július 26, 2014

Tévedések színjátéka

Kép innen
Szegény Aegeont az ág is húzza, hiszen régen, egy tragikus hajószerencsétlenség során elveszítette feleségét és egyik fiát, másrészről meg rögtön az első felvonás első színében Solinus, Ephesus hercege halálra ítéli. Érthető tehát az arckifejezése, ott fent. Püff, Aegeon, mi lesz most veled?

De hogy a dolgok még jobban összekuszálódjanak, a történet főszereplői két ikerpár, akiknek ugyanaz a nevük, ráadásul egypetéjű ikrek lévén olyanok, mintha egy ember lennének csak két testben, és épp ezért a Tévedések színjátékát olvasva bizony nagyon kell figyelni, hogy nehogy mi is tévedésbe kerüljünk. Természetesen, mi olvasók a szerepkönyvnek megfelelően tudjuk,  éppen ki kivel perel, de mint néző, pláne, mint a történetben szereplő tudatlan emberke..., hát le a kalappal, ha mindig észrevesszük, hogyan keveredtek a párok.

Vicces, mert egyébként pont nemrég beszéltem egy ismerősömmel, akinek most először olvas drámát a fia - gondolhatjátok, a Rómeó és Júliát-, és mikor megkérdezték a gyerkőcöt, milyen az olyan?, a válasz az volt, hogy ugyanaz van benne mint a filmben, csak itt összevissza beszélnek :). Hát ha még ezt a vígjátékot olvasta volna...
 Egyébként észrevettem, hogy amikor drámát olvasok, én szinte hallom a színészek hangját, látom magam előtt a történetet, messze nem csak a sok-sok dialógust látom az egészben. Még egy tapasztalat, az emberek annyira könnyen összekeverik a dráma és a tragédia fogalmát. Beszélgettem pár emberrel, mondtam, hogy épp Shakespeare-t olvasok, amire először nagy pislogások fogadtak, aztán megvitattuk, hogy vajon, hol van a dráma, mint műnem helye, mi a szerepe, mit kellene egy színháznak közvetíteni. Szerintem a drámának örök életűnek kell lennie, kell, hogy mindig tudjon valami aktuálisat mondani. Ezért is szeretem például Shakespeare-t. Bár az igazán ütős mondatokat itt a szolga ikerpár - afféle viccként- süti el, de még mindig találtam ebben az igazán könnyed, néha megkockáztatom buta történetben is olyat, amire csak annyit mondtam mosolyogva " ez jó".

Itt szeretnék persze elnézést kérni, amiért kicsit háttérbe szorult a kihívásom, még a kommenteket is elhanyagoltam egy kicsit a poszt alatt. Csak hogy közvetítsek, Shizoo írt egy rendkívül motiváló, klassz bejegyzést a Rómeó és Júliáról, Bea pedig újra megnézte a Coriolanus előadását, másik kommentelő pedig ajánlotta, hogy próbáljuk ki  Mendelssohntól a Szentivánéji álmot. ;)

Mindenesetre a történetre visszatérve van tehát egy Epheusi Antipholusunk és egy Syracusai Antipholus, akiket két Dromio nevű szolga szolgál, stílusosan Epheusi Dromio és Syracusai Dormio. A titkok kulcsa, hogy megsasoljuk, a szín helyét: ez pedig Ephesus, tehát tessék figyelni, adott környezetben Epheusi Antipholus és Dromio az "igaziak", a kavarodást pedig az okozza, hogy elveszett ikertestvére után kutatva eljut a városba Syracusából a másik páros is.

 Szegény Ephesusi Antipholus is elég szörnyű napot él át, felesége másik férfival ebédel, kizárják a saját házából, lopással gyanúsítják, börtönbe zárják, ráadásul mindenki olyan dolgokat tulajdonít neki, amiről ő nem is beszélt. Pedig ő volt az, csak ugye mégsem ő.

Syracusai Antipholus pedig - szerencsétlen :) - folyton összefut ikertestvére asszonykájával, aki felhívja magához ebédelni, aztán megharagszik rá, de persze főhősünk nem érti miért, később egy kurtizán is üldözi, aztán szinte már mindenki, s amikor már minden a feje tetejére áll, egyszer csak ott áll mellette a tükörképe.

De igazat szólva Dromio az, mindkét oldalon, aki csak a pofonokat kapja, ugyanis akit Antipholusnak hívnak a vígjátékban, na az igencsak könnyedén elengedi a tenyerét, sőt, igazából nem is igazán rokonszenvezem velük, mert kicsit egyoldalúan ítélik meg az asszony népet is, de Shakespeare becsületére szóljon, hogy Adriana, Ephesusi Antipholus felesége és testvére között azért olvashatunk egy nagyon érdekes beszélgetést az asszonyok helyéről.

Shakespeare világa valóban férfi orientált, kifejezetten "élveztem", ahogy az apácafőnöknő - akiről mint egy rossz szappanoperában, kiderül, hogy az iker uracskák anyja, és Aegeon elveszett felesége - , azt tirádázza, hogy Antipholus állítólagos őrültségét az asszonykája nyűglődése és perelése okozta, az nem érdekelte a szent életű nővért, hogy Adriana sokáig azt hitte, hogy depressziós férje megcsalja őt, és ezért lett belőle is úgymond hárpia. De minden jó, ha a vége jó, a vígjátékoknak mindig mindig nagy összeborulás a vége. Ebben a bonyodalomban is hamar rendet tesz a herceg, Aegeon életben marad, és az összes szereplő elmegy bulizni egy jót az utolsó szín végén.  Szóval tényleg kész szappanopera ez az egész, de azért nézzünk a dolgok mögé, mit is tudunk erről a drámáról. 

1879-es Brodway plakát

A Tévedések színjátéka a legelső színpadi művek közé tartozik a nagy életműben, ráadásul a legrövidebb Shakespeare dráma, mindösszesen 1777 sor, és sokan úgy vélik nem is Shakespeare írta, a stílus jellemző Greene, Kyd, akár Marlowe keze nyomára is. A történetet valószínű korábbi közönségsikerek ihlették, a szerző mindenképp olvashatta előtte Plautus műveit, vagy akár Menandrost is - és nyilvánvalóan befolyásoló tényező volt az is, hogy a vígjátékok célja valóban a közönség szórakoztatása volt, csak gondoljátok el, mennyire élvezhették ezt a nagy kavarodást a szórakozni vágyó egybegyűltek. A Helikon Klasszikusok Shakespeare összes gyűjteménye szerint - melyet jelenleg olvasgatok - ezer százalék, hogy a Tévedések színjátékát 1594. december 28 napján előadták a Gray's Innben. Tehát ha meg szeretnétek nézni eredeti korhű előadásban, erre a napra állítsátok be a Delorean fluxuskondenzátorát.  El tudjátok képzelni mekkora zűrzavar, mekkora nevetés, mekkora kosz fogadna ott titeket?


És egy kis játék a poszt végére: 

Szerinted mit jelent az, hogy:

1.) Rám színelted...
a) befestetted festékkel a bőröm   b) azt színlelted- csak régies megfogalmazásban   c) meghazudtoltál

Itt jelöld ki a sort, ha a választ látni akarod: * megfejtés: C válasz

2.) Mire mondták, hogy " bemocskolt bőr"...
a) az erkölcstelen nőket a bőrükbe égetett jellel megbélyegezték, erre  b) egyszerűen koszos-sáros bőrre  c) az ülőgarnitúrára

Itt jelöld ki a sort, ha a választ látni akarod: A megfejtés az A válasz

A következő vígjáték a soron A makrancos hölgy lesz!

5 megjegyzés:

  1. Tudtam, mindkét helyes választ, yeah! :D
    Ezt a darabot nagyon régen olvastam, és nem volt a kedvencem, épp a férfiközpontúsága miatt, amit említettél is. A nők helye, ami ugye, fel fog tűnni igen erősen A makrancos hölgyben is. Alig várom a posztodat. :)

    VálaszTörlés
  2. Válaszok
    1. Már én vagy Zenka? Én magyarul. Shakespeare nekem nagy falat angolul. :)

      Törlés
    2. Most éppen Zenkára gondoltam, de bárki előtt megemelem a kalapom, aki eredetiben olvas Shakespeare-t :)

      Törlés
    3. Nagyon komoly angol tudás kell hozzá, még sok anyanyelvi sem érti szerintem.

      Törlés