Interjú Kemese Fannival

   

Kemese Fannit a blogoszférában úgy ismerik, mint a FantYAstic Volumes blog szerzőjét, kevesebben tudják, hogy nemrég megjelent az első könyve, A napszemű Pippa Kenn címmel. A könyv, melyet én az ifjúsági, romantikus posztapokaliptikus irodalomba helyezek, csak nemrég került a boltokba. Arra gondoltam, faggatózok kicsit a könyvekről, Pippáról, a világ végéről és más katasztrófákról.

 

Először is szeretném, ha mesélnél magadról. Ki is Kemese Fanni? Mit csinál szabad idejében, ha épp nem ír?

Kemese Fanni csak akkor létezik, ha éppen írok, méghozzá regényt, novellát vagy mesét. Ha blogbejegyzés készül, akkor megint jön egy névváltás – a rendes vezetéknevem szürke és igen gyakori –, éppenséggel több is, blogtól függően. Hát igen, néha összekeverem a jelszavakat, fiókokat…
Szabad időmben olvasok, filmeket, sorozatokat nézek, illetve újranézek – párom szerint érthetetlenül sokszor. Nálam zene helyett ezerszer látott filmek mennek háttérzajként. Mivel ismerem a történetet, másra is tudok figyelni: általában így szoktam írni, blogolni, inspiráló képeket vadászni. 

 Milyen könyveket olvasol szívesen, és melyik a kedvenc könyved? 

Elsődlegesen YA könyvekben utazom, ezen belül jöhet mindenféle zsáner. Ami talán izgalmasabb, hogy mostanában nyitottam a felnőtt kortárs fantasztikum felé, nagyon tetszik az Ad Astra Kiadó válogatása. A kedvenc könyv folyton változik, de az örök listán csupa olyan történet szerepel, melyek olvasása közben nyeltem a könnyeimet. Az egyik ilyen regény Cormac McCarthy-tól Az út volt. Hogy YA vonalról is említsek egyet: Courtney Summerstől a This is Not a Test közöttük van, mely egy zombi apokalipszis utáni világban játszódó lélektani regény. Előbb-utóbb magyarul is megjelenik majd, remélem mások is szeretni fogják.

Mesélj A napszemű Pippa Kenn világáról! 

 Szintetikus vírus söpör végig a futurisztikus jövőben, ahol elektromos autók járnak, intelligens rendszerek igazgatják a házakat, és az emberek meghosszabbíthatják életüket egy beültetett kapszula segítségével, vagy korábban legyőzhetetlennek hitt betegségek fölé kerekednek a génsebészet vívmányaival. A történet maga százötven évvel a világvége után játszódik. A vírus kipusztította az emberiséget, az erdőkben a régmúlt időkből hátramaradt sápadtak bolyonganak. A lepusztult világot egy másik természeti csapás is sújtja, mely szintén a féktelen kísérletezgetés végeredménye: a Vörös erdő az évtizedek alatt egyre csak terjeszkedett, kiszorította az élő erdőséget, és súlyos mérgezést hozott a vidékre.
A főszereplő lány, Pippa Kenn, egyedül, a régmúlt időkből maradt holmik és sosem múló önvád között ragad a semmi közepén, egy erődházban. Öt év magány után, a tizenhetedik születésnapján végre megtörténik amire mindig is várt: egy vándor keveredik az erődház tisztására... 

 Na és van-e élet a világ vége után? :)

 Úgy tűnik, van. Szerencsés (?) keveseknek.:)

Főhőseid sok tekintetben még gyerekek – mégis elég jól eligazodnak a zűrzavaros világban. Biztosan azt fogod mondani, hogy nem tudsz dönteni, de melyiküket érzed erősebbnek?

Tényleg nehéz döntés. A történet elején Pippa erősebb, mint a történet végén. Ruben fordítva. Kilép Gage árnyékából, felnő bizonyos dolgokhoz, és meghoz olyan döntéseket, amiket Pippa képtelen lenne. Másrészről hibázik is, olyasmiben, amiben Pippa nem hibázott volna. Együtt minden szempontból erősebbek, mint egyedül.

Ha egy -egy szóval kellene jellemezned a két főszereplődet, melyik lenne az?

Pippa: akarat. Ez nagyon egyszerű. 
Ruben már keményebb dió. Egyszerre jött a szerelem, hűség és ragaszkodás, de ezek nem fedik le teljesen jól amit vele kapcsolatban érzek. Ruben igazából tartozni szeretne valaki(k)hez, valahova. Ha fordított helyzet lett volna, és Ruben ragad az erődházban, akkor öt évvel később Pippát senki sem mentette volna meg. Szóval tartozni akarás? Ez két szó. :) 

A könyvben az egyik mögöttes téma a génkutatás. Nagyon szerettem olvasni például, amikor a szereplők a saját vagy felmenőik génállományáról beszélnek, mintha valami reputáció lenne. Elképzelhetőnek tartod, hogy egyszer majd ez irányítsa a világot? 

 Biztosan jól járnánk, ha ez irányítaná a világot? Egyébként nem hinném, hogy a „régmúlt idők” világa lesz a mi jövőnk. :) Remek lenne, ha a génsebészet mindennapos, biztos megoldást nyújtana génhibák okozta betegségekre. Mégis kételkedem, hogy ez az én életemben megtörténne, sőt, lehet teljesen más utakat talál az orvostudomány. A könyvben érdekes volt eljátszani a gondolattal, hogyha ennyire fejlett lenne ez a tudományág, akkor elhalványulnának a határok is: el sem tudnám képzelni, hogy Kutyaorrú közöttünk mászkáljon. A kísérletezésnek vannak árnyoldalai is, nem kétség. 

Ez a könyv még csak az első része a Pippa Kenn trilógiának. Te már ismered a történet minden részletét, vagy vannak még előtted is meglepetések? 

Minden részletét nem ismerem. Nagy csomópontjaim vannak, egyikből a másikba juttatom majd a szereplőket, illetve tudom, hogy végződnek majd az egyes részek. 

Nagyon figyelek, ha egy könyvben másik könyvre hivatkoznak, ez az új szenvedélyem. Nálad két könyvre lettem figyelmes: Hemingway Öreg halász és a tenger ill. Defoe Robinson Crusoe-ja. Arra lennék kíváncsi, hogy Te melyik könyvet szereted jobban a kettő közül? 

Egyértelműen Az öreg halász és a tengert. A Robinson Crusoe szenvedős volt számomra, de ez nem azt jelenti, hogy Pippa számára is az, sőt. Nem az a célom, hogy a saját kedvenceimet szivárogtassam a történetbe, hanem szerettem volna párhuzamot vonni egy-egy klasszikus könyv és a saját történetem valamely aspektusa között. 

Pippa családjában nagyon fontos szerepet játszott a házi könyvtár és az olvasás. Szerinted milyen könyv lenne a kedvence Pippának és mivel vennéd rá Rubent, hogy olvasson egyet? 

Biztos vagyok benne, hogy Pippa kedvenc könyvei is cserélődnek, akárcsak nekem. Rubent azonban elég nehéz lenne rávenni, hogy maga olvasson. Amikor arról beszél, hogy nehézséget jelent számára az olvasás, nos, az tényleg úgy is van. Igazából semmi sem készteti rá, hogy ezt legyőzze, és Pippa szemében sem lesz emiatt kevesebb.

Nagyon kedveltem azokat a jeleneteket, amikben Pippa és Ruben azon töpreng, vajon milyen lehetett a régi világ. Hallgatnak pl. Mozartot, ill. azon is eltöprengenek, mi az a pillangóúszás. Végül mire jutottak? 

 A megoldás még mindig nincs a kezükben, az biztos. :) 

A történet elején olvashatjuk a szabályokat, amelyeket Pippa fejébe vertek, hogy életben maradjon. Az erődházat ne hagyd el… stb. Számodra léteznek ilyen szabályok? Amiket megpróbálsz minden körülmények között megtartani? 

Nem, dehogy. Már ha nem olyan alap dolgokra gondolunk, hogy Ne ölj! stb. Napi szinten betartandó szokásom sincs: megpróbálok minden nap írni, de ha nem jön össze, akkor sem történik különösebb baj, és nem kínoz egy másik hangocska sem.

 

Milyen álmaid erődháza? 

 

Nagyjából olyan, mint Pippa erődháza. 

 Köszönöm az interjút! 

 

Én is köszönöm! :)