augusztus 18, 2014

Könyvek, amiket a sarokba hajítottam... ♥


Pár bloggal összefogtunk és eldöntöttük, hogy kicsit témázgatunk. Az ötlet lényege annyi egyszerűen, hogy közösen választunk egy témát, választunk egy közös időpontot, és a kijelölt pillanatban egyszerre publikáljuk a blogunkon a választ. Izgalmas dolog lesz körbe járni és megfigyelni, ki mit írt, a másiktól függetlenül.

Mostani témánk nem más, mint:
Olvasás közben mi dühít fel egy könyvben?

 Mielőtt mindenki azt gondolná, hogy én egy barbár vagyok... ( igen, van önkritikám, elgondolkodtam egy pillanatig), szóval: nem, nem vagyok az.

Életemben - úgy hiszem, kétszer hajítottam, más szóval dobtam a sarokba könyvet. Egy alkalommal áldozatom a két és fél téglányi Európai Unió joga című rezümé volt, - már most tudom, hogy minden olvasóm, minden vád alól felmentett, és ez annyira jó érzés!  -, DE azért elmondom akkor is, hogy pár perccel az ominózus dührohamom után, amit mélységes és csillapíthatatlan vizsgadrukk és kétségbeesés indokolt, szóval felpattantam, megsimogattam a könyvet, és azt mondtam neki:"Drágám, ha ez a vizsga - oké pótvizsga- sikerülni fog, én bizony a nyáron elolvasom minden betűdet. " A vizsga sikerült, de be kell valljam, az átolvasásra azóta sem tudtam erőt venni magamon.


Második könyves dobálkozásom pedig még csak nem is tényállásszerű, hiszen nem is a sarokba dobtam a Dorian Gray arcképét, hanem egy vérszomjas puli fejéhez vágtam, - ahogy azt anno megírtam még a freeblogos blogban-, mégpedig azért, hogy ne marcangoljon szét egy ártatlan, a szomszédba átszökött kutyust. Ahogy a medvékről köztudott tény, hogy szeretik a mézet, úgy legyen köztudott mostantól, hogy a pulik nem rajonganak a klasszikusokért, különösen utálják Oscar Wilde-ot. Ez itt egy Zenka féle bölcs tanács volt...

Az van, hogy képmutató dolog azt hinni, hogy minden könyv tökéletes, szőröstől -bőröstől, ahogy van, minden nyomdahibájával együtt. Én nem irigylek senkit, aki mindenért rajong. Igenis van alkalom, amikor egy könyv megérdemli a vagdalózást, de persze leginkább nem fizikálisan, hanem tudjátok, vannak ezek a képzeletbeli rongálások, amikor ott van ugyan a kezemben a könyv, de én látom a képzeletbeli röppályáját: most elindult, igen, elhagyta a táv felét!, már nem bírja sokáig, óh, igen, a gravitáció, vonzza, lefelé, vonzza a sarok felééé, és végül igen, igen, igeeen! PUFFF!!!
( stadionnyi ováció)



Az alábbiakban ezeket az eseteket írom le, amikor megérdemelné a könyv az ominózus PUFF-ot.  *gyakorlati példákkal*: 

1.  "SZENT ISTEN! EZ A PIZZÁS FIÚ!"
avagy: FELKIÁLTÓJELEKKEL KIFEJEZETT EMÓCIÓK!!!!
Igen, igen... Első helyre került, mert amint meglátom, kiveri nálam a biztosítékot!!!!!!!!!!!!
Kell a felkiáltójel, szép dolog, szép, de az érzelmi kitörést nem csak ezzel lehet jelölni.
Vagy ahogy ezt egy régi posztban leírtam:

"Ilyeneket mond neki, például: " Szent Isten! Ez a pizzásfiú!", vagy hogy: "Nick, te varázsolsz! Aki a szemedbe néz, gyógyíthatatlanul szerelmes lesz!..." És ilyenkor bőszen gondolkodtam azon, hogy most ezt vajon komolyan kellene-e vennem, vagy normális dolog, hogy én ezeken a mondatokon fetrengek a röhögéstől. Őszinte leszek, egy idő után úgy döntöttem, totál mindegy."


2. "Ajka úgy nyílt ki, mint a harmatos rózsabimbó" - avagy Isten veled, TRUBADÚR KÖLTÉSZET!

Beszéljünk most kicsit a nőkről. Vannak nők, akik azt hiszik, tudnak írni. Ez egy olyan paradigma, ami eszméletlenül felcseszi az agyam, - ha nincs így. Az a női író, aki azt hiszi, hogy azért lesz az értéktelen ponyvájából SZÉPIRODALOM, mert olyan kifejezéseket merészel leírni, mint, hogy - vigyázat, idézem:

"Morgana nem tudta, de a férfi ádáz küzdelmet vívott az ágyékában lakó karmos szörnyeteggel."
 vagy
"A bánat hullámai egyre sűrűbben gyűrűznek a csendben."
vagy
"A szavak úgy lövelltek ki a lány szájából, mint a jégcsapok."

Szóval az ilyen írónőknek üzenem, innen itthonról, hogy a középkorban vége lett a trubadúr költészetnek ez pedig itt a huszonegyedik század!!!! Basszus.

3. "Mama, ha Nick nem az öcsém volna, én esküszöm, rámennék!"
Harmadik helyen a nők, de lehet, az emberiség nagy - és bármennyire is tagadják - létező, bomlasztó ellensége: a női ostobaság. 

Logikátlan? Nevetséges? Tudományosan bizonyított, hogy támadja az agysejteket? Ahhh, de olyan jól hangzik.
Figyelem példát is írok:

"Aztán a következő jelenetben Nick kitámolygott a szobájából, és elújságolta a családnak a hírt, tudjátok, hogy nemsokára elutazik és fényember lesz XD, miközben óvodásokat megszégyenítő módon tömködte magába a félig kész palacsintákat, és persze egyszerre kiabált és mosolygott, és képes volt elengedni a füle mellett azt a már-már legendás, és többször idézett - egy átlagos családi háztartásban minimum egyszer minden testvér között előforduló mondatot - , komolyan nem lepődnék meg, ha egyszer valaki ilyen szöveget nyomtatna a pólójára- miszerint:  Mama, ha Nick nem az öcsém volna, én esküszöm rámennék! XD Nektek elárulom, hogy picit tényleg féltem, hogy a Shirley névre hallgató lány a következő jelenetben ráugrik a fiúra, de szerencsére, mint ahogy azt egy újabb felkiáltójeles mondatban kifejezte, elment tőle a kedve! Hát izé..."


4. FOOGD BEEE! - avagy az írói kiszólások.
Ó, Anyám, gondolkodtam, hogy előrébb teszem ezt skandallumot, mert egyszerűen, egyszerűen, egyszerűen, nem bírom elviselni, ha egy író annyira hülye, hogy nem veszi észre, kiesett a szerepből és már a saját kis instrukcióit olvasom a regényben.
( Jellemzően ezek is női írók, bár ez nem jelent semmit sem, mert én leginkább női írókat olvasok. ) Én személy szerint szeretek egyedül lenni a regényben, nem szeretem, ha mellém telepedik egy nyomulós írónő és elmondja kiről mit gondol. Hát noormáális? 

"Nem hiszitek el, de ez a nő, miközben egy mindent tudó külső nézőpontból írta le a történteket, képes volt egyszer csak a saját kis poénjait az elbeszélésbe tuszkolni, ami egyszerűen azt a hatást váltotta ki belőlem, hogy hangosan veszekedni kezdtem vele, miszerint: FOOOGD MÁR BEE! Olyan megjegyzéseket tett folyton, amit a karakter ugyan megjegyezhet, de neki, mint írónőnek kussban kellene lennie, pl. ilyet mond, hogy "Raphael csinos pofikája lenyűgözte a lányt”, komolyan, ennél a résznél gondoltam, hogy lőjenek le, mert ezt nem bírom. Ki a francot érdekel, hogy Nalini szerint csinos Raphael orcája?"

5. Tökéletesen, szívdöglesztően, gyönyörűséges-
Szóval... Nem a Twilightot akarom szívatni, de nyilván elárul valamit egy lányról, ha élete szerelméről ennyit tud csak mondani. Vagy az írónőről. Esetleg mindkettőről. 
Írhatnám persze, hogy " arcvonásait a legnemesebb gránitból metszették ki a művészek, teste harmonikus és izgató", stb, stb.




Tudjátok mit gondolok én, ezekről a tökéletes, ám üres szereplőkről? Hogy az irodalom kudarcai. Lehetnek YA szívtiprók, lehetnek urban fantasy duracell macsók, mind olyanok, mint a papírmasé figurák, hamisak, élettelenek, kibontatlanok, üresek. Sőt, majdnem mind ugyanolyan!  Ilyenkor nem a szereplőért rajongunk, lányok. Hanem azért, akivel megtöltjük azt! A saját vágyálmainkba vagyunk szerelmesek. Akkor meg már miért nem magunknak írjuk a sztorit? 

 6. Borító - mizéria.
A borító öltöztet, de mi van a ha vetkőzik? Hümm...
Vagy mint ahogy ezt egy régi könyv kapcsán megírtam...
"nem tudok mást mondani, ha romantikusra vágysz, vedd a kezedbe, de ez meg itt milyen már..."




9. Fehér kardigánt vett fel, fekete blézerrel és bézs színű nadrággal.
Igazából van párja is, amikor is azt olvasom: a BMW - X4-ével tíz másodperc alatt gyorsul fel 200-ra. Vagy nem tom milyen automata fegyverét, mellyel nem tom mennyi lőszert lőhet ki, felcsatolta.

Ezek a dolgok szerintem senkit nem érdekelnek. Én rosszul vagyok tőlük.

10. Sorozatos elírások - avagy vesszen a kiadó. :)
Szóval az a véleményem, hogy a kiadók törekedjenek a tökéletesre. Nem hördülök fel egy vagy két elírásra, de ha azok sorozatosak, ha szereplők cserélődnek fel, ha helyesírási hibákkal van tele, vagy ha ilyen elválasztást látok... " szerenc-se", az nem túl szerencsés.

Biztos van még pár rigolyám, de a leglényegesebb kritikus tényezőket már olvashattátok. Amúgy nem vagyok egy kötekedő alkat, sokk kell, ahhoz, hogy kikészítsenek. A legtöbb esetben nyilván nem éri meg dorbézolni. A legtöbb esetben elegendő valami olyasmi is, mint ez...


Akik a második témázás merényletében részt vesznek:


És persze kis csapatunk mindenkit szeretettel vár, a témához csatlakozhattok blogbejegyzéssel, kommentekkel, ahogy akarjátok! ( Csak jelezzétek, hogy írtatok, és csatoljuk a posztjaitok linkjeit)
SHARE:

50 megjegyzés

  1. Jaj, annyi minden eszembe jut, ahogy olvasgatom a bejegyzéseket (nagggyon jóóók!), és pont mostan nincs időm kisregényeket írni. De egy nagyon is rám jellemző mondatot egyszerűen muszáj a kilences és még egy-két pont kapcsán:
    Addig örülj, amíg csak olvasnod köll az ilyesmit, és nem fordítnod. :D (az elsőnél ugyanis még mindig átlapozhatod a nagyját, no de a másodiknál... tudnék mesélni:)
    ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem PuPilla foglalta össze a legjobban. Csodálom a csajt :D

      Törlés
    2. Hogy ez mennyire így van! Ha még fordítani is kell az ilyen blődségeket...

      Törlés
    3. Zenka!!!! (felkiáltójelek!!! :D) *pirul*

      Törlés
    4. Látom!!!! :D ( ez itt egy széles vigyor)

      Törlés
  2. Hát nagyon jókat nevettem. :D Ebben csak az a gáz, hogy közben dolgozom, és telefonon... :D
    Nem tudom, te miket olvasol, de ez a rámászós sztori tisztára mangába való. :D
    A kutyák és a klasszikusok kapcsolatáról eleddig nem tudtam, de miig tanul az ember lánya. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Direkt nem írtam címeket, mert nem akarok megbélyegezni regényeket :), annyi legyen elég, hogy vannak ilyenek és sokban hasonlóak ;)
      Egyébként én annyi posztban lejegyeztem már ezeket a rigolyáimat, hogy szerintem semmi meglepetés nem volt a posztban.

      Törlés
  3. Jaj, hát ez nagyon jó poszt lett.:))) Szerintem csinálnod kéne egy "Zenka klasszikusai" vagy mit tudom én, hogy milyen linket az oldasávba és oda betenni ezt, több másik ugyancsak hasonlóan mosolyfakasztó írásoddal együtt, gondolok itt például a "Majd mindjárt írok egy normális posztot is, de előtte... (még Jace mondani akar valamit)..." posztodra, amit rendszeresen újra kell olvasnom, annyit tudok rajta röhögni. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvamag, most hogy beszéltünk róla, azt hiszem aktualizálni fogom a jobb posztokat. Holnap ezzel kezdem ;)

      Törlés
    2. A "Jace még mondani akart valamit" az egy legendás poszt lett, én is nagyon sokat emlegetem XD

      Törlés
    3. Nahát, annyian dicséritek azt a posztot, én nem is hittem volna :D , * most én jövök mindjárt zavarba. *

      Törlés
  4. *taps és ováció Zenkának*

    A karmos szörnyetegnél kontrollálatlanul felröhögtem :D:D

    Rájöttem, hogy lektor akarok lenni. Már csak egy kiadó kell, aki alkalmazna. Képes vagyok betűről betűre átolvasni valamit, és hobbim a helyesírási hiba-, logikátlanság- és elírásvadászat. (És ezen hibák gyakoriságával és súlyosságával arányos mértékben hörgés lesz rajtam úrrá, amint találok egyet.) *ez itt a reklám helye*

    Most lehet, hogy nem csatlakozom egy egész bejegyzéssel, mert csak egy esetre emlékszem, amikor konkrétan földhöz akartam vágni egy könyvet - meglepő módon az Alkonyatot, amit a "nézzük már meg, mi olyan jó ebben"-projektem keretében olvastam. Amikor jöttek azok a mondatok, hogy "elakadt a lélegzetem, Edward olyan tökéletesen gyönyörű"!!! Minden második oldalon!!! Arrrgh!!! (Felkiáltójelekkel kifejezett érzelmek!!! :D) Maximálisan egyetértek, hogy ez a leírási mód az írói fantázia hiányára utal, bedobja nekünk, hogy fú, de gyönyörű a pasas, te meg gondolj bele, amit szeretnél, és már meg is van a karakterizálás. A többit nagyjából már leírtátok előttem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te, de te már olvastad az Alkonyatot, én konkrétan emlékszem :D
      Akkor arra kérlek, ne keress hibát majd a leveledben, amit irtó csúnya macskakaparással írtam meg, kilenc oldal lett, és ma küldtem el ;)
      ( Fogalmam sincs, miket írtam. ) :D

      Így is nagyon értékes és klassz dolog, hogy hozzászóltál a bejegyzéshez, nem kell mindig poszt ;)

      Törlés
    2. Igen, olvastam, azt mondom :) És az volt az egyetlen könyv, amit emlékeim szerint ténylegesen szerettem volna földhöz vágni (bár nem mondok egészen igazat, mert volt egy másik is, a tudodmelyik, de annak a végigolvasására már nem vitt rá a lélek).

      Ohó, levél * - * *csillogó szem* Dehogy keresek hibákat, örülök, hogy végre lesz valami a postaládában :D

      Törlés
    3. (Ha jobban meggondolom, nem is teljesítem a kitételt, mert e két művet nem is sarokba, csak simán földhöz akartam vágni. Utóbbit többször is.)

      Megkérdeztem a húgomat, hogy még mindig van-e pókháló a postaládán, azt mondja, már nincs. Biztos hoztak azóta valami reklámújságot.

      Törlés
  5. ah, tényleg, kihagytam, hogy a felkiáltójelek idegesítenek, de azok nem csak könyvekben.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vicc, hogy most én is használtam őket párszor :D. ( De nem indokolatlanul sokszor. )

      Törlés
    2. A sok felkiáltójel szinte mindig felesleges, bár néha belőlem is kijön párral több a kelleténél, de tudjátok, olyankor valószínűleg zizegés-maximumra vagyok állítva :D
      A Ne féljetek! c. regény (Jókai Anna) címében is zavart amúgy a felkiáltójel, pedig ott van jogosultsága, és mégis, valahogy úgy éreztem egy címben nincs helye, ez fura, nem?

      Törlés
    3. Persze, én is használom, kell is, csak egy regényben... Ott idegesít. Amikor zizegek én folyton szmájli jeleket írok, meg KIABÁLOK, de csak jóindulatúan :D - asszem...

      Törlés
    4. Igen, te totál jóindulatúan kiabálsz mindig :D :D

      Törlés
    5. Mint Csingling, úgy kiabálok, ugye? :D

      Törlés
  6. Olyan viccesek ezek a tankönyves-vizsgás fogadkozások, nekem is volt egy ilyen, hogy csak ezen menjek át, utána megtanulom betűről betűre, bár soha semmi szükségem nem lesz rá többet :D persze én sem tanultam meg utána... Velem mindig a kéregetők jártak jól, amikor hálás voltam az univerzumnak hogy sikerült a vizsgám, mindig mindenkinek adtam pénzt utána, aki kért :D....

    A képzeletbeli rongálásokat, dobálózást tök jól meg lehet valósítani az ilyen kreatívkodó könyvekkel, mint a Wrech This Journal :D persze kicsit hülyén érzi magát az ember amikor vigyorogva dobálja a szobában a könyvet :D

    Ez a kardigános-blézeres öltözködős dolog tényleg idegesítő - kivétel persze ha divatszakmáról van szó, mint mondjuk Az ördög Pradát viselben -, és nekem is volt egy könyv, ahol külön kiemeltem, mennyire felbahta az agyam, hogy állandóan leírták, hogy ki milyen pulcsiban volt... o.O minek? Valamelyik Alice Hoffman volt, de nem vagyok benne biztos melyik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaja, én emlékszem, szerintem is Hoffman volt. Hát, csak köztünk szólva, Moning is szokta írni, de ő valahogy ezt is szolidan írja le, nem nyomja a képünkbe.
      Emlékszem, Nalini Singh még azt is leírta, milyen szabású bugyit hordott a csaj, meg milyen színűt, egy egész mondatot szánt csak erre a ruhadarabra ;) ( Bestseller author, jaja...)

      Annyira jó, hogy már nem vizsgázunk :D, csak erre tudok gondolni. A hülye uniós könyv még mindig megvan...

      Törlés
    2. Moningnál valahogy nem zavar, de az megint egy kicsit más, és ott pl, amikor Malluce-hoz mennek, vicces a kontraszt, (vagy nem ott öltözik Rainbow girlnek? - na meg ez is, hogy innen jön a ruházatból az egyik ilyen állandó jelzője.) és egyébként is, kell érzékeltetni hogy megy át a terminátorba a barbie-ból! :D

      Ahh, ne is mondd, nehezebb, rosszabb napjaimon én is erre koncentrálok, hogy soha többé vizsgák, mennyire jó érzés már :D

      Törlés
    3. Zenka, abból a könyvből csinálhatnál titkos kincsesdobozt, tudod, olyat, ami úgy néz ki, mint egy könyv, de ha kinyitod, látszik, hogy a lapjai közepe ki van vágva, és lehet benne tartani valamit. Garantáltan nem nyúlna hozzá senki :D

      Törlés
    4. Jaja, de ahhoz sok ragasztó kell, hogy megcsináljam, és mit tároljak benne? :D

      Törlés
    5. Nem feltétlenül kell hozzá ragasztó... Amúgy nem tudom, a kincses sziget térképét, vagy ilyesmit :)

      Törlés
    6. Megint annyit emlegetitek Moningot, hogy rám jött, hogy én is akarom (természetesen miután befejeztem, amit jelenleg olvasok), csakhogy itt nincs meg a könyvtárban. Jól van, gondoltam, akkor teszek egy kirándulást a városba a nagykönyvtárba. Nézem a katalógust, hát melyik rész nincs meg nekik - a harmadik, ami nekem kéne. Az összes többi megvan, csak az nincs... Ez most komolyan ledöbbentett és megrázott.

      Törlés
    7. Igen, igen Mooooning! Nézd meg postákon, ha megér neked olyan 700 Ft-ot, annyiért vesztegetik mostanában :) Bnőmnek vettem egy hónapja a postán a harmadik részt. :)

      Törlés
    8. Pontosan erre gondoltam, hogy ha más nem, hát lázadok :P, és megszerzem. A postán én is láttam - bár egy kicsit fura, ha az embernek csak egy harmadik része van egy sorozatból, de hát na, ilyen téren nem vagyok perfekcionista :) Szóval, lehet, hogy úgy lesz.

      Törlés
  7. Klassz, hogy ilyen viccesen írtál! Másképpen jött át a dolog, azaz igen, ezek bosszantóak, de még más az a bizonyos küszöböm. Na megyek elolvasom Pupiét, ha már dicsérted! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Andi, a PuPilláét mindenképpen ajánlom. ;)

      Törlés
  8. Ez a "ha Nick nem az öcsém lenne", hát ezen majdnem dobtam egy hátast. :D

    VálaszTörlés
  9. A felkiáltójelekkel nem értem, mi a baj, főleg, ha el is fér, mert az író nyomatékosítani akar valami. És azzal mi a gond, ha leírja, valaki milyen ruhát visel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öltözékről akkor beszéljen az író, ha van szerepe a történetben. Egy harci öltözék nyilván érdekes, mikor valaki készülődik a csatába. Akkor és érdekes, ha az öltözködésről szól a regény, ahogy Pupi írta, pl. Az ördög prada-t visel... Ha viszont semmi szerepe nincs a cselekményben, akkor felesleges minden részletét leírni a ruhának, mert felesleges és felületes dolog.

      A felkiáltójellel akkor van gond, ha mindenütt azzal nyomatékosít az író. Ha teszem azt egy oldalon van tíz felkiáltójeles mondat, az kiveri a szememet. Szóval szerintem nyugodtan írjon bárki felkiáltójelet, de ne csak azt használja, vagy használja- csak akkor gondolkodás nélkül becsukom a könyvet.

      Egyébként ruha kérdésre visszatérve, be lehet mutatni egy öltözéket úgy, hogy az ne legyen zavaró. El kell rejteni a cselekményben. Én szeretem a csajos könyveket, azokban mindig van egy-két ilyen rész, szerintem az a jó, ha az adott cselekményt kiegészíti, ki milyen ruhát vesz fel, és nem az, amikor leírja az író, mint egy leltárt, hogy ki - mit vett fel.

      Törlés
    2. De amúgy szíved joga azt gondolni, hogy nem így gondolod. :) A többiek beírtak egy csomó ilyen marhaságot, hogy pl. nem jó a szerelmi háromszög, meg ilyenek :D, ezen nem fogunk összeveszni.

      Törlés
    3. :D csomó marhaságot... :D éljenek a szerelmi háromszögek! (nem:D)

      Törlés
    4. De akkor is jóóó! :P Na jó, szinte alig olvastam jó szerelmi háromszöget, ezt bevallom, mégis mindig lelkesít a téma :D
      Viszont emellett más is lekesít :O !

      Amúgy pont azon agyaltam Bea, hogy én valahogy hiába szeretek egy témát, pl. szeretem a chick lit-et, amit ti nem :D, de én alig olvastam chick lit-et. Nem mélyedek el egyetlen műfajban sem, inkább ha megszeretek egy szerzőt, attól megpróbálok többet olvasni. Vagy nem is tudom. De ezen gondolkodtam nemrég... Szóval lehet, ha sok szerelmi háromszögről olvastam volna, én is utálnám...

      Törlés
    5. Bár másnak elég egy is, hogy megutálja.

      Egyébként mit nevezünk szerelmi háromszögnek? Pl. Elfújta a szél: Scarlett- Rhett-Ashley... Na ez az? Mert speciel én rajongok érte...

      Törlés
    6. Azon is agyaltam amúgy, ha már magamban beszélgetek..., szóval hogy alapjáraton szerintem kevesebb YA-t olvastam, mint ti. Jó, jó olvastam, meg szerettem jó párat, de szerintem az átlaghoz képest elég keveset nyomtam le. Talán ezért sem ábrándultam annyira ki belőlük.
      Viszont itt is áll, hogy másnak elég egy YA is, hogy megutálja. Hát az életben van egy csomó gondolkodni való dolog...

      Törlés
    7. Én pl. olvasok chick-litet, ha nem is sokat. KINSELLA! KINSELLA! :D És én is inkább szerzőpárti vagyok, mint műfajpárti. Nagyon kevés YA-t olvastam, és elég hamar meg is utáltam. :D Nem vagyunk egyformák, és ez pont így jó. :)
      Igen, az szerelmi háromszög, és pont ezt utálom a könyvekben: Én Ashleyt szeretem! De hát ott van neki Rhett, hogy nem látja, hogy neki van teremtve? És ezt a nyűglődést nem bírom. :D Nem mintha ilyen nem lenne a való életben is, de mikor olvasok, nem akarom ilyenen felhúzni magam. :) Amúgy a könyvet imádtam, a film sem rossz, de utáltam a végét, egy egyértelmű happy endet vártam volna. :) Viszont maga a könyv jól van megírva, és a szerelmi háromszög is, még ha mégoly bosszantó is. De ott van pl. a Jacob-Edward-Bella-féle háromszög, na, "jóvan, haggyatok békibe", mer' hányok! :D Létezik, hogy valaki nem tudja, kit szeret, vagy hogy kettőt szeret egyszerre? Én még így nem jártam, szóval nem tudom... Na, ez is lehetne egy újabb poszt témája. ;)

      Törlés
    8. Szerény véleményem szerint az az idegesítő szerelmi háromszög, amikor látszik, hogy az egész dolog mondvacsinált, hogy "jaj, vonzódok hozzá is, meg hozzá is", de igazából egyikről se érezzük, hogy ez valami komoly dolog lenne. De nem tartom kizártnak, hogy jól is meg lehet írni, úgyhogy hajrá Zenka!

      Törlés
    9. Áh, én mindig Rhett párti voltam, de amúgy én szeretem ezeket a múltba révedező, költői embereket is, mint Ashley. Igazából első körben nyilván S. rajongott Ashleyért, de hát nem tudta kipróbálni, milyen vele ;)... Nekem igazán tetszik a befejezés is, annyira egyedi és reális is, hiszen Scarlett egy hülye p. volt, köztünk szólva, szóval az élet meg már csak ilyen. A kedvenc főhősnőm amúgy Scarlett, azt már ugye mondtam... Pont azt szeretem benne, hogy egyszerre tudom utálni és megérteni, és szurkolni neki, és azt gondolni, hogy menjen a fenébe :), imádom az ilyen karaktereket.
      De ez teljesen más, mint a Twilight-féle háromszög, az tényleg béna, ez viszont olyan klasszul van leírva, meg nem erre épül az egész regény, ez csak egy is szelete.
      Síontan, szerintem tudnék jót írni :D, számomra ez kihívás!

      Törlés
    10. Scarlett amúgy tényleg jól megírt karakter, minden hibájával együtt. Üzletet vezet egy olyan korban, ahol a nők dolga mindössze, hogy anyák és feleségek legyenek. Ehhez hatalmas erő kell. Ashley részben ezért kell neki, mert elérhetetlen, és épp az ellentéte. Ahogy mondod, nem tudja, milyen lenne vele. Rhett és ő, mint a borsó meg a héja. :D Tükröt állít Scarlett elé, ami persze, nem tetszik neki. Igazi, jól megírt női karakter. A múltkor egy ilyen sem jutott eszembe, de íme, van. :D Legyen ez a köv. témánk. :D ;)

      Törlés
    11. Látod, Zenka, én meg ilyenkor bosszankodom :D Meglepően sokaktól olvasom most, hogy manapság nem írnak igazán jó és erős női karaktereket: vagy életképtelenek egyedül, és mindig meg kell őket menteni (vagy csak simán hülyék), vagy ha mégis erősek, akkor úgy viselkednek, mint a férfiak. Nekem viszont vannak önálló, kreatív és nőies hőseim, aztán mégsem írom meg őket rendesen :D Ez mi szégyen már... Ez így a Scarlett-dolog kapcsán is eszembe jutott, amit írtál nekem, nem olvastam az Elfújta a szelet, de hiszek neked, és most már böki a dolog a csőrömet :D Amúgy meg persze, hogy tudnál jót írni, csak mi kéne, hogy rávegyen, hogy elkezdd? :)

      Bea - én támogatom az ötletet. Lehet, hogy a mostani témázásba is beszállok mégis.

      Törlés
  10. Én itt jelzem, hogy csatlakoztam az első témához. :)
    http://konyvgalaxis.blogspot.hu/2014/08/en-es-komfortzonam.html

    VálaszTörlés
  11. Én a karmos szörnyetegnél leragadtam és visítva nevettem itt az ágyon. Mivan???? Ha karma van az régen rossz és amúgy is :D *megint röhög* Egyébként ismételten szellemes poszt lett kedves Zenka és ezek a dolgok engem is kiakasztanak egyébként.

    Én azt hiszem egyszer hajítottam a sarokba a fizika könyvemet mert nem ment a fejembe, és egyszer ugráltam a zongorakottámon mert 66x mindig ugyanott ütöttem el és arra a következtetésre jutottam hogy az ujjrend írása kalap kaki és nem az én hibám :D de amúgy én sem bántok könyveket. :)

    VálaszTörlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig