június 10, 2014

Kezdd hát, Solinus, s mondd ki vesztemet...

Ha bátor lennék, felállnék egy színpadra, és eljátszanék ezer életet.
De nem vagyok bátor, verset is csak általános iskolában szavaltam, és kishitűségemben messze elkerültem a színészetet. Még akkor is zavarban voltam, amikor a nagy közönség előtt a diplomámat átvettem legutóbb...

De olykor -olykor, kedvem támad elolvasni egy-egy színpadra szánt művet. Néha elég tragikusak, néha azzal nyűgöznek le, hogy kimondják a kimondhatatlant, néha csak magába ránt a szöveg, a mondatok dallama, a szavak játéka. Néha csak azt érzem, ez most jó.

Most hangosan olvasva kezdtem el a legelső drámát, a kopott, sárga könyv itt lapul az asztalon, ahogy letettem.

Kezdd, hát Solinus - mondja a könyv. - Kezdd, hát... - mondom vele.

Első Shakespeare dráma tehát a nyárra:

Az egyik legrégibb, a legrövidebb, és sokan azt is kétségbe vonták, hogy maga Shakespeare írta.
Azért én elolvasom...
SHARE:

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig