március 25, 2017

Óh, Drágám!

Nem tudom, gondoltátok volna-e, de jelen pillanatban, ha utálnom kell egy könyvet, akkor a kiválasztott az Outlander harmadik része lesz, név szerint a Voyager. ( Magyar fordításban
Az utazó.)

A tavalyi év ősze azzal telt, hogy szenvelegtem ezzel a k. szott két téglával, megpróbáltam szeretni: hisz eddig imádtad!, megpróbáltam értelmezni: hiszen eddig haladt a történet valahová, és megpróbáltam elbujdokolni az elől a folyton visszatérő, egyáltalán nem szolid és nőies gondolattól, hogy: de hát ez annyira szar... 


Instant Jamie Fraser!!!
Komolyan küzdöttem Jamie Fraserrel. Képzeletemben fitos szeplős orra volt, a könyvben már nem emlékszem, milyen. A fara kerek. Azt tudom. A teste csodálatos- meglepően csodálatos, annyira, hogy a könyvben lenyűgöz mindenkit, legyen az férfi vagy nő, kiskorú, nagykorú, katona, özvegy, az összes létező nációból. És ez borzasztó. Megpróbáltam elképzelni ennek a férfinak a gyermeki mosolyát, de csak egy idiótát láttam magam előtt, akinek még az erekcióját is lohasztónak találtam, hiába próbálta az írónő nagyítani a dolgot. Gyerekek, ez a regény egyszerűen nem nyűgözött le. Nagyon nem.

Előkapartam a könyvet valahonnan az ágy alól, és így most pontos adattal szolgálhatok, miszerint 760 oldalon keresztül gyötrődtem. Még mindig van hátra kb. 380 oldal. De kész. Nem. Nem bírom. Én tudom, hogy ez nem túl elegáns itt leírva- márpedig megfogadtam, hogy érett nőszemélyként fogom megírni a posztot, de leginkább nyüszíteni szeretnék a kíntól, amit számomra ez a könyv okozott.

Ez a regény lassú, vontatott, nincs ritmusa, legtöbbször nincs is célja. Csak úgy van. Lehet élvezkedni, hogy Jamie Fraser, itt van, ragyog, lehet imádattal csüggeni rajta. Az egyértelmű, hogy Gabaldon totál bele van kattanva, de nem akarom hibáztatni: valószínűnek tartom, hogy minden írónő kicsit beleszeret a kedvenc karakterébe. De számomra már sokkoló dolog volt. Ez a pasi oly mértékben tökéletes és hamis, amilyen hamissá tehetnek egy férfit a való világtól elrugaszkodott rózsaszín női ideálok. Egy pasi, aki csak becsületből fekszik le a nőkkel, egy pasi, aki beugrik a cápákkal teli tengerbe, de még a cápák sem kapják be, és a hajón vizesen lihegve is csak a gyermeki naivitástól dadog! Egy pasi, aki önként kéri, hogy elfenekeljék! Egy pasi aki mindig tettre kész! Egy pasi, akiben ha gyarlóság is van, azt annyira bánja, hogy szegény női olvasók ahelyett, hogy haragudnának rá, inkább csak megsimogatják a buksiját!
Olyan lett számomra ez a karakter, mint a csillámot okádó egyszarvú. Szép, szép, de ha sokat hangsúlyozom, hogy mennyire földöntúli, utolérhetetlen és csillogó, már giccsessé válik. És mivel a regénynek nem igazán volt története, azon kívül, hogy Jamie és Claire elég banális módon egymásra találtak, és éltek, éldegéltek, meg hozták a szokásos formájukat, ezért csak annyit mondhatok, hogy így ez az egész számomra egy bosszantó és sovány szappanoperává vált, ahol nem az a lényeg, hogy meglássuk a szereplők igazi, úgy értem valós arcát, hanem hogy élvezkedjünk abban az oxigénmentes, áporodott állapotban, amit egyszerűen az az élmény nyújt, hogy pár kedves szereplő mellé szegődhetünk egy se füle, se farka cselekmény háromszázkilencvenhatodik részét bámulva. 



Ez a regény nem adott újat, nem volt friss, nem volt benne élet, teljesen leszívott engem. Minél tovább jutottam, egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, minél többet olvastam belőle, egyre kevesebb energiával tértem vissza a saját világomba. Gabaldon nem tudta megújítani a történetét. Elbagatelizálta a karakterei között fennálló feszültséget, az alapötletből ( időutazás, skót belpolitika, kettős élet) származó konfliktusokat pedig következetlenül citálta csak néha elő, de egy fejezet nem telt el anélkül, hogy a kicsit elnőiesedett, és olykor egészen hülye, de még mindig "hihetetlenül férfias" Jamie Frasert méltassa. 

Az egész regénnyel kapcsolatban két dolog rögzült bennem: az egyik a gyomor összeszorulás érzése, amikor már kicsit attól is émelyeg az ember, ha megszámolja, hány száz oldal vár még mindig rá. A másik meg egy brutális kép: Jamie Fraser minden tökéletességét, becsületességét, szépségét, összeszedve teszi nekem a szépet, én meg egyszerűen csak ránézek, sóhajtok, és lemondóan azt mondom neki: Óh, Drágám! Hagyjuk a francba az egészet!!!

Így történt, hogy Jamie Fraser elmorzsolt értem egy roppant férfiasnak tűnő könnycseppet - gondolom én, mert egy pillanatra sem néztem vissza-,  én meg becsuktam a könyvet ott, ahol éppen tartottam. Vége van. Lezárult egy ( regényes) v iszony... 

Csak tudnám feledni.  

Ezt a képet az Outlander rajongóknak küldöm, hátha így nem haragudnak meg rám...


SHARE:

25 megjegyzés

  1. :D (én már az első résznél így éreztem magam)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még mindig tartom, hogy az első rész jó volt, a második pedig érdekes.
      De amúgy jaja... :DD

      Törlés
    2. ha maradt volna az a vonal, amit első rész első felében mutatott Gabaldon, az sztem baromi jó lett volna, viszont ahhoz legalább történésznek kellene lennie, ha azt akarta volna folytatni, csak hát ő romantikus regényíró...
      és gondolj bele, mindezt 8 részen keresztül műveli, és a gr alapján odakinn imádják.:D

      Törlés
    3. És minden könyve ezer oldal körül... Ebből a hétszáz oldalból simán ki tudtam volna húzni hatszázat...

      Nem tudom amúgy milyen a film, de mióta van bennem ez az ellenszenv a könyv iránt, nem bírok ránézni arra sem :D. Jáájj.

      Törlés
    4. én a filmmel egészen addig lelkes voltam, amíg jamie el nem kezdett skót nyelvleckéket adni. igazából megkefélte a szavakat.
      úgyhogy hanyagolom. inkább Atticusként nézegetném.

      Törlés
    5. Nekem tetszettek a nyelvleckék... De igen, van abban valami, amit mondasz.

      Törlés
  2. El sem kezdtem soha. Kövezzetek meg érte, de nem csigázott fel. A mostani, nőket célzó irodalmat írtad le ilyen frappánsan. Nem csak erről a darabról van benne szó, hanem nagyjából az összesről. És hogy becsületből fekszik le a nőkkel... Jaj, egészen biztos, sosem fogom elkezdeni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reea! Én szeretem a nőket célzó irodalmat, kérlek ne általánosíts :D! Tudom, lehetetlennek tűnik, de vannak jó női regények is, amik szórakoztatóak és nem idegesítőek- jó, elismerem, elég könnyű melléfogni, de én szeretek ilyesmikről olvasni, még akkor is, ha mások szerint szőrös szívű kritikusa vagyok a zsánernek. De hát ez van...

      Komolyan becsületből fekszik le a nőkkel. Simán könyörögnek neki, mondom neked. Nem olvastam végig a regényt, de tuti lesz egy újabb pasi is, aki könyörögni fog egy érintéséért... :D

      Törlés
    2. Ezennel megkövetlek, valóban általánosítottam :) Tényleg az a bajom velük, hogy minden karakter olyan átlagosan átlag feletti, amolyan tökéletlenül tökéletes. Megesik az ember szíve rajtuk, mert mindnek van valami titka, de ezeket már Austin is tökéletesen megírta. Jó, azóta pararomantikázunk, meg fantasybe fuldoklunk, az alap mégis ugyanaz. Lehet olyan jó regény, hogy ezt elnézem, mert történik benne valami. van sztori, meg értelem, de ezek szerint mindig mellényúlok. :) Na, azért ha te egyszer írsz egyet, bejelentkezem rá. ;)

      Juj! A végén majd egy pasi lesz, aki megnyeri a szívét. Mondjuk a 15. részben, ha ez a 10-ig még nem rendeződött... :D

      Törlés
    3. Hát, érte már igazából meghalt egy pasi :D... Ami egyébként érdekes lett volna, ha nem egy szadista állatról lenne szó, úgyhogy nem tudom sajnálni...

      Viszont igen érdekes a felvetésed, mert szerintem alapvetően kétféle ember van a világon: akinek bejön a romantikus irodalom, illetve akinek nem. Én meg azon kevesek közé tartozom, aki a két halmaz metszésében áll. Sajnos kegyetlen kritikusa vagyok a romantikus irodalomnak, de ettől függetlenül szeretem. Viszont soha nem kellene rá erőltetni olyanokra, akik alapból nem ilyen beállítottságúak. Szóval én nem erőltetném rád egyiket sem, talán az enyémet :DD, de nem írtam semmi ilyesmit... Szóval csak annyit akartam mondani, hogy hidd el, nem mind buta, talán mind sablonos kicsit, de meg vannak ezeknek is a szépségei. Én megpróbálok nektek közvetíteni, de senki ne olvasson romantikus irodalmat ( vagy ne olvassa az aktuális könyvet) csak mert én így mondom.

      De amúgy nagyon szeretem olvasni, hogy az aktuális könyvajánló épp mit hoz ki belőletek ( anti romantikus regény pártiakból :P )

      Törlés
    4. :o Akkor Jamie már rám vert pár kört. Értem még az ujját sem vágta el senki... :D

      Én nem vagyok igazán a romantika ellen. Mr. Darcy örök szerelmem, no meg az időutazó felesége is megunhatatlan, még ha nem is klasszikusan romantikus, de úgy találtam, és szigorúan a saját véleményem, azóta sem írta meg senki jobban. Sem a karaktereket, sem a tépelődést, vágyódást, akármit. Szóval szeretem, csak nem találtam olyat, ami felér a gyermekkor ábrándjaimmal, így hát nem olvasom, mert csak vicsorogni tudok tőlük... :D
      A tieddel akkor i próbát tennék ;)

      Törlés
    5. az a helyzet, hogy én sokkal jobban élvezem a posztjaid, mint a könyveket. valahogy ilyen tömören, pár sorban sokkal érdekesebb, főleg a megjegyzéseiddel, mint mondjuk 400 oldalban. nincs időm kiszűrni a 400 oldalból a posztnyit. (de hülyén hangzik.:D)

      Törlés
    6. Hát Nima, ezt elhiszem, hogy nincs kedved átrágni magad ezen :D, itt felül... :D
      Állok rendelkezésedre, csak legyen időm leírni az élményeim.

      Reea, teljesen megértelek, Darcy örök, és vigyázni kell a gyerekkori ideálokra.

      Vicsorgás :D, grrrrrr!

      Törlés
  3. :DDDD Hát igen, sok csalódást keltő része volt. A börtönélet leírása nekem még nagyon tetszett az elején, de az Amerikába helyezett rész... hát. A végén azért van meglepetés, pont elég ahhoz, hogy folytatni akarjam. De kétségtelenül sokat lohadt a lelkesedésem.
    Nekem az a hasonlat jutott eszembe egy ponton, hogy ezeket is minden éri, mint a gyalogkakukkos rajzfilmben a prérifarkast. Totál életszerűtlen volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óh, pont ott hagytam abba, hogy Amerikába értek :DD

      Az a vicc, hogy az első könyv elején volt egy rész, amikor Jamie bámulta az ablakban Claire-t, és engem mindig az piszkált, hogy jujj, az vajon hogy lesz. Most valami olyasmit olvastam, hogy még most sincs kibontva ez a vonal, hány könyv jelent meg tíz? Tetszik ez a dinamika, ahogy előre haladunk a történetben :D

      Úgy nagyvonalakban szerintem tök jó ez az ötlet, az időutazás, meg a háború, meg minden, de ez bosszantó mélyrepülés volt- számomra. Nem akarom senki kedvét elvenni a regénytől, csak nekem ez már sok volt. Vagyis kevés.

      De lehet, majd megkérdezgetlek, hogy mi történt velük... :D Persze csak nagy vonalakban.

      Törlés
    2. Sajnos, sok igazad van, számomra is voltak irritáló részek, bár ennyire nem utáltam, mint te. :)
      Hát sokra már nem emlékszem, de ami megmaradt, elmesélem, ha akarod. ;)
      Sokaknak csalódás lesz az amerikai vonal, akik a cuki "szoknyás" skótok miatt nézték/olvasták eddig. De tudom, hogy neked nem ez volt vele a bajod alapvetően.

      Törlés
    3. Na de várj, most az Amerikai rész, az egy különálló rész, megint úgy kábé EZER oldal? És Jamie-n ezek szerint még szoknya sem lesz, vagyis kilt sem? Úgy értem NADRÁGOT FOG HORDANI???

      Bea, annyira örülök, hogy írtál :)). Ide is leírom, hogy én teljes mértékben megértem a másik oldalt is, csak nekem ez már neeem... jön be. De megértelek titeket, és messziről támogatlak.. :D

      Törlés
    4. Hát ööö, az amerikai kiadások fülszövegeit olvastam el, és abból úgy tűnik, a köv. rész Amerikában fog játszódni végig, de nem tudom pontosan. :) Felteszem, nadrág lesz rajta. :D

      :D Köszönjük. ;) Még egy résszel megpróbálkozom, aztán kiderül, folytatom-e.

      Törlés
    5. Jaaa! Már mindent értek :) Az is lehet, hogy nem lesz nadrág rajta, -bizonyos jelenetekben biztosan nem-, de végül is nem is az öltözködésével van bajom.

      Azért kutyultam itt mindent össze, mert kb. ott hagytam abba a regényt, hogy kikötöttek a hajóval, amit Jamie ( férfiasan összehányt), de hát még így is szép volt. Most úgy rémlik, hogy valami Karibi szigetre szerettek volna eljutni, de ó jajj, már ezt sem tudom meg, mi lett :DDD. Höhö. :)

      Törlés
    6. Nézd majd meg a sorozatot, hátha kihagyják belőle a sok idiótaságot. :) A végén van egy elég nagy fordulat, és az a rész szerintem nagyon jó volt. A 2. évad nekem ilyen szempontból kellemes meglepetés volt, kimaradtak azok a részek a francia udvarból, amiket nem szerettem a könyvben. Szóval ez a kivétel, ahol a sorozat a jobb. :)

      Törlés
  4. Végre, végre egy ismerős csaj (még ha csak virtuális is az ismeretség), akinek nem lesz tüszőrepedése a könyvtől! És ezt nagy plénum előtt vállalja! Olyan büszke vagyok rád, Zenka! :)))

    Natos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, köszönöm! :) Kikerültem a bűvköréből. Olyan régóta le akartam már írni ezt... Teljes megkönnyebbülés.

      Törlés
  5. Zenka, a 4. résszel én is befejeztem ezt a marhaságot. Voltak jó részei, volt, ami érdekelt volna, de annyi hülyeséggel van tele, ami miatt a jó részek sem érdekelnek már. A tévésorozatot talán fogom nézni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy engem már a sorozat is mérhetetlenül idegesít. :) Talán az idő múlása segít :D!

      Törlés
    2. Azt azért én még szerettem. :) Aztán majd kiderül.

      Törlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig