint mondta- , igazából romantikusak, csak beleteszik ezt a vért, meg misztikumot, (helytelenítő fejcsóválás)És ez olyan jó, már az, hogy az evolúció ily hanyatlása vagy fejlődése, - ki hogy gondolja - már az idős hölgyekhez is eljut, és azt mondják rá, bólogatva, hogy az jó, az nagyon jó.
Más téma. Nem tudom, hogy vagytok vele, de szerintem kétségbeejtő, hogy egyetlen futárnak sincs apró pénze. Mondjuk az is igaz, hogy válság van. Az a vicc, hogy mind talál egy rahedli ötszázast, de annál kisebb nincs sosem. És ezt olyan szomorú fejjel mondják, hogy egészen megkedvelem őket, már majdnem én is az anyjukat mondom a többi gonosz vásárlónak, akik folyton egész értékben vásárolnak, de persze nem szoktam anyázni, úgyhogy ilyenkor sem teszem. Helyette megmondom mindnek, lassan és bájosan, hogy: neeem, én nem olyan lány vagyok, nem adok négyszázhatvan forint borravalót, mert azért én sem vagyok olyan jól megáldva a pénzzel. Apropó futár srácok, körözöm azt a futárt, aki a homlokára tépőzáras övvel elemlámpát ragaszt, és a sötétben olyan mint egy
Könyvtáras élmény még, hogy miközben a romantikus irodalom könyveit bújtam, és tanácstalanul meredtem a több soros Danelle Steel választékra, odajött mellém egy lány, és elkezdett ajánlgatni könyveket. Nagyon fura, de jó érzés volt, mert hogy általában én szoktam ajánlgatni másoknak a sztorikat, bár sosem idegeneknek és nyilvánosan. ( Azt meghagyom a blogra. ) Szóval megmutatta, mit szeretett, mit olvasott a múltkor, elmondta, hogy mi a jó a vámpíros könyvekben, " ezek olyan kalandosak, meg izgalmasak" , Zenka válasza, " öhm, tényleg? ", szóval az a lényeg, hogy baromi hülye fejet vághattam, biztos úgy nézhettem ki, mint aki először látja a romantikusokat. Senki nem gondolná, hogy mikre vetemedek olykor, muhaha. Ki is vettem amúgy az ajánlott könyveiből kettőt, amitől meg olyan zavarba jött a csaj, hogy azt sem mondta bű-báj, szépen eloldalgott. :)
Azon tűnődöm, hogy én hogy ajánlgatnék a könyvtárban könyveket. Vagy hogy erőszakolnám rá a focistákat, hogy könyvekkel pózoljanak... (mint egy_ember karciaban.) Szóval én biztos úgy csinálnám, hogy: - hümm, mit is szeretnél? A romantikus könyvekből ezeket nem ajánlom, tudod annyira nyálasak, pfúú, de ez itt, ebben van egy kis morfiuomos kártyás- jósdás jelenet, meg egy nagy darab fekete hajú mackó, és ebben citeráznak a rabok, és jön a csaj, tudod, arh!, minden fickó odáig lesz érte, de ha kalandosabbat akarsz, akkor ott az, na abban kardoznak, csitt-csatt, vannak benne szellemek, meg tudod kalózhajók ráadásul viharban, ott dübörög a mennydörgés a kabinban, miközben vetkőzős pókert játszanak, és ez annyira amúgy nem vicces, de ez maradt meg bennem, meg hogy volt egy olyan varázsige, amitől megnőtt a pasi... öhm füle, és ... ja, az a másik érdekel? Hát tudod, jön a vámpír és szép meg erős, aztán ott az a csaj, aztán egymásba szeretnek, meg ilyenek... Biztos vagy benne, hogy nem a kardozós, pókereset akarod kivenni? :D
Naaa....
Akartam még írni, hogy megérkezett Moning könyve, a Rossz hold kelt föl, és annyira vonz, hogy NAGYON. Az a vicc, hogy tudom, mi van benne, de képtelen vagyok nem rá gondolni, és grrr, pont beleolvastam egy olyan részbe, ahol azt láttam, hogy " Miss Lane", és grrrr, csak az van, hogy úgy érzem, túl gyors a tempó, nem vagyok felkészülve rá :D és félek tőle, és már az első oldal után szeretném megkérdezni, hogy de vajon ki az ott, ááá, és megint elkapott ez a Moningos izgis, gondolkodós érzés. És ez olyan jó.
Na most úgy szeretnék én olyan zen srác lenni, mint Bence, aki mindig olyan jól elmagyarázza, mi végre vannak a változások, de én nem kerestem sem idézetet, sem mantrát és nincsenek semmiféle indokaim sem, ergo nem leszek olyan meggyőző, DE szerencsére én nem akarok meggyőzni senkit sem.
Arra jöttem rá, hogy hirtelen felindulásból jó posztot írni, mert egyébként megrekedek, és másba kezdek, és az alapgondolat meg volt-nincs eltűnik, szóval annyi biztos, hogy többet nem írok piszkozatot. De annyi is bizonyos, hogy kezdetben voltak a blogok, először kevés, most meg egyre több és az emberek látták, hogy ez jó, mert lehet könyvekről más kommentárjaival olvasni.
Aztán jött a moly és rájöttünk, hogy ez is jó, mert anélkül lehetett ismerkedni és könyvekről - könyves adatokról olvasni, hogy nyitni kellett volna egy külön felületet. A blogok és a moly mondhatni kezdetben jegyben jártak.
Egy jó poszttal az ember mindig a címlapra kerülhetett, és kevésbé jó poszttal is előfordulhatott ez, ha meglátták benne a reklámértéket.
Na most a blogok egy idő után nem kölcsönöztek megfelelő alapot. Lekerültek a címlapról, és egyre eldugottabb felületen jelentek meg. A molyos fejlesztések folytán a blogok nemhogy a címlapon nem jelentek meg, hanem a háttér hátterébe kerültek. Ember meg nem találja a posztokat, ha nem tudja, hol keresse. Újabban a blogos kedvencelő sem funkcionál, egyre - másra jönnek az új fejlesztések, de az, hogy egy régi dolog hirtelen nem működik, nos az kevésbé fontos. Pedig ez a kedvencelő szinte minden blogon ott van, és mi sem vagyunk hülyék, a kedvencelő két oldalú dolog, egyrészről nekünk ad visszajelzést, másrészről a moly-nak egy konstans reklám. Mint mondtam, úgy gondolom, hogy a moly.hu és a blogok egy darabig együtt jártak. Erősítették egymást, aztán picit felborult az egyensúly. Néha morgunk, mert a tendenciát tekintve úgy tűnik, nincs már szükség ránk, és egyre hátrább szorítanak egy olyan honlapon, aminek gyakorlatilag ugyanaz a célja, mint nekünk. Úgy gondolom, hogy ez az együtt járás megszűnt, elengedtük egymás kezét, és a távolság egyre nagyobb. Gyakorlatilag kezdünk elhidegülni. Viszont én azt mondom nektek, hogy ez is evolúciós dolog, pont mint a milliomosokból lett vámpíroknál, valakinek tetszik, valakinek nem, aztán a többséget a dolgok háttere meg úgy sem érdekli.
Nemrég készítettem egy kis felmérést, gyakorlatilag csak azért, hogy lássam, mire van igény, - nem mintha annyira követném az igényeket- , de gondoltam, jó lenne tudni, mi érdekli az olvasókat, és mi nem.
Közzé is teszem az adatokat, hogy mindenki lássa. ( A kérdőívet egy napig hagytam aktív állapotban, és 55 ember töltötte ki, ezúttal is köszönet érte. )
1, Rendszeres olvasója vagy-e a könyvesblogoknak?
Válaszok: 63% igen, 0% nem, 6% néha-néha és általában konkrét könyvre keres rá, 31% csak a már ismert blogokat olvassa.
2. Ismered a Moly.hu-t? ( ez egy rosszul megfogalmazott, béna kérdés volt)
Válaszok: mivel a molyra linkeltem, ill. a facebook-ra, így 100% igent nyomott.
3. Ha fel vagy regisztrálva a Moly.hu-ra, onnan szoktál a könyvesblogokra klikkelni?
Ez már érdekesebb kérdés, hiszen a moly.hu-n az utóbbi időben még a linkek sem működnek jól a blogok tekintetében
Válaszok: 75% igen, 25% nem
4. Mit szólnál hozzá... ( több lehetséges választ is adhatsz, és akkor pipálj, ha tetszik a lehetőség ... )
64% -nak tetszik a filmes poszt lehetősége
45% játszana, mégpedig nyeremény nélkül is
60% -nak tetszene, ha néha írnék könyvekhez nem kapcsolódó posztot is - pl. személyes dolgokról-
43% igent mondott a rovatokra
34 % -nak tetszene, ha teljes mértékben hanyagolnám a Molyt, és ide pakolnék mindent fel, karcokat, olvasásokat, rövid értékeléseket, stb...
5. Szoktad használni a Moly-os kedvencelőt? ( ami most nem működik)
Ez megint marginális kérdés, mert mint kiemeltem a kedvencelő nem működik.
83% igen, 17% nem
6. Szereted látni egy könyves poszt végén, hogy hány pontra értékeltem a könyvet?
88% igen, 12% nem
7. Zavarna, ha pár régi, kedvenc posztom átemelném az új blogba is?
Válaszok: 88% -ot nem zavarna, 4%-ot igen, és a maradék 8 %-ot meg közömbös a kérdésben...
Nyilván nem reprezentatív a felmérés, hiszen ezt az ismerőseim töltötték ki, és az ismerőseim nagyrészt a blogomról ismernek. Hogy milyen következtetést vontam le a válaszokból, azt még nem tudom... Majd menet közben kiderül.
megalapoztad a heti hangulatom.:D
VálaszTörlésmindig megdöbbenek, mikor írjátok, hogy idős nénikék cuppannak rá a vámpírokra. ilyenkor mindig anyósom jut eszembe, hogy hogy mutatna a kezében egy Ward, és mindig elfog a röhögés. tudom is, hogy mit mondana. helytelenítően csóválná a fejét, hogy fúj, milyen dolog ez már, de szerintem titokban élvezné.:D
a moly meg... no comment. az én oldalamon már semmiféle utalás nincs rá.
@Nima
VálaszTörlésA molyról annyi mindent írhattam volna, de már ezt is megbántam, hogy írtam, vagyis mégis inkább nem. Csak annyi, hogy már nem akarok ennyit foglalkozni vele, és kész.
Hát, pedig még tervezek a hétre egy hosszú levelet, majd meglátjuk :D