Népszerűtlen könyves vélemények: a Harry Potter uncsi, az élfestés felesleges giccsparádé

 Vagy nem. 

Pár bloggal újra összefogtunk és eldöntöttük, hogy kicsit témázgatunk. Az ötlet lényege egyszerűen annyi, hogy közösen választunk egy témát, és a kijelölt pillanatban egyszerre publikáljuk a blogunkon a posztokat. Izgalmas dolog lesz körbe járni és megfigyelni, ki mit írt a másiktól függetlenül ugyanarról a témáról. 

Mostani témánk egy régi book-tag alapján nem más, mint :

A népszerűtlen könyves vélemények...

 

Mielőtt a szívetekhez kapnátok, neem, nem utálom a Harry Pottert. Egyetemi éveim alatt olvastam a könyveket, szerintem simán beáldoztam egy-egy fontos vizsgát is, mert jött az új rész, és rögtön olvasnom kellett. Sorban álltam az utolsó kötetért, premier vetítésén láttam az utolsó pár mozifilmet. Elvarázsolt, szerettem, rajongtam érte. Aztán eltelt kb 20 év. 

Most is szeretem a Harry Pottert. Nem érdekelnek a Rowlinggal kapcsolatos felháborodások, nem utáltam meg miatta a könyveket, sőt. Szerintem még egy-egy fanfictiont is el fogok olvasni, ha kiadják őket. De azt gondolom, hogy a Harry Potter lejárt lemez. Tudom, nem lehet lejárt lemez rajongásunk tárgya, kellő nosztaligát és biztonságot nyújt nekünk, visszatérünk abba az időbe, amikor a velünk nőttek fel a filmek szereplői, amikor tűkön ülve vártuk, és találgattuk mi lesz.  

De igenis ez a legnépszerűtlenebb véleményem szerintem, hogy baromi unalmas a mai világban a Harry Potterre hivatkozni, azzal főműsoridőben foglalkozni, megünnepelni minden kbszott Harry Potteres évfordulót, én ilyenkor mindig felsóhajtok, hogy basszus, nincs más? És tudom, hogy másoknak ez még nyugdíjas korukban is fontos lesz, de nekem baromi unalmas, és biztos elkapcsolás faktor. 

 Ha van valami újdonság, pl. az új sorozat, vagy valami új megközelítés, oké, legyen, az engem is érdekel. De szerintem annyi jó történet van, annyi jó világ, hogy igenis azokról is kellene beszélnünk, mert bár a Harry Potter egyszeri és megismételhetetlen, de attól még akkor is vannak mellette más témák, amiket nem kellene megelőznie Mrs. Weasley szülinapjának. 

Azt hiszem, nem vagyok túl rajongó típus :). Vagy csak egy ideig, vagy nem tudom. Pl. azt gondoltam, hogy idén megnézem a mozi filmeket, de a negyedik résztől valahogy sosincs kedvem folytatni az egészet, újra olvasni meg nem tudom, fogom-e valaha ezeket a könyveket. Őszinte leszek, szerintem nem fogom. 

Az új sorozatra viszont kíváncsi vagyok, és nem vagyok hajlandó panaszkodni fekete Piton meg női Voldemort miatt, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, újra sikerül-e berángatni ebbe a világba. Kicsit távolsággal kezelem a dolgot. 

Azt hiszem, az a gond, hogy nagyon végletesnek látom az embereket. Mert aki szereti a Harry Pottert annyira nagyon rajong érte, hogy most azt gondolja, én nem szeretem igazán. Azt hiszem, továbbléptem. Elkezdtem egyébként az "új" számítógépes játékot is, és kb. két nap után abbahagytam. 

De majd az új sorozat! Lehet újra fangirlt csinál belőlem. Addig is kicsit kőszívű maradok. 

Viszont. 

Volt egy másik népszerűtlen könyves véleményem, amit régen mindenféle szégyen nélkül hangoztattam a könyvesboltokban, miszerint az élfestett könyvek giccsesek és feleslegesek. Ha ezt a posztot mondjuk fél éve írtam volna, biztos mindenféle érvet előszedtem volna az élfestett könyvek ellen, kezdve azzal, hogy a könyv értékét nem a külcsín, hanem a tartalom adja, meg hogy az élfestések inkább arra mennek, hogy feltűnőek legyenek, minthogy valami pluszt adjanak az adott történethez. 

Erre jó ellenpélda az Éjszakai cirkusz Erin Morgensterntől, ami egy klassz és átgondolt koncepció volt, hiszen a könyv több lapja a cirkuszi ponyvát idézte, fekete volt az élfestés, a könyvjelző belül pedig piros volt. ( Az éjszakai cirkuszban minden fekete és fehér, viszont a cikruszt követők piros sálat vesznek fel. ) És íme, levettem a polcomról, és egy keményfedeles, élfestett igényes és szép könyv 2012-ben 3990 Ft volt! Szóval sokszor hiányolom azt, hogy az élfestés, az előzék, a borítókép meg minden nem tesz többet a könyvhöz, inkább csak egy díszes figyelemfelhívó. 

Aztán megváltoztattam a véleményem. Hogy miért? Mostanában azt látom, hogy a kiadók tényleg igyekeznek plusz értéket adni az exkluzív megjelenésekhez, és vannak tényleg nagyon ízléses és szép verziók, aminek én szívből örülök. Bár nem látom értelmét ugyanabból a könyvből több példányt beszerezni, de erre is van válaszom. Ha elfogadott és normális dolog táskát, meg órát, meg parfümöt gyűjteni, miért lenne fura a kedvenc regényeink élfestett vagy exklúzív kiadásait megvenni? Semmivel sem rosszabb. Olvasás közben azt érezhetjük, hogy egy kincset tartunk  a kezünkben. Főleg ha már ennyiért kell könyvet vennünk, hát néha megérdemlünk egy kis luxust, ugye? 

Mindemellett elmondom, hogy egyetlen élfestett könyvem sincs az Éjszakai cirkuszt kivéve, viszont most előrendeltem párat. Komolyan nem tudom, tetszeni fognak-e. Még mindig azt mondom, hogy a tartalmat semmiféle csiricsáré nem mentheti meg, de adok esélyt most ennek az új hóbortnak is. Másik érvem az élfestett könyvek mellett, hogy meg kell mentenünk a kiadóinkat. Ha úgy látják, hogy most ez a trend, és így lehet túlélni, így lehet minél több könyvet kiadni, akkor tőlem mindent kipingálhatnak. Ráadásul mindig van - jó legtöbbször van - egy olcsóbb, egyszerűbb kiadása ugyanannak a regénynek. Szóval nem bántom az élfestést. De nem hiszem, hogy mostantól tele lesz a polcom velük. 

Mi lenne, ha újra megvenném a Harry Pottert élfestett díszkiadásban? Dupla csavarral érne véget a poszt, de ilyen azt hiszem a közel jövendőben nem lesz. 

Más könyves elégedetlenségeket az alábbi posztokban olvashatsz. 

Nima PuPilla Anett

Csatlakozni persze most is ér, ha gondoljátok, és régóta ki akarjátok írni magatokból, hogy... Na itt az alkalom. ;)

Egy kicsi lány, egy nagy sárkány, egy kiszámíthatatlan szerelem és a háború

 Hozzám viszonylag későn jutott el Rebecca Yarros Negyedik szárny sorozata, amiről nyilván írni fogok, hiszen a nyár erről a sárkányos-romantikus, veszélyekkel teli világról szólt. 

Bevallom, nem voltam túl lelkes, amikor elkezdtem olvasni, hiába hallottam nagyon jó visszajelzéseket a regényről. Úgy gondoltam, hogy ez is csak egy hype, ami miatt most a csillárról is sárkányok lógnak, és tényleg, ahogy nézem a kiadók előjegyzési listáit, hát igen, most sárkány lázban égünk, ami ellen nem tiltakozom, mert eléggé kedvelem a sárkányokat. 

Szóval szerintem a blogokon már végig robogott a Yarros vonat ( copyright @zakkant?), és valószínűleg mindenki tud erről a sorozatról, aminek egy része olyan vastag, mintha két ipari téglát összeragasztanánk, és aminek betűi még így is olyan aprók, hogy kifolyik a szemem, mire egy fejezet végéhez érek. De amire én nem számítottam, az kérem szépen az volt, hogy az írónő úgy berántja az embert ebbe a világba, hogy ezen tűnődtem a buszos utazás közben, hogy nem tudtam elaludni egy izgi fejezet után hosszú ideig, vagy hogy előfordult, hogy  egy értekezlet közepén is azon tűnődtem, hogy oké, hogy ezt meg azt kell majd tennünk a következő negyedévben, de a következő fejezetben mégis mi fog történni??? ( Kétségbeesett sóhaj. )

Való igaz, hogy a Negyedik szárny, azért jó, mert minden fejezetben történik valami, ami miatt tovább akarjuk olvasni. A főszereplője egy kicsi lány, Violet, akit én különösebben nem tartok egyedi karakternek, de lehet, hogy nem is kell annyira egyedinek lennie, mert a lényeg az, hogy működik vele a sztori. Kicsi, okos, ha szigorúan a könyv lapjait nézem, nem egy világszépe, de tudom, az AI generált fotókon már teljesen más a szitu. Szóval Violet a regény elején valami furán szadista próbára indul, ahol csak azok a jelentkezők mehetnek iskolába, akik nem zuhannak le egy jó magas mellvédről. Jó mi? :D Hát bevallom a regény elején nem tudtam, minek szurkoljak, hogy leessen vagy hogy fennmaradjon... 

És nyilván nem zuhan le, hiszen nélküle nem tudnánk még több ezer oldalt olvasni erről a világról, de az a vicc, hogy még így is szurkolunk neki. Jól van ez megírva, még akkor is ha, néha azért ez a regény is túlírt. Violet tehát lovas lesz, sárkányon lovagol, nem valami almásderes igavonón, de ahhoz, hogy idáig eljusson, még nagyon sok mindenen kell átmennie. A katonai iskola ugyanis azon az elven működik, hogy a gyengékre a háborúban nincs szükség, ezért azoknak így vagy úgy, de ki kell hullania. Ennek megfelelően a kicsi, gyenge, írnoknak készülő lány, akinek anyja egy tábornok és ezért rengeteg ellensége van, szóval ezért Violet folyamatosan veszélyben van. Főleg hogy pont abba a kadétba szeret bele, akibe nem kellene. De hát ha itt olvasol most, már rutinos lehetsz az ilyen ügyekben, tudjuk jól, ez már csak így szokott lenni. 

Nem akarom leírni a cselekményt, mert szerintem azért ez egy cselekményközpontú regény, de azt kell mondjam, hogy elolvastam kb 2200 oldalt Yarrostól, és tényleg jó volt ebben a világban elbújni. Izgalmas, csajos regény ez, és a sárkány szereplőktől teljesen odáig vagyok. Férfi főhősünk és meggyőző tud lenni, úgyhogy ha valaki a romantikus vonalra kíváncsi, tényleg szuper a kémia a két szereplő között, bár én kicsit tovább húztam volna a nagy egymásra találást. 

Szóval nincs különösebben okom kritizálni a regényt, mert nagyon szerettem benne lenni, szerettem Basgiathot, szerettem a kadétokat, ezt a katonai vonalat is, azt ahogy felfedeztük Violettel az apró titkokat. Nem volt kedvem a hibákra figyelni, állítólag sok a félre fordítás az első könyvben. Eltűntem ezzel a regénnyel egy kalandos, romantikus ködben, ahol hallottam felettem elzúgni a sárkányok szárnyait. 

Mi kell más? Igazad van, nem kell ennél több szerintem sem. 

Mindenesetre most a harmadik rész előtt egy kis szünetet tartok. Szeretném kiélvezni a folytatást is, és nem akarom megunni a világot. 

Vigyázat, itt ólálkodik az asztalomon holmi tündérenciklopédia. Igen, úgy látszik újra kezdődött az életemben a fantasy vonal...  Csöppet sem bánom.