Programajánló karanténon innen és túl...

Nekem ugyan nincs több szabadidőm, mint a komor idők előtt, de mindig örömmel nyugtázom, hogy milyen kreatívak és önzetlenek tudnak lenni az emberek, ha akarnak. Annyi jó programot látok az interneten, annyi pozitív közösségi hír jön velem szemben, hogy akaratlanul is azt gondolom: "hé, a világ még nem érett meg a pusztulásra, úgyhogy fel a fejjel!" Legyetek erősek, nevessetek, kapcsolódjatok ki a folytonos aggodalom hullámból, és ami még fontos, kapcsolódjatok önmagatokhoz kicsit. A magadba fordulás nem mindig átok. 

Mindezen bölcs gondolatok után hozok pár programot, amin én is szívesen részt vennék - ha lenne rá időm-, illetőleg részt veszek majd! Remélem, tudok kicsit segíteni. 

1.  A MűGond szerkesztői ingyenesen, online mesterkurzust indítottak A nagy Dekameron-olvasás címmel.  A mesterkurzus résztvevői  100 napon át minden nap egy-egy újabb Dekameron-novellát fognak olvasni, és egy Zoom-on elindított videókonferencia keretében közösen értelmezik a szövegeket. A kurzusba bárki csatlakozhat, egy előzetes regisztrációt követően. 

"Ha van járvány, akkor van járványirodalom is. Mert a művészet megelőzi a korát. Boccaccio az alfa."

2. Boccaccio után homlok egyenest ugorjunk egy másik stílusba. Aki ismeri Lena Dunham nevét, tudja, hogy garancia a minőségi csajos szórakozásra. A járványhelyzetre tekintettel interaktív romantikus regényt ír, amit minden nap a Vogue oldalain olvashatunk.  A Verified Strangers (Igazoltan idegenek) Ally, egy Los Angeles-ben élő, megkeseredett szingli párkapcsolatairól fog szólni, ráadásul az Dunham instagramján szavazhattok is minden kedden és pénteken, hogy mi történjen a főhőssel. 

Király ötlet, én is csináltam már ilyesmit, csak nem vagyok ismert - meg ennyire ügyes sem-, úgyhogy senki sem olvasta szegény hőseim kalandjait. :P 

Forrás, illetve első fejezet itt

3. Ha már úgy sem mozdulhatsz ki, hogy a közösségben mozgasd át tagjaid, itt az idő, hogy jógázz kicsit bent! Rengeteg ingyenes online jóga órát találsz a facebookon, én most Diószegi Ádám online óráját ajánlom, ami szerdán lesz, de tényleg nagyon sokan segítenek abban, hogy ne csak a monitort bámuljuk, hanem mozogjunk is kicsit.

4. Varázslókiállítás a kanapéról? A British Library és a Google Arts & Cultur együttműködésének köszönhetően otthonról is bebarangolhatjuk a Harry Potter megjelenésének 20. évfordulójára megszervezett kiállítását, melynek címe Harry Potter: A History of Magic (Harry Potter: A mágia története)


Az online tárlaton itt barangolhattok, varázsló süveget fel! 

Felirat hozzáadása

5. Egy kis könyves önismeret! Szuperhősök klubja Matuska Mircsivel!

 Matuska Mircsi nemcsak coach hanem igazi könyvmoly. Célja, hogy "1)segítsen abban, hogy kompromisszumok és szégyen nélkül merj és élvezz önmagad lenni fittyet hányva mindenféle káros sztereotípiákra 2) azáltal, hogy ne csak szórakozásra használjuk a regényeket, filmeket, történeteket, hanem arra, hogy tudatosabbak legyünk, hogy fejlődjünk általuk."

A facebookon találtam rá Mircsi oldalára, ahol egy nagyon lelkes közösséget találtam, szuper elgondolkoztató posztokkal, játékos kérdésekkel, könyves idézetekkel, önismereti tesztekkel. Csak szólok, hogy Áprl. 2-án ingyenes online workshop lesz, Önismeret egy történettel címmel, amihez csak te kellesz, az egyik kedvenc könyved, és a Zoom. Biztos nagyon érdekes lesz! Jelentkezhetsz rá itt, ha már csatlakoztál a szuperhősökhöz...

Ez csak 5 program a sok közül, bárhol találhatsz magadnak elfoglaltságot a világhálón, csak járj nyitott szemmel... Ha pedig lecsapod a notebook tetejét... Észrevetted már, hogy csiripelnek a madarak, hogy ébredezik a természet, hogy már orvul bemászkálnak a pókocskák az ablak peremén? A világ körbevesz, és te is a része vagy, én szeretek erre gondolni.

Na jó, most megyek... Valamikor természetesen jövök vissza. Ja és ha már program: engem vár az ablakpucolás. Ujjé!

Várólista csökkentés 2020

Milyen kis ügyes vagyok, gondoltam publikálom ezt a képet. ( Ha már újra elkezdtem blogolni.) Ha minden könyvből nem is, ezekből mindenképp tervezek posztot írni. A vcs a jövő. Éljenek a könyvek!

Én dolgozom...

Napi kilenc órát töltök úgy emberekkel, hogy mind legszívesebben otthon lennénk. Kimegyünk az utcára- mert muszáj, bevásárolunk- mert kell. Próbáljuk nem minden félórában megnézni a legaktuálisabb híreket. Próbáljuk követni a helyi pletykákat. ( Hol van hús, hol van WC papír, hol van karantén? ) Nem mi választottuk. Becsüljétek meg, ha otthon lehettek, tényleg nagy dolog ez. Mi megpróbálunk nem pánikolni, nevetünk egymás maszkján, meg hogy mennyi műanyag kesztyű van még, és találgatjuk, hogy van -e értelme az egésznek. Akartam könyvet rendelni, de ebédidőben, amikor megpróbáltam gyömbért szerezni nem csillagászati áron, megláttam egy túlhajszolt futárt, és úgy döntöttem, inkább majd olvasok a sok-sok polcon ácsingózó olvasatlan könyvből. 

A könyvvásárlási mizériám előtt arra gondoltam, most képtelen lennék komoly vagy szomorú könyvet olvasni, lehet inkább újrázom pár régen nagyon szeretett könyvemet, amik biztonsággal, melegséggel töltenek el. 

Amúgy várom a hétvégét, mert akkor én is bekuckózhatok kicsit. 

Ki milyen könyvet tervez be az elkövetkező időszakra? Milyen sorozatokat fogtok nézni? 

Én szerintem újrázom a Rubinvöröst-  mi volt a sorozat címe,  időtlen idők? - nem emlékszem :) -  , előkotrok pár szemtelenül romantikus regényt, keresek valami vidámkodó koreai sorozatot, és amúgy is kivettem a könyvtárból a Kakukkszót, ott van mesének a Seraphina is, van mit olvasnom. 

Szerintem ne terheljük a futárokat felesleges rendelésekkel, van elég könyvünk, és ha más nem, ott az e-book. 

Képzeljétek az imént töltöttem le egy ingyenes Fejős Évát! :)

Kitartást mindenkinek! 

Napi Zenka

Újra kezdtem a blogolást. Vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy csak szünetet tartottam, és most újra a tettek mezejére lépek?

Egy könyvvel akartam kezdeni, de ez az év nem úgy indult, ahogy szokott, és eléggé álszent dolognak érezném, ha mindenféle átmenet nélkül most csak és kizárólag könyvekről írnék. Úgyhogy felhúztam egy új sablont a blogra, és most elkotortam egy régi címkét, a " napi zenkát", amiben mindig is a hétköznapjaimról írtam. Úgy döntöttem tehát, hogy ma írok, egy kicsit hétköznapit.

Tegnap elmentem a gyógyszertárba, ahol jókedvű emberek csevegtek az ajtó előtt arról, hogy mind meghalunk. Majdnem benyitottam, amikor éles hangon rám szóltak, hogy ők is sorban állnak, mert egyszerre csak két ember lehet bent. Jól van hát, gondoltam, és hallgattam, ahogy mindenki kineveti a többieket, a felhalmozókat, de közben meg mindenki borzasztóan retteg.

Senki nem köhögött le várakozás közben, ami egészen jó, bár utána a gyógyszertáros nő mindent szanaszéjjel köhögött, amin kicsit megütköztem.

A drogiériákban valaki hisztérikusan nekitámadt az eladónak, hogy miért ajánl neki olyan törlőkendőt, ami nem antibakteriális. Az utolsó darabot vettem meg a teafaolajból. A buszmegállóban arról beszélgettek, mégis hogyan kell kenyeret sütni.

Nagyon fura, mert végig úgy éreztem magam, mintha egy katasztrófa film első jeleneteiben lennék mellékszereplő. Tudjátok az a név nélküli ember, aki csak úgy elsuhan a képen, aztán meg majd jön a főhős, és fogalmam sincs mit, de valamit csinál majd.

Én amúgy megpróbálok nem pánikolni. Nem akarok csatlakozni azokhoz, akik nevetve elmondják a tutit, hogy mindennek vége lesz, nem akarok passzívan várakozni. Nem várok semmit sem. Csak inkább átélem, megélem ezeket a fura időket.

Folyton az van az eszemben, hogy karácsonykor még álmunkban nem gondoltuk volna, hogy most ez lesz, és aztán arra gondolok, vajon később mit mondok majd? Márciusban még nem tudtuk, hogy... Remélem úgy fejeződik be a mondat, hogy "minden rendben lesz". Szerintem csak így állhatunk a dolgokhoz, mindamellett hogy megteszünk mindent, ami józan és észszerű. És persze van egy másik felismerésem is, hogy az én életemben én vagyok a főszereplő. Nem suhan el a kamera előttem, mert én élek ebben a fura időszakban, és én is ugyanolyan fontos és bámulatos vagyok, mint mondjuk a superman, vagy legalábbis Clark Kent.  Ez pedig megnyugvással töltött el.

Képzeljétek nem rég újra olvastam a Nyakigláb Apót! Aztán megnéztem a mese sorozat mind a negyven részét. Nem is tudom, mit imádok annyira benne... ( Mindent!!). Gyerekkorom kedvenc meséje volt, és még mindig az. Talán még mindig kicsit gyerek vagyok. Amikor elkezdtem a blogolást Judy Abbott volt a profil képem. Van fogalmatok róla, milyen rég volt ez! És itt van ez az ezerszer olvasott kis regény, és még mindig imádom, és tudom, hogy sosem fogom megunni!

Csak szólok, hogy a blogra több nem szigorúan könyves poszt fog felkerülni, és felteszek majd pár részletet is az aktuális irományomból, úgyhogy aki nem szereti az ilyeneket, meneküljön.

De tudjátok mit, inkább maradjatok itt velem! Ne pánikoljatok, kedvesek! Keressetek valamit, ami rajongással, boldogsággal tölt el benneteket, ne hagyjátok, hogy behúzzon a félelem abba a sötét verembe, ahol kilátástalannak tűnik minden.

Egyébként groteszk kicsit ugye, hogy megkívántam a Szerelem kolera idején-t? Ki kellene vennem a könyvtárból, még mielőtt bezárnak...