március 05, 2017

Amikor valami nem olyan jó...

Kicsit visszavágyom azokat az időket, amikor minden vagy nagyon jó volt, vagy nagyon rossz. Mostanában egyre több könyvnél érzem azt a csalódást, hogy elvagyok ugyan vele, de nem hoz lázba, vagy gyakori szájhúzogatás mellett elolvasom ugyan, de sokszor azt érzem, időpocsékolás az egész. Régen ez elképzelhetetlen volt.

Az utóbbi időben több olyan könyv is  csalódást okozott, aminek az első részéért szinte rajongtam. Én változtam, vagy a történet lett rosszabb, fogalmam sincs.

Nem tudom, el szoktatok-e gondolkozni, ha ilyen történik, hogy vajon miért lehet ez? 
A könyveknél nagyon fontos az időzítés, lehetséges, hogy rosszkor olvastam. Vagy nem voltam a megfelelő hangulatban, vagy csak szimplán türelmetlen voltam... Fáradt voltam. A lelkem mélyén mást akartam. A lényeg persze az, hogy az adott könyv- lehet olvasók tízezreit meggyőzte- de engem nem rántott be. Ez van...

Régen olyan jó volt, mert általában véve a könyvek vagy tetszettek, vagy nem. Valami vagy jó volt, vagy a szemét kategória. Most, hogy jobban látom az átmeneteket, azon tűnődtem, hogy
"a rossz könyveknek", így idézőjelben, vajon milyen kategóriái vannak a számomra. 



1.- Sajnálom, de nem.
Amikor valamit nagyon szeretni akartam, de sehogy sem ment. De tényleg. Sehogy.

2.- Egy cseppet sem sajnálom
Amikor valami annyira rossz, hogy kéjes mámort érzel amiatt, hogy utálod.

3.- Feledhető kategória
Kicsit felszisszentem, ahogy ezt leírtam, mert talán ennél rosszabb nem is lehet. A könyv totál érdektelen, nem érted, mit keresel ott mellette, előre lapozol, csak hogy hamarabb véget érjen, és amint bezártad, már el is felejtetted. A feledhető kategória = elpocsékolt idő. 

4.- Bár tudnám feledni.
Amit végig olvastam, és mélysége úgy beégett az agyamba, hogy képtelen vagyok elfelejteni. Kvázi érzelmi megrázkódtatás volt.

5.-Szenvedni fogsz, de közben élvezed. 
Ez nem a guilty pleasure, ez az, amikor valami annyira rossz, hogy már csak röhögsz rajta. Előző kategóriával szemben érzelmileg nem okoz megrázkódtatást, inkább olyan , mint mikor a tévét kapcsolgatva véletlenül rákapcsolsz a Muzsika tévére.

6.- Voltak mélységei
Amikor valami jól indul, és egyszer csak olyan béna lett, hogy képtelen vagy tovább olvasni. 

7.- Valami volt, de nem az igazi
Amikor az embernek hiányérzete van, és ezt semmi sem tudja feledtetni. 

8.- Tudom, hogy jó, csak nem jött át! 
Azt hiszem, hogy valamelyik tehetségkutatóban mondta mindig egy zsűri, hogy nem jött át, és tényleg előfordul, hogy úgy alapvetően nincs gond a regénnyel, csak egyszerűen olyan mintha csak szavakat olvasnál egymás után, de nem von be magához történet. Hogy ez a szöveg gondja, vagy egyéni szociális probléma? Fogalmam sincs. 

9. Örömömre szolgált, hogy vége lett:
Amikor elkezdesz olvasni valami, és folyton arra vársz, mikor lesz már vége.

Nálatok? Esetleg másféle kategóriák? 


21 megjegyzés:

  1. egyelőre még végletes vagyok, vagy jó valami, vagy rossz.
    viszont az utóbbi időben nagyon ügyelek arra, hogy még csak véletlenül se olvassak olyan könyvet, amiről úgy érzem, elpocsékolt idő. ha nem érzem, hogy van valami olyan mondandója, amiből épülök, akkor az nem kell.
    messzire kerülöm az ilyen 'egynek elment' típusú könyveket, legalábbis ha időben kiderül, mert van azért, hogy a végén jövök rá, hogy na, ezt nagyon kár volt.
    a 9-esnél, amikor azt várod, hogy vége legyen, nem egyszerűbb inkább nem is olvasni? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindjárt végig gondolom a választ :D... szóval vannak olyan esetek, amikor kvázi bele vagy kényszerítve az olvasásba. Pl. kapsz kölcsön egy könyvet, és minden második héten megkérdezik, olvastad-e már. Ilyenkor olvasatlanul én nem adom vissza, szóval minimum átlapozom, hogy tudjak legalább beszélgetni róla.
      Vagy mondjuk van egy HÍRHEDT könyv, amit bejelölsz a goodreadsen/molyon, hogy olvasol, és beletörik a bicskád, de hogy tudj róla érvelni, inkább végig olvasod...

      Öhm, a kölcsönbe kapott könyves verzió a jellemzőbb egyébként nálam.

      Illetve, amikkel én jellemzően sokat szenvedek, azok a sorozatok folytatásai, amik nem hozzák azt a szintet, amit az első részek adtak. És mivel lesz folytatás, és talán a folytatás jobb lesz :DDD - a remény hal meg utoljára-, ezért ja, inkább olvasgatom még tovább, minthogy letenném a könyvet.

      Asszem hamarosan fogok is egy ilyen esetről írni :P

      Törlés
    2. Plussz akkor szoktam még ilyen esetekbe belefutni, amikor mások nagyon szeretnek egy könyvet, és én meg akarom érteni, hogy mi ebben a jó, és mit szeretnek benne. Akkor szoktam még erőltetni az olvasást. ( De magamhoz képest már én is sok könyvet félbe hagyok.)

      Törlés
    3. ja, hát igen, a kölcsönkönyvek nagy mumusok. :))
      igen, sajna ilyenkor nem lehet mit tenni, de sztem az átlapozás pont jó. ha minden ötödik oldal felét elolvasod, képet kapsz a könyvről. vagy így az is feltűnik, ami érdekesebb.
      de jobb nem kérni kölcsön, nem?:D
      hát, én nem szoktam akarni megérteni, mi a jó egy könyvben másnak. mert ha nekem nem jó, nem mindegy, másnak milyen?
      a sorozatokban viszont egyetértek, elég kevés az, ami változatlanul ugyanolyan színvonalú, de ha egyébként bejön, azt sztem érdemes tovább nyúzni.

      Törlés
    4. Amúgy legtöbbször én nem kérem, csak kapom a kölcsön könyveket - szerintem azért, mert én is sokat adok kölcsön, aztán ez azzal jár, hogy más is ad :D -de nem minden kölcsön kapott könyv rossz ám!!

      Igazad van, mert kit érdekel, hogy másnak mi tetszett valamiben! ( Engem . :P Néha tényleg nagyon érdekel...)

      Törlés
  2. Annyira különbözőek vagyunk, hogy én is úgy vagyok mint Nima, nem akarom megfejteni, másnak miért tetszett. Elég nekem saját magamat kielemezni, meg a könyvet, hogy mi nem volt jó nekem benne. A kölcsönkönyvekkel valóban megvan ez a probléma, de néha akkor is kölcsönkér az ember. Nem lehet előre tudni, mi lesz ezekből végül jó élmény. :)
    Kategóriák vannak nekem is, bár azt hiszem nem ennyi. A paprikás posztot kiváltó talán a legerősebb. ;) Az egynek elment könyvek valóban időpocsékolások, csak gyakran nem jön még az érzés olvasás közben, vagy számítasz valami csattanósabb, kompenzálós végre, és aztán utólag látod csak, hogy nem érte meg elolvasni. :/ Nekem tavaly elég sok "semmilyen" könyv jött össze, nem volt jó. Most próbálok rányúlni a biztosabbakra, de most se mindig jön össze. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, én ilyen kíváncsi típus vagyok :), érdekel, kinek mi járhat olvasás közben a fejében...

      Jaja, igen- az ember sokszor sokáig várakozik valamire, amitől talán jobb lesz a regény, aztán ha már csak 100 oldal van belőle, akkor már mindjárt vége.

      Törlés
  3. visszagondolva, régen nagyon sok jó könyvet olvastam.
    amik mellett most elmennék, hogy kell a fenének. :D
    lehet, hogy ezt hozza, ha sokat olvas az ember. kitolódik a tűrésküszöb, és már egyre jobban le kell nyűgözni, ha valamit igazán jónak akarok mondani.
    úgy emlékszem, régen nagyon kevés könyvet dobtam félre, bár akkor jóval kisebb volt a választék, bár sztem akkor is voltak rossz könyvek, vagy amikre épp nem voltam hangolódva, meg ilyenek. valahogy megbocsájtóbb voltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egyébként régen sokkal több újdonság ért... Lenyűgözött, ha egy új téma jött felém, egy-egy fülszöveg teljesen fel tudott csigázni, totál ki voltam, ha késett a futár, meg ilyenek.

      Na jó, azért most is van ilyen, de most már kicsit több kell. Szóval ami most egynek elmegy, az régen lehet felért a katarzissal. Szőrös szívű kritikusok lettünk, Nima... :)

      Törlés
    2. Régen nem ért ennyi reklám és impulzus és nem volt ennyi ajánlás, csak legfeljebb anya-apa, egy-két sulitárs, vagy tanár amit ajánlott gyerekkorunkban. A témák mind újak voltak, és valahogy lassúbb volt az élet is, lassabban olvastunk valamit, nem volt baj, hogy nem "haladunk", ez is sokat számít, hogy ez mennyire megváltozott. Hiába klisé, hogy gyorsul a világ, akkor is gyorsul. :D
      Én is úgy emlékszem régen minden könyvet imádtam, amit elolvastam, és semmit nem dobtam félre.
      Mostanában egy sokkal nagyobb palettából választunk, sokkal siettetettebb (basszus és van ilyen szó! :D) módon, és mindenféle vegyes befolyásoló tényezők alapján.

      Törlés
    3. Meg talán kevesebb az időnk az olvasásra, mint régen, szóval a szabad időt olyannal próbáljuk tölteni, ami tökéletesen belesimul a vágyainkba, elképzeléseinkbe..

      Törlés
  4. Nálam most az van, hogy a szart is elolvasom. Én is csodálkozom, mert régen pont nem voltam ilyen, azonnal félredobtam. Próbáltam ezt elemezgetni, arra jutottam, hogy próbálom élvezni azt, amit a többség (igen, ezek az általam szarnak titulált valamik egy csomó embernek nagyon tetszettek) és megérteni őket, belesimulni a tömegbe :D Másrészt tele van már az agyam fajsúlyos és nehezebben emészthető irodalommal, mert alapvetően ezeket szeretem, de vágyom valami könnyedebbre - ami alapvetően, általában, számomra: szar :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe :D, most komolyan, ebből sehogy sem fogsz jól kijönni :DD, de amúgy ez tök vicces szituáció.
      Most akkor végül is a Vörös sátor is szar? :D

      Törlés
    2. Neeem. Azért olvasok jókat is. De olvastam idén vagy három hülye krimit, ami nem jellemző rám és nem is az én világom.

      Törlés
    3. szee, sztem nálad a 'rossz lányok nem halnak meg' hatása ez...:D
      a mai napig nem értem, hogy került a kezedbe.

      Törlés
  5. Van ez a: De mindenki imádta, mégis szar! kategória, amiben mostanában folyton beleesek. Mert nálam olyan közepes, majdnem hogy felejthető, vagy éppen az is, de kicsit bűntudatom van miatta, mert mindenki imádta. És részemről totál rejtély a miért. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De akkor ezeket is végig olvasod, ha jól értem... Én a nagyon népszerű könyveket általában csak azután olvasom, hogy divatja múlt kategóriába estek, ettől függetlenül én is beleesek ebbe a csapdába.

      Törlés
    2. Általában én is csak akkor. Pl. itt volt a Kakukkszó, már tán a 3 jött ki, mire befejeztem, de nem értettem a miértet. Nem volt túl jó... :D
      Meg a lány holddal és tudja mi a csudával. Attól csak a vérnyomásom ment fel :D

      Törlés
    3. Ha alacsony valaki vérnyomása, ez tök jó!

      Törlés
  6. Ezen már én is gondolkodtam, és arra jutottam, minél több könyvet olvas az ember, annál nehezebb meglepni, vagy felülmúni a korábbi élményeket. Talán az elvárás lesz magasabb, így a csalódás esélye is nő. Bár nálam még mindig a nagyon jó - nagyon rossz kategória a legtöbb könyv, de az egynek jó, a feledhető és a nem az igazi beszivárgott az életembe. A nem az igazi az ezekből, amit nem feltétlen olvasok végig. A másik kettő hangulat kérdése, lehet, máskor tetszett volna, passz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, régen én is mondogattam, hogy egynek jó, egyszer olvasható kategória, amivel különösebben nem volt bajom, de nem is dobott fel. Mostanában ezt a kategóriát valahogy elhagytam...

      Törlés