szeptember 26, 2012

Miss Miranda Cheever titkos naplója

Turner leszállt a lováról, aztán lesegítette a kislányt.
- Tudja, mit gondolok, Miranda?- szólalt meg hirtelen.
- Mit?
- Szerintem naplót kéne vezetnie.
A lány meglepetten pislogott.
- Miért, ki akarná elolvasni?
- Senki csacsi. Magának írná. És lehet, hogy amikor már nem él, és az unokái elolvassák, és tudni fogják, hogy milyen volt fiatal korában.

Miranda lehajtotta a fejét. 
- És mi van, ha nem lesznek unokáim?
Turner ösztönösen kinyúlt, és megborzolta a lány haját.
- Sokat kérdez, kiscica.


Julia Quinn Bevelstoke-trilógiáját nemrég adta ki a Gabo, és talán nem is olvastam volna el a könyvet, ha nem tálalták volna - első ránézésre- ennyire ízlésesen, no meg ha nem imádnám úgy általában a kisasszonyos történeteket, a kisasszonyos naplós történetekről nem beszélve, ezeknek már a gondolatától is elalélok.

Szóval amikor elmentünk anno a régiségvásárba, én nem a zöld lótuszvirágos - és egyébként utóbb rájöttem fölöttébb giccses- ékszertartót vásároltam meg, hanem megvettem ezt a könyvet. Ha felmerülne a kérdés, hogy megbántam-e, nos, nem, nem bántam meg. Julia Quinn nagyon szórakoztatóan ír, és becsületére legyen mondva, nem akar a saját képességei felett cikornyás jelzőpászmákba bonyolódni, amiért én nagyon hálás vagyok. Az egyetlen bibi, hogy túl kiszámíthatónak éreztem a sztorit, és alapvetően ha nem lettem volna épp cinikus formámban, talán ezt is elnéztem volna, de meg kell mondjam, itt-ott úgy éreztem, lehetne jobb ennél is, sokkal jobb.

Miss Miranda Cheever nem felel meg a társadalom elvárásainak: nem különösebben szép, sőt, szemben áll a divattal, mert nemhogy szőke, hanem egyenesen barna a haja, nem szeret társaságban csacsogni, komoly könyveket olvas, mint a férfiak, és gyerekkora óta szerelmes legjobb barátnője, Olivia bátyjába, aki természetesen vikomt, gazdag, szemtelenül jóképű és  a jó képétől függetlenül is szemtelen. Mivel Miranda közeli jó barátja a Bevelstoke családnak, gyakran találkozik a megözvegyült férfivel, s bár a lányTurnert hol megveti, hol újra imádja, egyikük sem tud ellent állni egy kis csipkelődős vitának. Ezek ketten- és itt az " ezek ketten"-t nagy vigyorral írom, szóval ezek ketten, amit leszócsatáznak, az mindenképp megéri, hogy elolvassuk a regényt.

Ami viszont nagyon elszomorított, hogy Miss Miranda Cheever naplójából nem sok semmit olvashatunk. A könyv elején van egy nagyon sziporkázó kis részlet, amit a könyvben például nem is találtam meg, de nem ez a lényeg. Az a bosszantó, hogy a történet szerint  a kotnyeles ámde nagyon szimpatikus főhősnőnk egy ládányi naplót tölt meg, én meg nem kaptam belőlük csak pár sort. Na de túl kell tennem magam ezen.

Az a vicc, hogy nagyon szeretem Quinn humorát, nem erőltetett, a dialógusok olykor egészen sziporkázóak, és még ennél is jobban szeretem a karaktereit, vagyis a szereplőit, akik egytől-egyig viccesek és olyan emberek, akikkel én személy szerint nagyon jól ellennék, szóval szimpatikusak és érdekesek, és persze nemcsak a főhősnő Miranda és nemcsak a főhős, történetesen Rupert? Tuner? Tartár? Nem bírom megjegyezni a nevét, ja megvan, Turner.  Szóval a szereplőkkel sincs bajom. A történet viszont olyan... felemás. Alapvetően egy mesterein felépített történet biztonsági sablonra húzva, és ezt mondjuk bánom, mert én igényelem a legalább picit egyedi dolgokat-, de ez csak az én személyes igényem.

Amúgy meg nem panaszkodom, mert Quinn pont arról ír ebben a könyvben, amit én nagyon szeretek:
ad 1) lovakon közlekedő úriemberekről, ad 2) könyvmoly lányokról, akikből mindenki azt hiszi, vénkisasszony lesz- aztán meg mégsem, ad 3) hintóban vitatkozásról ad 4) gyerekszerelemről, amiről kiderül, hogy mégsem az, és még sorolhatnám.

Én azt mondom, hogy ez a könyv a kisasszonyos történetekért rajongó nőszemélynek számára tökéletes kikapcsolódás szombat délutánra, a csésze tea és az aprósütemény mellé. Ajánlatos egyébként száz oldalanként könnyed sétát tenni a parkban természetesen gardedám mellett, és mosolyogni, mosolygni, mosolygni. Ez a regény azt hiszem nekik íródott. A mosolygós hölgyeknek. :)

Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója
Gabo 2012

7.5/10

( Irodalmi utalások a könyvben: Büszkeség és balítélet,Sir Thomas Malory: Le Morte d'Arthur, Aiszkhülosz tragédiái)
Kedvenc jelenet: Miranda Turnerrel utazik a hintóban, és Miss Cheever borús hangulatának megfelelően Aiszkhüloszt próbál olvasni...
Ami pedig nem tetszett: visszakapcsolások, hogy ezt már valahol máshol láttam vagy olvastam.

2 megjegyzés:

  1. Már szemeztem vele, de ez most eldöntötte a kérdést! :) Köszönöm:)

    VálaszTörlés
  2. Remélem tetszeni fog, ha szereted a hasonló történeteket, élvezni fogod. :)

    VálaszTörlés