július 04, 2015

Ugyan már!

Ha lenne kategória link a poszt alatt, akkor látnátok, hogy javarészt napló bejegyzéseket írok, de azért lesznek könyves értékelések is, nem kell megijedni. A mostani poszt is ennek indult, egészen szubjektív lesz, és ha megbántok valakit vele... Hát... Légyszi, ne bántódj meg... :)

Nem is tudom, honnan kezdjem. Az elmúlt ősz-tél tartogatott nekem jó pár leckét, és ebből az egyik az, hogy ne címkézzem az embereket. Nagyon sokáig tele voltam félelemmel azzal kapcsolatban, hogy engem mások vajon milyen címkével láttak el. Mindezt úgy, hogy közben azt állítottam, engem nem érdekel mások véleménye. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ez csak a felszín, egy maszk, egy jól felépített smink, ami mögött már én sem láttam, mi lehet.

Rengeteg szituációban ítélkezünk emberek felett. Ami egyértelműen hülyeség. Ha egy kicsit is eltávolodnánk a saját egónktól, és attól, hogy mindennek mi vagyunk a közepe, sokkal egyszerűbb és könnyedebb lenne az élet. Legalábbis én így gondolom. Az utóbbi pár napban elég sok ilyen szituációt figyelhettem meg.

Például: - ha nem borulsz szivárványba a facebookon, akkor mostantól nem vagy a barátom.
Vagy: - ha te nem úgy értékelsz egy könyvet, ahogy én szeretném, akkor egy bunkó paraszt vagy
Esetleg- ha te nem úgy gondolsz valamit, mint én, akkor abból csak vita kerekedhet, semmi más, mert én aztán nem engedek.

Csupa én, én, én. Csak hogy ha így folytatjuk, a sok " én" egyedül marad...

Elmondok egy teljesen ártalmatlan történetet. A minap Gretty kitett egy poszt bejegyzést az Austen film adaptációkról. Az első helyet a 2005-ös Büszkeség és balítélet mozi vitte, és természetesen megjelentek azok- akik minden joggal- utálják a filmet, mert a sorozat... A sorozat szerintük a legjobb. Ezzel semmi gond nincs, csak rögtön eszembe jutott, hogy akárhányszor erről a filmről szó esik, jön az ellentábor és lerombol minden... lelkesedést. Egyszerűen csak szeretjük a mozi filmet, és hirtelen magyarázkodnunk kell, hogy ugyan már hogy vagyunk képes szeretni azt. Hát mert csak. 



Soha nem értettem, hogy ha valakivel nem egyezik a véleményünk, miért kell a másikra erőltetni a miénket? Miért erőltetjük másra azt, akik mi vagyunk? Jobb lenne, ha nem lennénk egyediek? Jobb lenne, ha mindenki olyan lenne, mint mi? Miért nem lehet elfogadni, hogy az egyik ember ilyen, a másik meg pont olyan? ;) Természetesen megvan a különbség az alatt, ha beszélgetnek az emberek és elmondják egymásnak, hogy ebben-abban mi tetszik, meg mi nem tetszik, de ezek a szituációk mostanában egyre többször átmennek személyeskedésbe, ami szerintem sokkal több negatív dolgot mond el arról, aki ezt így kiprovokálja, mint arról, aki mondjuk elszenvedi a provokációt.

Szerintem nem olvasnak a Blogturné klubosok, de nem is nekik írok, úgyhogy a lényeg csak annyi lenne, hogy tavaly nyáron szó szerint megevett a fene, annyira idegesített az egész jelenség. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem is velük volt bajom igazán, hanem magammal. És amikor szépen lebontogattam, hogy miből indult ez a tüske, már nem is érdekelt az egész. A blogturné olyan, amilyen. Sőt, tisztelem, becsülöm a lelkesedésüket és a kitartásukat, úgy is, hogy tudom, nem én vagyok a célszemély.

Én úgy gondolom, hogy amikor címkét ragasztunk másra, akkor azzal megerősítünk egy másik skatulyát magunkkal szemben. Nem mondom, hogy olyan nagymenő vagyok ebben, de eldöntöttem, hogy nem fogok ítélkezni senki felett, csak mert ezt vagy azt szereti. Mert azzal magamra ragasztom a nevetségesség címkéjét. Nem előttetek, hanem önmagam előtt. Előttetek megjátszhatnám milyen mű májer, határozott és okos ember vagyok, de az már megint csak a maszk lenne. És elég nehéz volt ezt a maszkot leszedegetni, úgyhogy nem kérek többet belőle.

Csak rózsaszín könyveket olvas? Soha nem vett kezébe szépirodalmat? Kiscicás képeket oszt meg? Atyaég, nem lett szivárványos? Moly-os, Btk-s, túl vékony, túl kövér, ezt eszi, azt eszi, netalán másképp gondolja? Másképp viselkedett, mint ahogy te tetted volna? Ne tegyetek a szemetek elé szemellenzőt, mert rengeteg kincsről maradtok le. Hatalmas dolog, ha valaki megnyílik mások előtt. Ajándék, amit megtagadtok egyetlen pillanat alatt. Mást csak frusztrálttá tesztek vele, de magatokat meg szegényebbeké.

Címkézni hülyeség, kivéve mondjuk a befőtteknél - most komolyan, meg tudod különböztetni címke nélkül a meggyet meg a cseresznyét? :) Mert akkor plíz, áruld el, hogy kell...

16 megjegyzés:

  1. igen, én is így érzem. Még a saját anyukámnak is megmondtam ma, hogy elég, hogy nem mondhatom el neki a saját véleményemet. (így 40 évesen.)
    És igen!. a Büszkeség és balítélet film sokkal jobban tetszik nekem, mint a sorozat. Én nem lettem soha szerelmes Colinba. Ellenben Matthew MacFadyen nézésébe...

    VálaszTörlés
  2. Ezt pontosan én is így gondolom. :) Nem mindig sikerül, és van, hogy észreveszem magamon, hogy hopp, már megint címkéztem. Vagy: elítéltem valakit, mert ő olyan ítélkező volt:)) Egyszóval van még hova fejlődni. És én örülök a naplószerű bejegyzéseknek is:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naná, hogy nehéz. Pont az a szép benne. Meg - lehet mondani, hogy ez lehetetlen- aláírom akár ezt is. De törekedni azért lehet rá.

      Törlés
  3. ja igen: címkézés: én megismertem egy lányt/nőt 4 éve, aki soha(!) nem címkézett. Sokat tanultam tőle. Próbálkozom is, de amikor ugyanazt a hülyeséget, szemétséget stb. tapasztalom valakinél, akkor nem tudok nem véleményezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem azért nehéz ez a dolog mert... Ugye egyrészről nehéz, mert eldöntheted, hogy te mostantól Teréz Anya leszel, de úgysem leszel az :D. ( Meg egyébként is, a sokat idealizált Teréz Anyának is meg voltak a maga gyengeségei meg kihívásai az életben. De ez mondjuk más téma.)

      Szóval - szerintem- már az tök jó, hogy figyelünk erre, hogy megpróbáljuk a másikat elfogadni, úgy ahogy van. De azért én azt mondom, hogy ha valakiről többedszerre kiderül, hogy egy rosszindulatú szemétláda, akkor én részemről annyit teszek, hogy elfogadom, hogy az :D, - ő itt tart, hát legyen így- nem hajlok meg neki, meg nem támogatom a hülyeségében, meg ha felpiszkál nyilván visszaszólok, de nem hagyom magam hosszú ideig felidegesíteni. Na jó, inkább azt mondom, törekszem erre.

      Viszont attól még nem lesz senki szemétláda, mert - hogy példánál maradjak- ezt vagy azt a könyvet/filmet nem szereti.

      Törlés
    2. Persze hozzáteszem, én is elgondolkozom, hogy, " bahh, ez hogy nem szereti... ööö, mindjárt kitalálok egy példát... Matthew MacFadyen-t :D. Szóval nyilván bennem is lezajlik ez, de megpróbálok innen nem menni tovább. De tök jó, ha az ember tud beszélgetni a másikkal és nem elbeszélni mellette.

      Törlés
    3. * és nem elbeszél mellette.
      ( bocsi)

      Törlés
    4. Engem nem érdekel kinek milyen film vagy könyv vagy zene (mondjuk ez a legérdekesebb lehet :D) tetszik, inkább irigylem, hogy tényleg ezek a legnagyobb problémái lehetnek? Ha nem azok, hanem amolyan "belekötős" típus, akkor sajnálom a személyisége miatt.
      Én egész jól megváltoztattam magamat. Hatások-ellenhatások, családi nevelésem mellett vagy éppen nagyon az ellenessége miatt. Jó így, és fejlesztem tovább magam.

      Törlés
  4. Teljesen egyetértek veled, Zenka! :)
    (Amúgy én is imádom a 2005-ös B és B filmet. :D Igaz, a sorozatot is szeretem.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szeretem mindkettőt- úgyhogy mi mindkét táborban rajonghatunk. Micsoda mázli :D

      Törlés
    2. Mázli, és a különböző kommenteket, posztokat olvasva, elég ritka. A legtöbb ember vagy egyiket, vagy másikat szereti.
      Gretty ominózus posztja hol található? Nem akadtam rá.

      Törlés
    3. Az a facebookon volt :) - de ott nem volt egyébként vita vagy ilyesmi, Tigi meg Borostyán volt az ellentábor, de ők kedvesen csinálták -, csak egyből eszembe jutott pár eset, ahol nem ment ilyen simán a vélemény egyeztetés.

      Törlés
    4. Link esetleg? Szívesen elolvasnám. :)

      Törlés
  5. Én nem láttam soha a sorozatot, na bumm, viszont nagyon nagyon szeretem a filmet, és még Keira Knightley-t is. Tényleg rossz, ha emiatt magyarázkodni kell (meg más miatt is), miért ne szerethetném, vagy miért ne szerethetném jobban?
    Néha "kapok" azért is, hogy a nescafé nem kávé, hát nekem igenis az, és jobban szeretem a sima lefőzött omina silknél (blee). :P
    Jó poszt. :) Meg írjál még. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg nem iszok kávét :D, úgyhogy ebben meg nekem nincs összehasonlítási alapom. :) Sőt én még sosem főztem kávét :) - bevallom ezt most kicsit cikinek érzem. De ugyan már, tök jól megvagyok.

      Oké, és köszi. :)

      Törlés