szeptember 30, 2012

Megint kérdezek: most komolyan, ti is híres színészek alteregóiként képzelitek el a könyvek szereplöit???

Látjátok, nem hazudtam, kérdezni fogok. Év végéig mindenképpen felteszek 11 kérdést, amire kommentben, blogposztban, gondolatátvitellel vagy kézfeltétellel válaszolhattok, most például erre:
most komolyan, ti is híres színészek alteregóiként képzelitek el a regények szereplőit???


Haha, igazából ez is egy olyan kérdés, ami már rég felmerült bennem, de valahogy kínosnak tartottam szemtől szembe megkérdezni beszélőpartnereimet, miszerint: - Figyu, ez most komoly? Robert Pattinson egy személyben Edward Cullen, a nyakkendős Grey, Heatclieff, meg Jericho Barrons? Ez utóbbi volt részemről a nagy csapás, amitől majdhogynem felhördültem- gondolhatjátok, mi történik, ha én felhördülök, kábé így, hogy NA DE...?! HÖRRRR-, de hát tartottam magam.

Na most az van, hogy ha valamiért nagyon oda vagyok, akkor a könyv elolvasása után én mindennek utána nézek, megnézem milyen az író blogja, milyen az író fényképe, mit írnak a könyveiről a többiek, mik a tervei, van-e facebook, twitter vagy bármi más oldala, és ugye nem maradhat el a youtube, ahol a hozzám hasonló hardcore fanatikus rajongók mindenféle videókat töltenek fel, vagy megszavaztatják a honlapokon, hogy X meg Y -t hogyan is képzelik el, vagy milyen színésszel képzelnék el a filmet.

Ezek az castok részemről nevetségesek, mert mindig ugyanazokat a színészeket választják ki bennük, pl. a Hermione Grangert játszó Emma Watson sokszor bekerül, vagy az Alkonyatos sztárocskák, vagy Gerard Butler stb, stb., én meg mindig arra az opcióra szavazok, hogy legyen egy kevésbé ismert színész, mert könyörgöm, miért kell mindent egy színésznek játszania, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy, olvasom a kommentekben, hogy " igen, én is vele képzeltem el a történetet olvasás közben"... És eltátom a számat.

Alapvetően én csak akkor képzelek el filmszínésszel bármiféle történetet, ha korábban már láttam a könyvből készült filmet, vagy láttam valami előzetest, máskülönben mindig valami megfoghatatlan, máshol nem látott arcot képzelek el a szereplők mögé... Szóval, hogy válaszoljak a saját kérdésemre, én nem képzelek híres színészeket soha a könyvekhez, nekem ez picit fura, de amúgy nem rossz dolog. Nyilván az ember akaratlanul is visszacsatolhat már ismert arcokra...
( És határozottan azt gondolom, hogy aki egy fix színészt képzel minden szerepre, az csak simán szerelmes, de befogom.) Úgyhogy most kíváncsi vagyok, hogy ti hogy vagytok vele:
eszetekbe jut egy ismert arc, és vele megy tovább a történet, vagy kialakul a fejetekben egy kép, amit ti raktatok össze a szöveg alapján? 

Ha van kedvetek válaszoljatok. :)
SHARE:

19 megjegyzés

  1. Én se képzelek el híres színészt, se senki más létező személyt olvasás közben. Sokszor még ha esetleg először a filmet láttam is, akkor is próbálok valami saját képet kialakítani a fejemben. Olyan viszont már volt, hogy egy másik könyv általam már elképzelt szereplőjét képzeltem oda. Ha ez így értelmes... :D

    VálaszTörlés
  2. Engem ebben eleve megakadályoz az, hogy szörnyű slendrián vagyok és mindig elfelejtem menet közben, hogy pontosan milyen haja/szeme/satöbbije van az adott szereplőnek és pontosan hogy is kéne elképzelnem, és ezért időnként változik a fejemben az amúgy is homályos kép. :o) Bár néha felmerül bennem, hogy hű, ez a karakter milyen jól állna XY-nak, de engem még az se zavar, ha előtte láttam a filmet: én Pitont a mai napig nem Alan Rickmanként látom olvasás közben, annak ellenére sem, hogy imádom AR alakítását.

    VálaszTörlés
  3. Bridge: én meg pont az ilyen több részes filmeknél nem tudok elvonatkoztatni a filmszereplőktől. AR nekem is nagy kedvencem, bár úgy is tudod :D

    Bea: amúgy nekem is van vagy három képzeletbeli arcom, aki mindig visszaköszön :D, aztán néha elhajtom, menjen más vizekre, néha meg nem.

    VálaszTörlés
  4. én sosem. de remélem, hogy ezzel nem tettél bogarat a fülembe... :)

    VálaszTörlés
  5. Örülök, hogy ezek szerint nem vagyok egyedül. :)
    Sosem képzelek el színészt a karakterek helyére, vagy csak tényleg nagyon ritkán. Ahogy említetted, ha először a filmet látom, az beférkőzhet a fejembe olvasás közben, de akkor is csak azok, akik megmaradtak bennem.
    Sőt, olyan is nagyon gyakran van, hogy a szereplők rajzolva jelennek meg a fejemben. Lehet, hogy ez csak annak a mellékhatása, hogy mióta az eszemet tudom, rajzolok :)
    De semmiképpen nem olyan emberek, akiket életemben már láttam.

    VálaszTörlés
  6. Annyira nem, hogy én még arcot se képzelek el, egyáltalán. Az én fejemben valahogy "testetlen személyként" vannak jelen a szereplők (ahogy sokszor az igazi, eleven ismerős emberek és barátok és családtagok is), senkiről sem tudom még a való életben sem, hogy milyen színű szeme van, vagy milyen hosszú a haja, meg ilyenek. Sokkal inkább mentális lenyomatot tartok mindenkiről nyilván, azt hiszem.

    (Pont ezért arra vagyok érzékeny, hogyha megfilmesítéskor a szereplőnek a karaktere változik meg: az, hogy Harry Potternek zöld szeme van a könyvben és kék a filmben, abszolút hidegen hagy, ellenben az, hogy Michael Gambon Dumbledore-ja az én Dumbledore-ommal ellentétben egy hisztériás, ordítozó, rohangászó idióta…)

    VálaszTörlés
  7. @poggi tökéletesen leírta ezt a dolgot, én is pont így vagyok a szereplő kérdéssel, szóval én nem is ragoznám tovább (még komolyan a Dumbledore -os rész is stimmel), ennél jobban úgysem tudnám megfogalmazni. :-)

    VálaszTörlés
  8. Bár most jut eszembe (kicsit jobban megemésztve a kérdést), néha akadnak kivételek, mikor egy-egy szereplő leírása néha szerintem annyira ráillik - mondjuk nem feltétlen ez a jó szó, de most nem tudok jobbat - egy-egy létező emberre (nem feltétlen színész, lehet akár mondjuk az én ismerősi körömből is), hogy képtelen vagyok másként elképzelni, és akkor "arcot öltenek" előttem is. De ez elég ritkán történik meg, alapjáraton nálam is arctalanok a szereplők.

    VálaszTörlés
  9. én sosem, ezért is viselem nehezen, ha megfilmesítik a kedvenceim, mert tuti nem úgy és olyannak képzelem, ahogy a vásznon megjelenik.
    néha örülnék, ha nagyon jól tudnék rajzolni, és arcokat adhatnák a szereplőimnek. egyébként érdekes, most, hogy kérdezted, és visszagondoltam a régebbi olvasmányaimra, elég jól emlékszem, melyik szereplőt milyennek képzeltem. és mindegyik más, nem igazán hasonlítanak egymásra.

    VálaszTörlés
  10. Háhá, végigolvastam a kommenteket, azt hiszem, én leszek az ellenpont. :D Nem baj, meg úgy se köveztek érte.
    Nálam amúgy ez változó: van, ahol abszolút saját arcokat képzelek oda, ha van annyi leírás persze, ha nem, akkor ahogy Poggi írta, nekem is arctalanok a szereplők, de néha a saját szórakoztatásom kedvéért tényleg színészeket képzelek oda. Amit írtál: ( És határozottan azt gondolom, hogy aki egy fix színészt képzel minden szerepre, az csak simán szerelmes) - az éppen az adott "sztárimádatomnál" igaz rám. :D
    De ez nem azt jelenti, hogyha megfilmesítik az adott könyvet, akkor azért foggal-körömmel harcolok, vagy sírok, ha más kapja meg a szerepet. Meg általában csak a mazochista könyveimet szoktam sztárszereplőkkel feldobni, hogy legyen benne valami vicces. :D

    VálaszTörlés
  11. Ó, HP szeme más a könyvben, mint a filmen??? :D Hát, ezért már megérte elolvasni a kommenteket. :)

    Amúgy nem, még sose képzeltem sztárokat bele se saját könyvbe, se olvasottba. És ha megfilmesítik, akkor egyszerre két képem van a karakterről, de nem zavar.

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm a válaszokat. Szerintem Gigi, nem vagy egyedül, nem értem, hol vannak a többiek :D De tényleg, hol bujkáltok???

    VálaszTörlés
  13. Én meg azt gondolom (nyilván én sem képzelek híres színészeket a szereplőkbe), hogy ez a színészesdi egy gyengébb fantázia szüleménye, de simán lehet, hogy tényleg szerelem van a háttérben :D

    VálaszTörlés
  14. Én olvasás közben nem képzelek el egy konkrét színészt,de ahogy te is írtad, általában én is utánanézek,hogy na vajon kit gondol a többi fan az adott szerepre.És ha tetszik a személy akkor csak úgy tudok visszagondolni rá.Meg mondjuk én azért is szeretek elképzelni egy színészt mert úgy részletesebben is magam előtt tudom látni például az arcát,mert azért nem minden könyvben van pontos,nagyon részletes leírás...:DD
    Viszont az meg idegesít hogyha megfilmesítésnél egy teljesen más színészt gondolnak ki a szerepre...
    Meg volt olyan is hogy lerajzoltam őket,bár ez csak egyszer volt.:DD

    VálaszTörlés
  15. általában nem tudok arcot képzelni a szereplőknek. a külső jegyek időnként azért rémlenek, és nagyon fura, ha a filmben megváltoztatják.
    Mr. Szürke kivétel, őt Robnak "láttam" egész végig, annyira őt írja le...

    VálaszTörlés
  16. Ó, hát ez nálam úgy van, hogy például ha vonzó hímről/nőről van szó, azt mindig úgy képzelem el, ahogy nekem bejönne. Tehát egy férfi karaktert sem tudok göndör fürtös hajú latinonak képzelni, még ha így is írják le, mert ez nekem inkább szottyos, mint tetszős.
    Sosem tudom úgy elképzelni a karaktereket mint egy éles fotót. Valahogy mindig "zajosak" a vonások, inkább az aurájuk számít, a színfoltok és formák,a személyiségük tudata ad egy vonzó vagy éppen taszító képet belülről, csak nekem. Ah, ez csupa sületlenség, nehéz ezt elmagyarázni. Például egy belülről romlott, gonosz, csupa negatív tulajdonsággal bíró szereplőt nagyon nehezen tudok szépnek képzelni.
    Viszont sajnos ha filmen látom az adott könyv szereplőit, és utána újraolvasok, akkor kivétel nélkül felülírják a filmbéli szereplők a saját fantáziámat:(

    Egyszer tesómmal csináltunk olyat, hogy egy kedvenc könyvünket, amit mindketten sokszor olvastunk elkezdtünk lerajzolni. Nem csak a szereplődet, de a várat, az udvart, a falut, mindent. Fura dolgok derültek ki:)))

    VálaszTörlés
  17. Ez tök jó, Titti! Ja és Claunak is írom, hogy én emlékszem, régen nagy Legolas fan voltam, még a film előtt, és lefestettem :D, kitettem az ágyam mellé, mondhatom, mindene ezüst színű volt - nem értem, miért :) Szerintem kapizsgálom, miről beszélsz Titti.
    A filmek után én is mindig a filmkarakternél maradok, és irigylem azokat, akik el tudnak tőle szakadni.
    Szee, olyan vagy :D, szerintem az agyunk egyszerűbben visszacsatol mindenféle színészekre, de én még mindig a rajongás álláspontján állok. Ami, most is mondom, nekem fura, de nem rossz dolog.

    VálaszTörlés
  18. S z i m o n e t t anovember 18, 2012

    Ez tök érdekes kérdés,de én is gondolkodtam rajta korábban, hogy nagy baj-e hogy mikor olvasok akkor az én fejemben nincs arca a szereplőknek, de látom hogy mások is vannak így, úgyhogy megnyugodtam. Van olyan amikor képzelek arcot, de az folyton változik, azoknak az arcát váltogatja akikre szerintem hasonlít az a szereplő, vagy olyan is van hogy összeolvadnak az arcok, de sose éles kép,vagy csak nagyon ritkán.Ha például nagyon tetszik egy szereplő, akkor úgy néz ki aki a valóéletben is tetszene nekem.Az igazság az hogy szerintem az pontatlan megfogalmazás hogy én nem képzelek arcot a szereplőknek , sokkal inkább az összeolvadás a jellemző, és attól is függ az arc hogy milyen a hangulata a szereplőnek, mert vannak tipikus dühös, boldog, szomorú stb. arcaim amit mindgi oda képzelek, persze nemenként más és arcokkal.Úgy vagyok vele ahogy Titti leírta, például pont most olvastam egy könyvet a Lélektársakat, abban például a főszereplő fiú a suli rosszfiúja, és azok alapján ahogy viselkedett rögtön kialakult bennem egy kép róla. És most egészen látható volt az arca is, de lehet hogy csak azért mert már sok olyan színészt ( nem konkrét ember) láttam akik rosszfiút játszottak, szóval az ilyen karakternek sajátos arcvonásai vannak (szerintem), markáns arc nem olyan kis kerekded, meg cuki-muki, napbarnított bőr, és az a lényeg hogy már tökre jól elképzeltem hogy néz ki( pedig ez nálam ritka , nagy általánosságban nincsenek konkrét vonásaik a szereplőknek). Erre kiderült hogy göndör haja van, és akárhogy erőlködtem nem sikerült göndör hajjal elképzelnem,(szinte leugrott a fejéről a göndör haj) csak ilyen kócos, félhosszú hajjal, persze nem úgy nézet ki, mint aki már évek óta nem fésülködött,hanem nagyon jól állt neki.
    Az eredeti kérdésre válaszolva szinte sose képzelek sztárokat a szereplőkhöz, csak akkor ha előbb láttam a filmet , mint olvastam a könyvet. Ha illik a könyvbéli karakterhez akkor csak nagyon picit változtatok rajta, szinte ugyanolyan marad, ha pedig nem illik hozzá akkor "arctalan" a szereplő. Nagyon jól ötlet volt Zenka, hogy feltetted ezt a kérdést!!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, én meg köszönöm, hogy válaszoltál :). Biztos írtam már, de lehet, hogy nem, szóval ez a homályos arc jelenség engem régen zavarba hozott, de szerintem a tudatalattim simán látja ilyenkor is a szereplőt, csak nem figyelek.
      "Erre kiderült hogy göndör haja van.." Ez olyan vicces, velem is szokott hasonló történni. Ha már elképzeltem valakit, ne hogy már másképp legyen :D, akkor már nehéz változtatni, meg mondjuk nem is kell. Minek? :D

      Törlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig