március 14, 2013

Csak úgy eszembe jutott...

... szóval a jó könyv az olyan,  akár egy jó dal: visszatér és ott motoszkál a fejedben. Innentől kezdve teljesen mellékes, hogy felzaklatott, felidegesített, felizgatott vagy olyan boldogsággal vett körbe, hogy fél méterrel a járda fölött jártál. A jó könyvben mindig van egy vezérszólam, amit nem feledsz el.

A jó könyv az olyan, hogy miután vége lett, bánod, hogy nincs tovább. Ott maradsz utána árván, mint akit kidobtak a legjobb buliból. Ülsz az út közepén, körötted ördögszekért terel a szél, minden sivár, minden eltűnt. Jobb esetben megrázod magad, és feldolgozod... A jó könyv egyébként nem segít ebben.

A jó könyv, na az egy hisztis liba: addig nyaggat, amíg újra nem olvasod. Kész. Mondhatsz neki báármit, nem fogadja el a tényeket.


 A jó  könyv, az olyan, hogy csinálhatsz bármit, ő ki kéri magának -  arra csábít, mással ne foglalkozz, csak vele. Ki kell venni a csirkét a sütőből? Ki a francot érdekel? A jó könyv aztán magasról tesz az e világi dolgokra...

Főleg, mert az igazán jó könyv, egy igazi sznob. Nem foglalkozik mással, csak a saját kis köreivel.



A jó könyv amúgy visszajár, mint egy háklis szellem. A hatos villamost akartam mondani, de a villamos túl rendszeres, míg a jó könyv szelleme, az olyan, mint a cápa, szeret lecsapni, láthatatlanul veti magát rád. Viszont a jó könyv, mint mondottam volt, olyan háklisan szellemes.Váratlanul melléd ül, meghúzza a hajad - jelezvén, mióta nem gondoltál már rá.

A jó könyv rejtélyes csábító, nem adja ki egyszerre minden titkát. 

A jó könyv, ráadásul olyan akár a lekaparhatatlan exed: ha hasonlót látsz vagy olvasol, rögtön arra késztet, hogy hasonlítsd össze vele: - és a versenyben persze mindig a könyv győz.

Végül a jó könyv egy ribanc - bárkinek eladja magát.... Viccet félre téve, ismerek olyan jó könyvet, ami kifejezetten kérte, hogy másnak is kölcsön adjam.

( folyt.köv. a rossz könyvvel)

11 megjegyzés:

  1. az utolsó mondat nagyon üt. kölcsönadod?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy már neked is van olyan könyved :)

      Törlés
    2. nem úgy értem.:D kitenném a blogra, by Zenka.:))

      Törlés
    3. Jaa, hát erre sosem gondoltam volna :D, persze.

      Törlés
    4. köszi.:)) akkor vittem.

      Törlés
  2. Nagyon jó jellemzés lett! Kíváncsian várom a rossz könyv ismérveit is, nem szeretnék belefutni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A rossz könyves poszt szerintem jobb lesz ;)
      Köszönöm.

      Törlés
  3. "Innentől kezdve teljesen mellékes, hogy felzaklatott, felidegesített, felizgatott vagy olyan boldogsággal vett körbe, hogy fél méterrel a járda fölött jártál. A jó könyvben mindig van egy vezérszólam, amit nem feledsz el." - Milyen nagyon igaz, és nyíltan egyet is értenék, ha ezek alapján néhány kínszenvedés könyvemet nem kellene ide átsorolnom. Márpedig nem fogom, mert azok tényleg nem jók, csak valahogy beleragadt a fejembe a vezérszólamuk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Viszont van egy csomó könyv, amire azt mondja az ember, hogy hű de jó volt, imádtam és a többi, és mi lesz a vége? Pár hónap múlva elfelejtjük. Ha most úgy nézem, hogy melyik könyv éri el a célját, azt, hogy hatással legyen rám, akkor azt mondom, a kínszenvedős könyv is jó. Nem Fejősre gondolok, az ilyeneket hipp-hopp elfelejtem én is...

      Törlés
  4. Nagyon jó:) És nagyon igaz.
    "...minden sivár, minden eltűnt."..főleg ez a rész tetszett nagyon:)

    Én általában nagyon gyorsan kiolvasok egy-egy könyvet, de az igazi "jó" könyveknél kényszerítem magam, hogy egy-egy izgalmasabb résznél, fejezetnél, vagy a vége felé lelassítsak, direkt leteszem, mászkálok egy kicsit, persze közben csak az jár a fejemben, hogy mi fog még történni benne...

    Ahogy Willy Wonka mondta: http://24.media.tumblr.com/tumblr_m8fcinfzZT1r76lino1_400.gif

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)), ez nagyon jó.

      Én is szeretem húzni a dolgokat, néha akár egy hétig is elhúzom az utolsó pár fejezetet :)

      Törlés